Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-190

CXC. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Dccz. 15. 1-667.) 145 Kiss Miklós képviselő ur interpellátiot akar intézni a közlekedési minisztériumhoz. KÍSS Miklós: Tisztelt ház ! Az igen t. közlekedési miniszter úrhoz következő interpellátiot vagyok bátor intézni. Az ujabb időben gyakran utazván az államvaspályán, különösen annak Pestről Szegedre vezető vonalán, azt tapasztaltam, hogy majdnem minden állomásnál nagy mennyiségű gabona van felhalmozva. Hogy az államvaspályatársaság ily nagymennyiségű gabonát rögtön el nem szállíthat vagy magát nem rendezheti akként be, hogy az mind raktárakba legyen elhelyezhető, azt megfoghatom ; de nem foghatom meg azt, hogy arról sem gondoskodott, hogy ezen gabona az idő viszontagsága által előidézhető megromlástól meg legyen ótalmazva, holott ez nézetem szerint annak befedése és kellő betakarása által igen könnyen lenne eszközölhető. Mellőzve azt, hogy ezen nagy értéket képviselő gabonának elromlása egyeseknek mily jelentékeny kárt okozhat, s meg sem említve, hogy azon körülmény, mely szerint a külföld részére megvásárolt gabona a vasúti állomásokon kellőleg el nem helyezhető, forgalmára és ára emelkedésére kártékony befolyást gyakorol: különösen azon tekintetből tartom szükségesnek, hogy ezen bajon segitve legyen, mert ha a külföldre szállítandó gabona az azt megrendelőkhöz csak részben is elromolva fog megérkezni, az a magyar kereskedelmi hitelt fogja csökkenteni. Ezeknek alapján azt a kérdést intézem a t. közlekedési minisztériumhoz: 1-ször. Van-e tudomása az általam fentebb előadott tárgyról ? 2-szor. Történt-e már eddig valami intézkedés ezen bajnak orvoslására ? és minő utón hiszi a t. minisztérium annak jövendőre nézve elejét vehetni ? Mikó Imre gr. közlekedési miniszter (idökö-ben belépvén): Kern levén jelen, az interpellatio egész tartalmát nem hallhatám; azonban remélem, hogy írásban ki fog adatni, s akkor válaszolni fogok. KiSS Miklós: íme van szerencsém Írásban benyújtaniElnök: Mielőtt a napirenden álló törvényjavaslat tárgyában a szavazás megkezdődnék, Lónyay pénzügyminiszter ur kivan szólani. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Tisztelt ház! Most, midőn egy heti hosszú vita után a t. ház szavazás által fog dönteni az államadósságok évjáradéka elvállalása iránt kötött egyesség felett, nekem jutott a feladat a szavazás előtt felszólalni; azonban, miután a kérdés minden oldalról megvitattatott, és különösen a tegnapi vita után, melyben mélyen t. hazánkfia Deák Ferencz KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. VI. (Éljenzés) oly meggyőző okokkal szólott ezen tárgyról, oly elvitázhatlan indokokkal fejtette ki a helyzetet és az egyesség fontosságát; miután a minisztérium által előterjesztett egyezmény védelmében oly számos jeles szónok czáfolta meg az az ellen előhozottakat, és különösen a középponti osztály előadója a tegnapi napon elmondott beszéde folytán, felmentve érzem magamat attól, hogy elmondjam mind azt, mit a másik részről tett ellen vetésekre elmondani kívántam. Mélyen érzem a mostani szavazásnak fontosságát, mert ugy hiszem, hogy a jelen korszak törvényhozásunk történetében minden esetre nevezetes korszakot képez, melyről a történet fel fogja jegyezni, ki, mit, miként és mi czélból cselekedett: engedje meg ennélfogva a t. ház. hogy jellemezzem azon állást, melyet a minisztérium az egyesség megkötésével elfoglalt, azon czélt, melyet elérni kivánt, és azon eszközöket, melyeket a czél elérésére használt. Midőn a minisztérium megalakult, teljes öntudattal birt azon nehéz feladatok iránt, melyeket megoldani kötelessége leend; előre látta, hogy ezen feladatok közt az államadóssági évjáradék iránt kötendő egyesség a legnehezebb és legfontosabb, és ennélfogva a legnagyobb kimélettel oldandó meg; meg volt arról is győződve, hogy bármikép sikerüljön ezen egyességnek megkötése, mindig fognak akadni elegen, kik ezért kárhoztatni fogják. De habozás nélkül vállalta el a minisztérium ezen nehéz megbízást, mert meg volt arról győződve, hogy a nemzet azon nagy többsége, mely a történetünkben korszakot képező húsvéti czikktől egész az ünnepélyes koronázásig őszintén kivánta a békés kiegyenlítést és a függő kérdéseknek megoldását, támogatni fogja a nemzet felelős kormányát mindazokban, miket a törvény értelme és megbízatása szerint eszközlend. De el merte ezen nehéz megbízást vállalni, mert meg volt arról győződve, és ezen meggyőződése a kormánynak mindinkább megerősödött, (Halljuk!) hogy az alkotmányos fejedelem magas bizalmával őszintén fogja támogatni törekvésében. El merte ezen megbízást vállalni, mert tisztán állott előtte az alap, melyet elfoglalni, és melyen állhatatosan megmaradni kötelessége : és ez más nem lehet, mint a törvény, mely hazánk alkotmányos önállásának megőrzése mellett minden függő anyagi kérdéseknek méltányosság szerint és politikai okokból mindkét fél megnyugvására leendő végleges megoldását kívánja. Bátran hivatkozhatik a minisztérium e tekintetben magára a három egyességre, mely mind a lényegre, mind a formára nézve a törvény kívánalmának megfelel. (Ugy van!) Sok ellenvetést hallottunk itt az egyezményre nézve felhozatni; de egyet sem, 19