Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-184
348 CLXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 9. 1867.) JíiCOliCS Sándor: T. ház 1 Mielőtt az élőttünk lévő törvényjavaslathoz hozzá szólanék, engedje a tisztelt ház , hogy némelyekre, mik itt a legközelebbi ülésben mondattak, észrevételeimet megtegyem. {Halljuk!) Az igen tisztelt cultusminiszter úr, fényes beszédében elősorolván azt, hogy a béke állandósága bizonytalan; hogy Magyarország semleges nem maradhat; hogy a históriai jog nem respectáltatik; hogy csak nagy államok állhatnak fen; és hogy Magyarország bármiként legyenek is határai kikerekítve, nem lesz elég erős, hogy szövetséges nélkül, kire támaszkodhatik, fentarthassa magát : mindezekből azt következteti, hogy nekünk nem szabad felbontani a frigyet a birodalom többi országaival; hogy nekünk fen kell tartanunk a befolyást az ő dolgaikba, és hogy az államadósságokban akként kell részt vennünk, mint azt a törvényjavaslat kívánja. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a frigy felbontását nem kívánja senki; de hogy a frigy tartós legyen és feladatának megfeleljen, szükséges, hogy az egyik szövetséges ne érezze magát a másik által minden lépten nyomon gátolva ereje szabad kifejtésében. Ha mind az helyes, a mit a tisztelt miniszter úr az európai helyzetről mondott; és magam is ugy vagyok meggyőződve, hogy helyes: véleményem szerint nem az következik belőle, hogy azon befolyás árnyékáért, melyet a birodalom többi országai ügyeire gyakorlunk, el kell vállalnunk oly terhet, melyről eleve is tudjuk, hogy erőnket meghaladja, és le kell mondanunk a pénzünk- és vérünkről szabad rendelkezés jogáról; de az következik, miszerint oda törekedjünk, hogy öszpontosithassuk egész erőnket; hogy felhasználhassuk az ország minden segédforrásait; hogy teli pénztárral és lelkesült sereggel készen álljunk megvédeni a hazát bármily megtámadás ellen, és megvédeni a birodalom többi országait is, ha egyébként megvédve kívánnak lenni. (Helyeslés a bal oldalon.) Azon eonvulsioról is szól a t. miniszter úr, mely a pénzvilágot érheti, ha hazánk a kivánt összeget el nem vállalja. Magyarország a convulsioért felelős soha sem lehet: mert ha ez elébb vagy utóbb elkerülhetlenül bekövetkezik — nem azért, mert Magyarország fizetni nem akar, de azért, mert az adósság a monarchia erejét túlhaladja — bizonyosan nem Magyarország lesz felelős érte, de azok, kik a népek elnyomására kötött kölcsönöket oly roppant magasságra hagyták felnőni. (Helyeslés a bal oldalon) Beszéde végén a tisztelt miniszter úr nagy költői elragadtatással egy szebb jövőt jósol a hazának, mert a föld és a nép ugyan nem változik, de a szabadság, ugy mint Helvetiában és az Egyesült államokban, csodákat mivelend. {Elénk helyeslés a bal oldalon.) Megvallom, sokkal gyarlóbb fantáziám, mintsem párhuzamot vonhasson az 1867-iki Magyarország és ama boldog köztársaságokszabadságaközt; és, fájdalom, sokkal prózaibb vagyok, mintsem lelkesülni tudjak azon kötött kezű szabadságért, mely a közösügyi törvény, a quota- és az államadóssági törvények kifolyása lesz. {Helyeslés a bal oldalon.) Báró Kemény Grábor t. képviselő úr múltkori beszédének nagyobb részéből azt lehetett következtetni, hogy sokalja az elvállalásra ajánlott öszszeget. Szólott hazánk szegénységéről, az adókkal túlterheltségről, a gyakran ismétlődő aszályról fiat; később azonban mindnyájunk meglepetésére azt monda, hogy meggyőződése szerint körülbelül elbírjuk a 30 milliót. Minthogy azt mondja maga is, hogy körülbelül ebirjuk a terhet, csodálom , hogy nem kíváncsi tudni, vajon nem csak körülbelül, de valóban is elbirjuk-e, s nem szavazott Tisza Kálmán tisztelt barátom indítványára. Azt mondja továbbá a tisztelt képviselő úr, hogy tanulmányozta a dolgot, és minthogy Magyarországnak 86,000,000 az évi bevétele, deficit nem is lesz. A 86 millióra nézve bátor vagyok a tisztelt képviselő ÚT tanulmányai alaposságát kétségbe vonni. Magyarország jövedelme 1860-ban 78 millió volt (az apróbb számokat mellőzöm), lS61-beu 69, 1862-ben 89,1863-ban 77, 1864-ben 82 és lS65-ben 79 millió. S így, a közép számot véve, nem egészen 80 millió. És azon 6 millió hiánya, melyet a tisztelt képviselő úr a 80 millióhoz bőkezűen hozzáadott, fogja talán épen okozni és képezni azon deficitet, melylyel hazánk a leg és legkedvezőbb esetben isi 8 68-ban uj pénzügyi aeráját inaugurálni fogja. Nehéz dolognak tartja továbbá a tisztelt képviselő úr, hogy a csak nyolcz hónap óta működő pénzügyminiszter úr minden, e tárgyra nézve felvilágosító adatokat oly rövid idő alatt előteremtse. En sokkal jobb véleménynyel vagyok a tisztelt pénzügyminiszter úr szakavatottsága iránt, mint a tisztelt képviselő úr, és meg vagyok arról győződve, hogy a tisztelt pénzügyminiszter úr nem is egy pár nap múlva, de még ma, de még ebben a perczben előadhatná az állam szükségletei és az ezeket fedező jövedelmek sorozatát, ha t. i. ezttenni akarná. {Nagy derültség. Halljuk! Halljuk!) Mert, megbocsásson a tisztelt képviselő ár, de ha neki alkalma volt tanulmányozni ez érdekes tárgyat, megállapítani, hogy 86 millió az ország jövedelme, arról meggyőződni, hogy a 30 milliónyi járulékot évenkint elbírjuk: azt hiszem, a t. pénzügyminiszter urnák is volt alkalma ezen tanulmányokat még sokkal alaposabban megtenni.
