Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 14. 1867.) ] 23 melyek mellett ma én harczolok. (Atalános derültség.) A második érdemes szónok a jobb oldalon, Kautz Gyula Győr városa t. képviselője, bocsássa meg nekem, hogy szabatos és jeles előadása iránt, de melyet én, engedje meg, mind culturai, mind közgazdasági tekintetben a sophismák tömegének vagyok kénytelen tekinteni, néhány észrevételemet előadhassam. Azt monda a t. képviselő ár : azállamadósságokban azért is kell részesülni, mert Magyarország területi épsége is megmentetett azon adósságok által. No már engedje meg nekem t. képviselő úr, én is ismerem az 1848-dik év előtt történt osztrák államadósságok tömegét. Lehet, hogy egy rész van abban, mely Magyarország területi épségére is fordíttatott; de itt nem kell hivatkoznom, ugy hiszem, másra, mint Komárom városának igen tisztelt képviselője Ghyczy Kálmán t. barátom — ha szabad ugy mondanom — előadására, miként azokat Magyarország, ugy hiszem, bőven visszaszolgáltatta. És ha szabad hozzá valamit tennem, legyen szabad emlékeztetnem Mária Terézia korára, a mikor, ugy hiszem, Magyarországra mind azt, a mit le hozzánkig állami területünk fentartására tettek, ha tettek, százszorosan visszaszolgáltatta : mert az nem puszta állítás, hogy az alkotmányos önálló életében erős; és igy küzdött Magyarország, nem csak Magyarországot, de az osztrák örökös tartományokat is majdnem egész Európának fegyveres hatalma ellen biztosította. S engedje meg nekem, hogy hivatkozzam most már az 1848 óta keletkezett irtózatos majdnem elviselhetlen terhek tömegére, a melyet ép ugy hazánk-, mint az örökös tartományokra nézve sajnálatosnak, nemzetellenesnek, s országunk területi épsége fentartása elleninek, alkotmánya megtámadása s megsemmisítése tekintetében felhasználtnak, ez úttal felhozni el nem mulaszthatok. Monda továbbá, hogy a nemzet lovagiassága követeli, hogy igéretét teljesítse. Szabad legyen ide vonatkozva minden e részbeli állításokat, még önmagának az általa is felette tisztelt jobb oldal vezérszónokának mai állítását is az 1861-iki feliratra, s az 1867-ki 12. törvényczikkre visszavezetnem. Méltóztassanak megnézni az 18 61-iki feliratot, van-e ott szó e szóról „államadósság

<É ? 1861-ben még szó sem volt e szóról, ott szó van a terhek elvállalásának egy részéről. (Derültség a jobb oldalon.) Rá fogok jönni, uraim, a terhek elvállalására is; ennek megérintésével most csak azt constatálom, hogy ez igy van, a mint én mondom, s a mit önök összes szavaik s véleményeik által szóról szóra meg nem birnak czáfolni mindaddig, a míg állitásom ellenkezőjét bebizonyítani nem képesek. Az 1867. 12. törvény czikkben s az 1865-iki | feliratban van igenis igéret, de feltételekhez kötött igéret, s erre nézve később fogom nyilvánítani véleményemet; de csak annyit már is jelezhetek mint tényt, hogy jelen álláspontom csak is az Ígérethez kötött feltételeknek következetes fentartásara vonatkozik. És most azok ellenében, a mik itt elmondattak, hogy minő nagy jótéteményben fog részesülni az ország, mind szellemi, mind anyagi tekintetben, ha Ausztria kimentetik veszélyébői. az én nézetem szerint t. képviselőtársam Kautz Gyula önmaga szétfoszlatta mind az ily illusiókat, midőn azt monda : mentsük meg szövetségestinket a vég pusztulástól. Én ugy hiszem, ez ellen nem lehet indokolni azt, hogy ha volna is valaki, a ki nem akarna ő felsége örökös tartományai népeinek terhén segiteni, mert az én sem vagyok, ha volna is valaki, akkor is azt mondhatná: Hát hiszen a ki vég pusztulásban van, miként menthetem meg a nyomortól, mikor én magam is azon nyomorban szenvedek ? s miként menthetem meg, miután a központi bizottság előadója maga is azt mondja, hogy a kiegyezkedett felek együtt sem képesek elviselni a terheket, s csak is arra alapitja, hogy egyik és másik fél könnyebben tűri, (Derültség a bed oldalon. Halljuk!') el nem képzelhetem. Ezek után szabad legyen Pulszky képviselőtársam mondataira térnem át. Annyival inkább meg fogja nekem engedni a tisztelt képviselőház azon bókot, mivel fiatalabb korunkban együtt észleltük s érleltük hazánk szeretetét, s ha utaink, kiindulási pontjaink eltérnek is most, és igy egymás ellenében kell küzdenünk, hazánk képviselőházának teremében, megengedvén azt, hogy ő is hazánk boldogitását tűzvén czélul, midőn véleményét mégis megtámadom, hogy én is ugyanazon állapotra vágyom, hogy hazám és nemzetem boldog legyen. Azt monda, egy szóvirággal élve — és legyen szabad nekem ezt ellene forditnom, azért is, mert azt hiszem, hogy javamra üt ki — azt monda, hogy az árviz ellen, midőn az már közelünkben van, nem ekkor kell csatornákról gondoskodni. Igaza van! mert ekkor •— gátakról kell gondoskodni, s e gátakat szabják meg a magyar nemzet jóllétét megsemmisitni törekvő árviz ellen az 1723, 1790, 1827, 1848-iki törvények. Csináltak volna önök, képviselők, s ön, tisztelt képviselő úr, a gátakat az árviz előtt, s nem kellett volna megnyitni, hanem erősbiteni, mert az árvizén, melyet csatornákon lebocsátani nem lehet, most már csakugyan segiteni önök sem fognak. És ezek után azon állítást, hogy 1848-ban e Magyarország szabad népe nem más szabad néppel egyezkedett, később összevont eszmékben ad16*