Képviselőházi napló, 1865. VI. kötet • 1867. deczember 10–deczember 30.

Ülésnapok - 1865-189

CLXXX1X. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 14. 1867.) 107 berg krassómegyei község nevét Bemhegyre kéri magyarittatni. Koppi Anna, magy. kir. ezredes özvegye, mint kiskorú gyermekei gyámanyja, kéri a kiskorú gyermekeitől igazságtalanul követelt jövedelmi adó megszüntetését. A Morva melletti Gairing községnek számos lakosai a porosz betörés által múlt évben szenvedett káraikat kérik megtéríttetni. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz tétetnek át. Királyi Pál képviselő' ur kivan szólani: Királyi Pál: T. ház ! A pesti „Egyenlőségi kör" által felhíva, van szerencsém a t. háznak a hitfelekezetek egyenjogositása tárgyában készített alázatos folyamodását azon kéréssel átnyújtani, méltóztassék ezen kérvényt oly utasítással tenni át a kérvényi bizottsághoz, hogy miután az izraelitákra vonatkozó törvényjavaslat már az osztályok tárgyalásán átment s itt valószinüleg a ház előtt már nem sokára napirendre kerül, ezen kérvényt a t. bizottság előzetesen vegye tárgyalás alá. (Helyeslés.) Elnök: A kérvényi bizottság ezen folyamodásnak előzetes tárgyalására fog felhivatni. Most folytatjuk az államadóssági törvényjavaslat tárgyalását. Olgyay LajOS: T. képviselőház! Hogy a Xll-ik törvénynek eleget tegyünk, és az államadósságok terhének egy részét vállaljuk el, ebben, kevesek kivételével, egyetértünk; ehhez én nem szólok, annyival inkább, mert nézetem szerint ezt némelyek oly érvekkel is támogatták, melyeket, tőlünk tanulva, még ellenünk is használhatnának. A valódi kérdés az, hogy mielőtt az elvállalandó mennyiséget meghatároznék, számot vessünk magunkkal, megbirjuk-e ? és ha igen, mennyi lesz az áldozat, a melyet általa hozunk itthoni szükségeink fedezésének megszorítása által? Szorosan e tételt tekintve engemet meggyőzhető érvek nem hozattak fel, mert a tisztelt miniszterelnök urnák a politikai és méltányossági okokra utalása utáni azon mondata: ugy hiszi, összeroskadni egyik se fog, és hogy ennél kevesebbet nem tehetünk, és a szebb jövendőre is utalása, szerintem hit és remény, de nem biztos kimutatás. Tisztelt Fest képviselő és többen oda utaltak, hogy tanuljunk, dolgozzunk és kitartók legyünk, s más népek példájára, és az előrehaladó képesség és gazdasági műveltség magasabb fokozata következtében jövendő vagyonosodásunkra utalva, álhták, hogy meg fogjuk birni e terhet. Ismét csak I remény. Én hiszem a,nnak bekövetkeztét; de mig azon képezettséget elérjük, legkevesebb 20 vagy 25 évek telnek el, holott fizetnünk mindjárt jelen szomorú körülményeink között kell. De ha tisztelt Somssieh Pál képviselőtársunk által emiitett varázsvesszőt használnék is, és a napszámostól kezdve a legnagyobb birtokosokig rögtön elővarázsolnék a czélozott képességi foko1 zatot : kérdem, a földünknek magának elhanyagoltságánál és beruházási képtelenségünknél fogva nem-e csak lassan és pedig fokonkint növekedve csak is több év múlva következnék be a jobblét? holott fizetni az elvállalandó terhet mindjárt kell. Felhozatott, hogy már is több vállalat indult meg, mint az összes 18 év alatt. Én azt hiszem, ezek a szebb és jobb jövendő reményiben-keletkeznek ; de kérdés, hogy ha az elvállalandó teher miatt azokra is túlságos teher esik, nem csalatkoznak-e ők is, és, épen a nagy teher miatt, nem fonnyadoak-e el ? Szintúgy csak reményre utalt e kérdésre nézve Somssieh Pál képviselőtársam is, a midőn a pénzügyminiszter ur által a visszaéléseknek eltörlésével és jobb gazdasági rendszerrel kecsegtetett. Igenis helyeslem ezen nézetét, és meg vagyok győződve, hogy a burocraticus népotismust megszüntetve és a választásoknál a mellék tekinteteket mellőzve, a kijelölésnél az egyéni becsületességre lesz a fő tekintet, és ennélfogva hiskem, igen is idővel nevezetes jövedelmi nagyobbodás lesz; de ez is csak idővel, pedig fizetni a vállalandó tehert mindjárt, kell. Tisztelt Somssieh Pál képviselőtársamnak azon nézete, „hogy egyességeknél nem czélszerü a jövendő reményét fitogtatni," a szóban forgó indítvány ellen nem alkalmazható, mert csak is a jövő évre kívántatván a kimutatás, a jövendő remények szóba nem jöhetnek. l)e, tisztelt képviselőház, a parlamentalis kormányzattal a diplomatizáló titoktartás meg nem is egyeztethető: és ennélfogva hiszem, hogy mentül több népeknél létesül a valódi parlamentálismus, annál inkább fog a kormányzatra nézve fogyni a titkoskodás; különösen pedig szövetségesek között a titkolódzásra alapított politika nem neveli a szükséges kölcsönös bizalmat. A tanácskozás folyama alatt szóba jött a reductio. Erre nézve meggyőződésem az, hogy az a javaslatban foglalt mennyiségnek megajánlása mellett is be fog következni; és épen az aggaszt, hogy magunkat belesodorjuk az elviselhetetlen tehernek elvállalásába a nélkül, hogy szövetségeseinkre nézve czélt értünk volna. A mi a reductio ellen felhozott azon aggodalmat illeti, hogy az által ár14*