Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-184
CLXXXIV. ÜESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 9. 1867.) 355 mérvet pedig mindkét irányban az adózási képesség fszolgáltatja: mert ha ez arányon tulmennénk, ha azon felül vállalnánk terhet, magunk iránt lennénk igazságtalanok; ha pedig ezen arányon alul maradnánk, a lajtántuli népek vádolnának bennünket — nem joggal ugyan, de saját szempontjókból — igazságtalan törekvésekkel, holott nekünk se jogunk nincs, se száudokunk nem lehet büntetni a lajtántuli népeket. Ha mi azon államférfiakat sújthatnék, kik oktalan gazdálkodási rendszerűkkel a financiális bonyodalmakat előidézték; ha a terheket a népek vállairól az ő vállaikra róhatnék : ennek igenis volna értelme; de az ottani népek e tekintetben ép oly bűntelenek, mint a mily bűntelen a mi saját népünk. A politikai transactio szelleme és iránya, az együttlét és szövetség politikája egyaránt követelik tőlünk, hogy ne helyezzük magunkat az osztó igazság és politikai eszély követelményeivel ellentétbe. Én nem hihetem, hogy e miatt a teher alatt összeroskadnánk. Nekem a történelem egészen más tanúságot nyújt reményül s e bonyodalmas helyzetben megnyugtató vigasztalásul. Én hazámat az alkotmányos elv birtokában látván, határozottan szebb jövőnek látom elébe menni. Voltak már más államok is hasonló helyzetben, só't nehezebb körülmények közt is. Hoszszas háborúk, belzavarok alatt kimerült a polgárok adózási képessége talán még nagyobb mérvben is, mint ezt jelenleg nálunk tapasztaljuk. És mégis ma ezen államok Európa legvirágzóbb államai. Midőn Anglia a XVII. század forradalmát befejezte, oly válságos pénzügyi helyzetben találta magát, hogy méltán lehetett tartani ujabb forradalom kitörésétől. Egyesek kapzsisága által még a forgalomban lévő pénzdarabok is megcsonkíttattak, elannyira, hogy a pénz kerek alakja merőben négyszögletűvé lett, és a közforgalomban ugy tették a pénzdarabokat mérlegre, mint az árut magát. A pénzügyminiszter nem tudván a dolgon másképen segíteni, kölcsönt hozott javaslatba. De a parlament tagjai annyira idegenkedtek ezen mentő szertől, hogy esaka legnagyobb erőfeszítéssel tudta akormány a parlament többségének helyeslését kinyerni. Azzal álltak ug3 T anis elő az ellenvéleményü parlamenti tagok, a mivel ez alkalommal elő állanak a mi ellenvéleményt! képviselőtársaink: hogy nem birja'megaz ország, hogy ez eljárást okvetlen pénzkrisis, bukás és több efféle fogja követni. De mondhatlanul csalódtak, mert Anglia ezen első kísérlet után még többször is egymás után ugyanezen mentő szerhez folyamodott, és mindannyiszor a legkielégitőbb sikerrel. E rendszernek, valamint az okszerű államgazdasági maximák meghonositáaának köszönheti Anglia nem csak elértéktelenült valutája helyreállítását a múltban ; de, mert a terheket egy későbbi kor vállaira rótta, s ez által saját terhén könnyített, oly mesés gazdagságra és oly meglepő gyorsasággal emelkedett a nemzet vagyoni jólléte, mely valóban példa nélküli, ugy a régibb, mint az ujabb államok történetében. Átalában a történelem azt mutatja, hogy az államok forradalmi epochák befejezése után emelkednek legmeglepőbben vagyoni jóllét tekintetében, így volt ez, mint mondám, Angliában, igy volt Francziaországban is Napóleon eltávolítása után. A restauratio népszerűtlen emberei alatt is alig pár év múlva és nem egy évtized alatt oly meglepőleg emelkedett Francziaország vagyoni jólléte, hogy egy ép ugy népszerűtlen, mint igen nagy terhet megbírt: t. i. a visszatért emigránsoknak elvesztett vagyonukért adott 1000 millió franknyi kárpótlást; só't még az államadósságok kamatait is reducálhaita, de koránsem a hitelezők jogainak megsértésével, hanem a ki az 5°/ 0-et kamatozó állampapír helyett a 4 °/ 0 -est elfogadni nem akarta, annak a tőkéjét fizették vissza. Poroszországban a hét éves háború alatt a nép annyira elszegényedett, hogy midőn a kormány az adónak újból felemelését javaslatba hozta, a nép nem is zúgolódott többé, hanem hangosan felkaczagott. A kormány pedig ebben oly komoly irányú kritikát látott, hogy jónak látta rögtön máskép intézkedni. A napóleoni hadjáratok alatt még inkább elszegényedett Poroszország. A franczia proconsulok zaklatásai s a győzőnek nyomasztó adórendszere majdnem a kétségbeesésig vitték a népet. Szándékosan tette ezt Napóleon, mert gyűlölte a poroszokat, és győzelmi elbizottságábanki is mondta, hogy oly szegénynyé fogja tenni a porosz aristokratiát, hogy Berlin utczáin koldulni fogja kenyerét. És majdnem egy szóig teljesítette fenyegetését, mert a waterlooi napok alatt majdnem szünet nélkül éhezett a porosz hadsereg, és Blüchernek a fővezérnek kellett egy váltót aláírni, mely azután néhány német kereskedőnek és Wellington herczegnek pártfogása alatt az angol bankban realizáltatott, s igy szereztek az éhező halseregnek élelmi szereket. S mégis mivé lett ma Poroszország ? Vajon szükséges-e ezt bővebben megmagyaráznom még azoknak is, kik egy nép életrevalóságában, áldozatkézségében és mindezeknek kitnaradkatlan következményeiben kételkednek ? Mindebből én, t. ház, csak azt következtetem, hogy nincs oly súlyos helyzet, melyből egy nemzet eszélyességgel, erélylyel és szabadságszeretetteí ki ne emelkedhetnék; más részről pedig azt, hogy áldozatok nélkül még egy nemzet sem lett nagygyá egy nemzet sem nyerte vissza szabad -
