Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

118 CLXXXIX. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) melyet megnevezni nem akarok, s a melyen különben is az erősebb félnek a fegyver ereje szabna jogot és kötelezettséget. E részben tehát aggodalmam eloszolván: a második kérdés az, vajon nem volna-e czélszerübb, nem volna-e tanácsosabb — mellőzve most a törvényjavaslatban foglalt egyességet — ujabb egyezkedést megkísérlem? Megvallom, ha csak egy pár milliót volnánk is képesek ez által megtakarítani, ez, a jelen állapotban, igen üdvös s előnyös volna a hazára; s ha meg volnék győződve, hogy ujabb egyesség nem sikerülése esetében hazánk nagyobb bonyodalmaknak kitéve nem lesz, önként aláírnám ezen indítványt; de miután teljes meggyőződésem szerint, a lajtántuli jelen viszonyokat s tapasztalható hangulatot tekintve, nem lehet semmi remény, hogy egy jobb egyességet volnánk képesek létrehozni, s miután meg vagyok győződve, hogy mind itt ben a kormányra nézve, mind pedig kün is a birodalom egysége tekintetéből, mily iszonyú bonyodalmak keletkezhetnének, ha az ujabb egyesség nem sikerülne, s hogy ennek egy visszaesés lehetne következménye, a mely, tudjuk, mindig veszélyesebb a nyavalya kezdetkori állapotánál: a felelősséget ilyetén veszélyes kísérletért, a melynek egy gyűlölt ujabb provisoriális gondoskodás lehetne eredménye, magamra nem vállalhatom. A harmadik szempont az,vajon a törvényjavaslatban foglalt összegetmegbirjuk-e vagy nem? Nem tagadhatom.t. képviselőház,hogy nyiltankimondva, egyelőre, a jelen helyezetben. s anyagi körülményeink szerint, nem hiszem, hogy egy könnyen megbírjuk; de, ha arról van szó, ha azt a kérdést intézik hozzám, vajon egy nemzet megbirja-e vagy megbirhatja-e, minthogy nincs olyan lángész, a mely fel tudná mutatni azt a skálát, melylyel a nemzet erejét és az erre időszakonkint fokozólag vagy csökkentőleg beható erőket s viszonyokat mérlegelni lehetne : akkor azt hiszem, hogy nagy erőfeszítéssel ugyan, de megbírhatja a nemzet. Igen! takarékossággal, gazdálkodva meg fogja bírni; de nem az emlegetett államadósság reductiója által: mert az innen is túlnan is semmivé tenné a birodalom, s azzal a nemzet hitelét is; hanem folyamodjék kiki a maga szükséglete reductiójához, és ha dolgozunk, a nemzeti ipart és művészetet előmozdítjuk, ha a jótékony s közhasznú vállalatokban tehetségünk szerint buzgó részt veszünk ; egy szóval, ha az anyagi jóllétet mindenképen emeljük, sáliami kötelességeinknek egész készséggel megfelelünk: akkor igen is a kis Belgium példájára apródonkint megszabadulhatunk a nyomasztó adósságtól, s virágzóvá tehetjük az országot. Igaz ugyan, hogy ehhez szükséges volna különösen a béke, s hogy béke lesz-e vagy háború, minthogy a jövőt senki se tudhatja, arról felelni nem lehet. Hiszem azonban, hogy az európai diplomatia fentartja a mostani állapotot, s béke lesz. De megtörténhetik az is, hogy háború lesz, s az első sorban Magyarországot fogja érni. Engem e körülmény se térít el tiszta meggyőződésemtől. Hiszen a földmives is mindig jó szándékkal vet, hogy dúsan arathasson, s hányszor történik meg, hogy épen aratás előtt zúzza tönkre az elemi csapás szép reményeit. De ki fogja azért kétségbe vonni a földmives jó szándékát ? s vajon az elkészített, fölporhanyitott földbe vetni nem lesz-e könnyebb magának vagy maradékainak, és nem biztosabb-e rajok nézve, remélhető kedvezőbb idő jártával az aratás ? E miatt tehát ne rettenjünk vissza a tehervállalástól. Ugyanazért sem lehetek egy véleményben azokkal, a kik a közös ügyek s államadósság vállalása miatt az ország függetlenségének és sarkalatos törvényeinek feláldozását emlegetik : mert ha tekintetbe veszszük, hogy 300 év óta nem volt semmi tettleges kellő befolyásunk a kül és közös ügyekbe, most pedig a magyar, mint alkotmányos nemzet, alkotmányos nemzettel, nem subordinálva, hanem coordinálva intézi alkotmányos alakban, teljes paritás elvén e részben is a maga érdekeit; és ha meggondoljuk, hogy az alkotmány visszaállításával kizárva minden eddigi idegen befolyást, magunk intézzük törvényhozásilag Magyarország saját ügyeit; hogy megnyertük azon módokat és eszközöket, melyek által megszilárdíthatjuk nemzeti önállásunkat és szabadságunkat, s tért nyitunk alkotmányunk további fejlesztésére ; hogy van magyar felelős minisztériumunk, népképviseleten alapult parlamentünk, van jogegyenlőség, személy- és vagyonbiztosság, szólásés sajtószabadság : akkor valóban senki se mondhatja komolyan, hogy mostani alkotmányunk semmi. Közpéldabeszéd : hogy a ki nem becsüli a j krajczárt, az a forintot se tudja kellőleg becsülni. A ki előtt a szabadságnak ennyi kellékével is semmi a mostani alkotmány, azt bizonyára egy teljesebb alkotmány se fogná kielégíteni. Ezeknél fogva megszűnvén aggodalmaim, miután teljesen meg vagyok győződve, hogy azzal, ha a jelen egyességet elfogadni vonakodnánk, könnyen okot és alkalmat szolgáltatnánk elleneink örömével olyan eshetőségekre, a melyek eddigi j vívmányainkat hosszú időre háttérbe szorítva, I veszélyezhetnék a hazát és a nemzetet: én átalá| nosságban pártolom a törvényjavaslatot, s azt i a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés ! jobbfelöl.) Bernáth Zsigmond: A parlamenti szokás, ! tisztelt ház, lényegesen megváltoztatta a nyilvános j ülések természetét: azok már megszűntek a köl; csönös capacitatio tere lenni, és inkább mutatva-