Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-191

CXCI. ORSZÁGOS ÜLÉS (Decz. 16. 1867.) 167 gyár kincstári javakra betáblázott kölcsönnél valósággal megtörténjék. De azt hiszem, itt sem szükséges a közös kezelés, csak az szükséges, hogy a t. ház a magyar pénzügyminisztert megbizza, hogy e tekintetben minden évben magának hivatalosan tudomást szerezve, áztat.háznak bejelentse, így az eddigieket összevonva, minthogy a közös kezelést sem czélszerünek, sem szükségesnek, sőt a dualismusra veszélyesnek tartom, kérem a t. házat, bizza az államadósságok kezelését egészen ő felsége többi országainak pénzügyminiszterére, és e tekintetben ajánlom módositásomat a t. háznak. (Olvassa:) „Módosítván y a 139, számú törvényjavaslat 12. §-ához. 12. vagy 9. §. A magyar korona országai kötelezik magokat államadóssági járulékuk fedezésére havi bevételeik egy részletét — mely ezen bevételekhez oly arányban van, mint összes járulékuk összege az illető évi kiadási budgetjök fő összegéhez — minden hóban átszolgáltatni. Ha a havi részletek ama tartozás összegét nem érnék fel: kötelezik az emiitett országok magokat a különbözetet bevételeikre való tekintet nélkül teljesen átszolgáltatni, és pedig oly idő közben, hogy az ezen évjárulék által fedezendő szükséglet kielégítése fen ne akadjon. Ez esetben a magyar korona országainak pénzügyminisztere ő felsége többi országainak pénzügyminiszterével kellő egyezményre fog lépni." Lónyay Menyhért pénzügyér: A menynyire a tisztelt előttem szóló képviselő urnák eőadását értettem, azon véleményét nyilvánitá, hogy ezen törvényjavaslat, illetőleg egyezmény értelme szerint a közös pénzügyminiszter a nála az államadósságra történt befizetésekre nézve valami kapcsolatba jöhetne a delegatióval. Én részemről azt tartom, hogy a XII. törvényczikk határozottan rendelkezett mindazon teendők iránt, melyek a delegatiókra ruháztattak; már pedig a XII. törvényczikkben határozottan ki van fejezve mind &z, mire nézve felelős a közös pénzügyminiszter a delegatióknak, ez pedig csak a közösügyi költségek fedezésére nála befolyt összegekre van a törvényben kimondva.Miután előadásában azon aggodalmát fejezé ki, hogy a közös pénzügyminiszter az államadóssági évi járulékok iránt tehetne számadást s ez iránt is a delegatióknak lenne felelős, megvallom, azon nézetben sem osztozhatom, hogy a magyar államnak csak az fekszik érdekében, hogy azon százötven millióval mi történik, ennélfogva kívánja, hogy erre ügyeljen a magyar pénzügyminiszter, és erről jelentést tegyen. Én nem igy fogom fel a kérdést. Meggyőződésem szerint két irányban szükséges a magyar törvényhozásnak a pénzek kezeléséről nem csak tudomást szerezni, hanem •arra ellenőrzést is gyakorolni: szükséges, hogy a magyar törvényhozás meggyőződést szerezhessen magának arról, hogy az állandó és változhatlanul meghatározott évi járadék csakugyan azon czélra fordittatott-e, a melyre megszavaztatott, úgymint az államadóssági kamatok fizetésére; (Elénk helyeslés a középen) a másik körülmény pedig, mire nézve nem csak tudomást, de ellenőrzést is szükséges gyakorolnia, az. hogy a 9-dik szakasz értelme szerint azon államjegyekből álló adósságok, melyek a közös jótállás alá helyeztetvék, a törvény értelme szerint kezeltetnek-e ? Mulhatlanul szükséges tehát, hogy a magyar törvényhozás az emiitett két bizonyos tárgyra ellenőrködést gyakoroljon és folytonos nyilvántartás által a törvény szigorú megtartását ellenőrizze. (Helyeslés.) Ez mikép eszközöltessék, egy ily egyezményben részletesen kifejezni nem szükséges; később az élet fogja azt kifejteni.Mint előbb már emiitettem, a minisztériumnak nem sokára alkalma lesz a t. ház elé javaslatot terjeszteni a czélból, hogy meggyőződhessék, vajon az államadósságok évi járulékaira megszavazott összegek csakugyan oda fordittatnak-e, a hová fordíttatni a törvény rendeli; másodszor miképen ellenőriztessék az államjegyek ből álló közös jótállás alá helyezett teher és azok kibocsátási összege. Minthogy én ekkép fogom fel a kérdést, melynek folytán rövid időn kész a minisztérium javaslatot előterjeszteni, ugy hiszem, a képviselő ur kifejezett aggodalmai, a mennyire azokat előadásából megérthettem, nem indokoltak : ennélfogva indítványát el nem fogadhatom. (Helyeslés a középen.) Tisza Kálmán: Csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy Fehér képviselőtársam és barátom nem azt mondja, hogy az ellenőrködés a delegatiókra bizassék, sőt ellenkezőleg azt mutogatja, hogy a delegatiókra bizni nem lehet, holott a közös pénzügyminiszterre levén bizva a kezelés, fölmerülhetne azon eszme, hogy az talán a delegatiók által lesz felelősségre vonandó. O tehát, mondom, nemhogy azt mondta, hogy a delegatiókra lenne bízandó, de ellenkezőleg azt mondja, hogy a dualismusnak és hazánknak veszélyeztetése nélkül nem lehet a delegatióra bizni. Ebben a tekintetben tehát a pénzügyminiszter ur roszul méltóztatott érteni. Lónyay Menyhért pénzügyér: Nem lehetett hallani! Tisza Kálmán: A mi pedig azt illeti, hogy azt mondta volna, hogy csak 150 millió forint az, a mi érdekében van Magyarországnak, hogy tudja, hová fordittatik : ezt sem monda; sőt azt monda, a mennyiben az ország érdekében van, hogy tudja, mit tesz a másik pénzügyminiszter azzal, a mi neki átszolgáltatik, a magyar pénzügyminiszter