Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-185

CLXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deci. 10. 1867.) 11 része, és különösen azok, a kiknek alkalmok volt a dolgok mélyébe belátni, hasonló nézeteket nyilvánítanak, és kötelességemnek ismerem felhasználni oly alkalmat, mikor nyilatkozásra jutottam, hogy ezen nézetemet én is elmondhassam. {Helyeslés.) Ezt azért, mondom el, t. képviselőház ! mert én a felelősséget azért, a mit tettem, azon időtől fogva, hogy a politikai téren Magyarországon elkezdtem első debutmeta tájékozások colportati ójával, elvállalom; én minden gondolatomat, mondásomat és tettemet teljes meggyőződésből tettem, követtem, és a felelőséget érte el is vállalom; és semmit e tekintetben nem vettem phrasisnak, hanem azon ténynek, mely abban, a mit mondottam volt, benne foglaltatik. T. képviselőház ! Az államadósságok megszavazását én azon utolsó kártyának tekintem, mely még kezünkben van: ha ezt egyszer kiadtuk, körülbelül oda adtunk mindent. Mi természetesebb tehát, mint hogy én oda törekedem, hogy mielőtt ez megtörténik, az ország birjon azon biztosítékokkal, melyekkel birnia kell, a tekintetből, hogy Magyarország államisága minden irányban el legyen ismerve ? Nekem az, t. képviselőház, nem elég, ha a magyar államiságot csak a mi országos törvényünk formulázza; én azt követelem, hogy ezen államiság el legyen ismerve ő felsége többi országaiban is, és el legyen az ismerve mindazon ! kormányok által, melyekkel a közös fejedelem diplomatiai összeköttetésben áll. Jeleztessék diplomatiai utón, hogy a nemzet színei, a nemzet czi- j mere , mindenütt, a hol a nemzet czimerének és színeinek felmutatása értelemmel bír, a dualismus j értelmében fel is mutattassék. En tehát az országnak teljes diplomatiai elismerését követelem, és ezen diplomatiai elismerésben egy fő garantiát látok: mert hogy ha ez meg fog történni, akkor a civilizált világ nem fogja Magyarországot osztrák provinciácskának tekinteni, hanem meg fog ösmerkedni az országgal, meg fog ösmerkedni annak tendentiáival, és azt fogja látni, hogy mi szabadságot és polgárosodást akarunk, és ez által sympathiát nyervén, csak erősbödni fog törekvésünk. {Tetszés.) A másik garantia, melyet én az ország részére mulhatatlannl szükségesnek tartok: egy állandó nemzeti hadsereg, a melyre a kormány — a nemzeti kormány — támaszkodhassak ; (Élénk helyeslés) és méltóztassanak magokat a t. férfiak ott a veres támlákban abba a helyzetbe gondolni, hogy ha itt az országban, az átalános védrendszer életbe léptetése után, nyolczszázezer harczos fölött fognak rendelkezhetni, vajon nem sokkal nagyobb sulylyal birand minden szavok, melyet ejteni fognak ? Es méltóztassanak elhinni, hogy a nemzet szívesen fogja önöket követni, csak haladjanak előre, mert a nemzet nem kíván egyebet, I mint erélyes kormányt — de minden irányban! {Helyeslés.) A mostani hadszervezet mellett, t, képviselőház ! nem igen lehet azt várni, hogy a nemzet fiai nagyon számosan lépjenek önként soraiba. Az ezredtulajdonosok, és azoknak azonjoga, mely szerint a tiszteket a magyar ezredekben kényök s kedvök szerint nevezhetik ki, azon számtalan tisztek, kik a nemzet geniusát nem is ismerik, e hazának fiait a hadi szolgálattól elidegenitik. Radikális reformokra van tehát szükség; pedig ezen reformok nyoma benne foglaltatik az 1867-diki 12. tcz. 13. §-ban; és azért csak ismételve kérhetjük fel a kormányt, hogy mentül elébb tegye le a t. ház asztalára az átalános védrendszerre vonatkozó törvényjavaslatát. (Helyeslés.) Es abban fognám én találni a legnagyobb megnyugvást, hogy ha bebizonyithatnók azt, hogy az erőt nem I oda kün kell keresni, hanem itt bennt; és ha keI rési, bízvást fel is fogja azt találni itt mind a kor! Hiány, mind az uralkodóház. Jelenleg egyedüli garantiánk, a melyet tettleg birunk, ő felsége kegyelmes királyunk esküje. Ez kétségtelenül igen nagy garantia, és senki nincs mélyebben áthatva arról, mint én, hogy ő felsége esküjét belső ihletséggel tette le. azt meg fogja tartani és mások által meg fogja tartatni, a mennyire emberi hatalmában áll: de az emberi élet véges, és vajon, ha bekövetkeznék azon nap, melyben kiszólittatik az élők sorából, mi garantiával fogna akkor birni a nemzet mással, mint saját erkölcsi és physikai erejével? De, t. ház, tanusitottunk-e mi oly nagy erkölcsi erőt, midőn azt kell tapasztalnunk, hogy a mit 1861-ben, mint végzést állitottunk, azt meggyöngítettük 1865-ben és 1866-ban, és azt sem várjuk be,hogy az, amit 1867-ben törvénynyé emeltünk, végrehajtassék , hanem tovább megyünk ? (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Vajon lehetséges-e politikai erőre nagy mérvben számítani, midőn azt | tapasztaljuk, hogy az ország most is ugy, mint a I sajnos 17 év alatt, nem magyar csapatokkal van I megszállva ? hogy a kormány befolyása ezen csaI patok vezényletére jó formán — igen kevés ? vajon lehet-e ekként elvárni, hogy a válság perczeiben a nemzet nagy erőt fejthetne ki? Én pedig— ellenj kezőleg t, Csiky képviselő úrral, a ki azt mondja, hogy a világ békében van — egészen más néze: ten vagyok. Én ugyanis azt látom, hogy körös! körül borul a világ, és hogy nem nagy idő kell, és meg fog szólalni az ágyú, s néhány hónap múlva háborúba fogunk keveredni. A nemzet pedig nem fejtette ki erejét; és miért? Mert elmulasztot1 tünk egy egész esztendőt, melyet a sors kezeink; be adott. {Helyeslés balról.) Tudom én igen jól, hogy a kormány e tekin2*