Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-163
CLXHI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Okt. 21. 1867.) 39 nak mind a tárgynak ide jutását, mind pedig a dolog érdemét illető indítványát, t. i. hogy ez ügy a kérvényi bizottság elé utasittassék, pártolom: hiszen a nélkül is a ház elé fog kerülni a kérvényi bizottság jelentésében. Horvát Boldizsár igazság ügyér: T. ház! Igen helyesen volt több szónok részéről kiemelve a tárgy fontossága, mely jelenleg a tanácskozás szőnyegén forog. Arról van szó, t. ház, hogy az országgyűlési tagok immunitásának gyakorlati hordereje, tán hosszú időkre, megállapittassék; arról van szó, hogy az immunitás értelmezésére és gyakorlati alkalmazására nézve oly praecedens állíttassák föl, melyre a későbbi kor bizton hivatkozhassak a nélkül, hogy e hivatkozás akár a szabadság, akár az alkotmányos rend érdekeinek praejudicáljon. Bár mennyire sajnálnom kell is tehát a concret esetet, mely a jelen tárgyalásra alkalmat adott, mégis, mint a valódi alkotmányosságnakőszinte hive, csak örülhetek a fölött, hogy a praecedens fölállítása e nagy horderejű kérdésben épen a t. ház föladatául jutott, a mely bizonyosan minden szenvedélytől mentesen, e kérdést ugy fogja eldönteni, hogy e megoldás se a szabadságnak, se pedig az alkotmányos rend érdekének veszélyére ne váljék. Engedje meg a t. ház, hogy e kérdés körül én is saját nézeteimet, továbbá a kormány nézeteit röviden elmondhassam. (Halljuk!) Előre kell bocsátanom, hogy midőn ez esetről a kormány tudomást vett, s ennek következtében az immunitás törvény szabta korlátainak vizsgálatába kellett bocsátkoznia, régi törvényeinkben se oly szabatos, se oly kielégítő intézkedéseket e téren nem talált, melyek a kormány alkotmányos érzületét megnyugtathatták volna. Legrészletesebb intézkedéseket e téren az 1723-iki VII. t. ez. tartalmaz; de e törvény sem mond többet, mint azt, hogy az országgyűlési tagokon az országgyűlés helyén semmi méltatlanság (contumelia) és semmi tettleges bántalom (manuum injectio) ne történjék , hogy az ilyest elkövető harmad napra a kir. tábla elé idéztessék, hogy az országgyűlési tagok rágalmazói, gyalázói 200 ft birsággal, a verekedők és sebesítők a nagyobb hatalmaskodási büntetéssel, végre, a kik az országgyűlési tagokon gyilkosságot követnének el, kínzással egybekötött halálbüntetéssel sújtassanak. Ezen intézkedések azonban inkább rendőri és bűnvádi, mintsem alkotmányos jelleggel bírnak. Az immunitásról alkotmányos szempontból egyedül szabatos és kielégítő intézkedést a legújabban 1867-ben alkotott XII. t. cz.-nek 47-dik szakasza tartalmaz, a mely, noha csak a delegatiok tagjairól szól, de világosan kimondja, hogy a delegatiok tagjai a delegatiok üléseiben tett nyilatkozataikért feleletre egyátalában nem, vétségeikért pedig a ház vagy a delegatiok engedélye nélkül, a tetten érés esetét kivéve, közkereset alá nem vonhatók. Noha , mint említem , e törvény csak a delegatiok tagjairól szól, de a kormány azon nézetben volt, hogy nem vét se az alkotmányosság fogalmai, se a törvénymagyarázás alapelvei ellen, ha azon jogot, a melylyel az országgyűlés küldöttei birnak, kiterjesztendőnek tartja azon testület tagjaira, a melytől e kiküldetés eredett, (Helyeslés) a következetesség szabálya sem engedvén meg oly magyarázatot, hogy a kiküldöttek több joggal bírjanak, mint magok a kiküldők. Mindamellett én részemről igen kívánatosnak tartanám, hogy az országgyűlési tagok immunitásáról külön, önálló és határozott törvény rendelkezzék. (Helyeslés.) De addig is , míg ez megtörténhetnék, ugy hiszem, hogy a kormány az 1867. XII. t. ez. értelmezése és alkalmazása körül ugy járt el, mint azt a nemzet alkotmányos kormányától megkövetelheti. (Elénk helyeslés a középen.) A kormány tehát egy pillanatig sem volt kétségben az iránt, hogy a jelen esetre is a most idézett törvény alkalmaztassék, mint a legkedvezőbb , melyet törvénykönyvünk e téren fölmutat. E törvényt alkalmazva a jelen esetre: kétségtelen, hogy az országgyűlés tagja ellen, a ház engedélye nélkül, közkeresetet indítani nem lehet; előadja azonban magát egy más kérdés, melyet épen Grhyczy Kálmán képviselő társam volt szives fölemlíteni, hogy t. i. a ház minő vezérelveket kövessen zsinórmértékül arra nézve, hogy előforduló esetekben a ház engedélye megadassák vagy megtagadtassák? E kérdéshez legyen szabad néhány szót szólanom. (Halljuk!) Annyi bizonyos, és ebben teljesen egyet értek Ghyczy Kálmán képviselő rírral, hogy a dolog érdemleges tárgyalásába a ház nem bocsátkozhatik. Ez annyi volna, mint ítélni, a mire törvényeink szerint a jelen esetben az esküdtszék van hivatva, az esküdtszék ítéletét pedig praeoccupálni a háznak se hivatásában, se szándékában nem állhat. (Helyeslés.) A megoldás kulcsát a vezérelvekre nézve szerintem az immunitás czélja adja meg. Ugy hiszem, nem fogok e t. házban ellenmondással találkozni, midőn azt állitom, hogy az immunitás korlátait nem lehet kiterjeszteni oda, hogy az szabadalom legyen az országgyűlési tagok számára bármely vétséget vagy bűnt büntetlenül elkövetni. (Élénk helyeslés.) Hogy az immunitásnak ily tágas értelmet sehol sem adnak, mutatja maga azon körülmény, hogy minden törvényhozás ,
