Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-181

316 CLXXXI, ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1867.) den feltételét. E törvényben meg van mondva, mik a közös ügyeki, e törvényben van a delegatio elve, mindez sanetionálva; csak a kezelési módra van a másik rész hozzájárulása fentartva, nem arra, mik legyenek a közös ügyek. E törvényben megvan tehát ránk nézve minden biztosíték. Ha tehát ennek daczára mások azt mondanák, hogy e törvényt nem akarjuk 6' felsége szentesítése alá bocsátani, míg bizonyos feltételek nem teljesíttettek, vajon nem lehetne-e ezt bizalmatlanságképen magyarázni? (Elénk helyeslés és éljenzés a középen.) Tisza Kálmán : T. képviselőház ! Mindenek előtt azon kezdem beszédemet, hogy a világért sem azért Írattam föl magamat, mert a t. miniszterelnök úr a loyalitas kérdését érintette , mivel azt gondolom, hogy ily, átalánosságban mondott dolgok felett csak azok jajdulhatnak fel, kik magokat találva érzik, mi pedig magunkat találva nem érezzük. (Helyeslés a bal oldalon.) A*t. ház engedelmével igen tisztelt pénzügyminiszter úr előadására teszek egy pár megjegyzést, bátor levén igen röviden felemliteni, hogy 8 maga magával igen nagy ellenmondásba méltóztatott jönni, midőn jelesen Komárom város t. képviselőjének beszédjét megrótta azért, hogy ő határzatilag akar olyat kimondani, a mi már a törvényben ki van mondva, és hivatkozott arra, hogy olyat, a mi már ki van a törvényben mondva, ujabban kimondani nem szükséges; és mindezek daczára, azért, hogy ennek szükségtelen voltát megmutassa, nem csak a meglevő törvényre hivatkozott, hanem hivatkozott egy beadott törvényjavaslatra is, azt mondván, hogy nem szükséges itt kimondani, mert az adóssági törvény végén ki van mondva. Már, kérem alásan, ha, minthogy az 1867. évi 12, t. ez.-ben ben van, nem szükséges kimondani. miért volna szükségesebb kimondani az államadóssági törvényben, mint itt? Pedig a 12. .t. ez. 20. szakaszában ki, van mondva a quotára nézve, hogy mikor terjeszthető az ő felsége szentesitése alá. Azt mondotta a t. pénzügyminiszter úr, és ugy tetszik, hogy mintegy még tisztábban kifejezte ezt a miniszterelnök úr, hogy a minisztérium iránti bizalmatlanságot látott volna ezen határozatban, mert azt mondotta, hogy a mi a törvényben van, annak végrehajtását határozatilag nem szükséges kimondani, mert azt a minisztérium ugy is végre fogja hajtani; de rögtön utána figyelmezteti Komárom város t. képviselőjét, hogy mi lett volna belőle, ha a 12-ik törvényezikk erre vonatkozó szakaszai a küldöttségek kinevezésekor szigorúan megtartattak volna ? Tehát elismerte, hogy azok szigorúan meg nem tartattak. (Derültség.) Áttérve a t. miniszterelnök úr előadására, 6' ellentétet bit abban, hogy Ghyezy Kálmán t. barátom kimondja azon igazságot, miszerint ö felsége többi országainak népei magok tudhatják legjobban, van-e valódi alkotmányuk vagy nem, de azért mégis megmondja azon saját meggyőződését, hogy addig, mig az adó- és az ujonezmegszavazási joggal valamely nemzet nem bir, valódi alkotmánya nincs. S íme a t. miniszterelnök úr pár perczczel utána ugyanazon hibába esik, mert elismeri ugyan, hogy azon népek magok határozhatják meg, van-e alkotmányuk vagy nincs, de rögtön utána kimond egy bizonyosan mindnyájunknak nagyon tetsző elvet, hogy valódi alkotmány ott, hol municzipális rendszer nincs, nem létezik . (Derültség.) A t. miniszterelnök úr az által látja Komárom városa képviselőjének szerinte gyenge okoskodását indokolhatónak — természetesen a szavakra pontosan nem emlékezhetem — hogy a legnagyobb tehetség is bajba jön sokszor, ha azt teszi fel, hogy mindenben és minden áron opponálni kell. Én nem tudom — bátran hivatkozhatom az országgyűlés naplójára és jegyzőkönyveire — hogy azóta, mióta a minisztérium megalakult, azon vádat, miszerint minden áron opponálna akár ó', akár az oppositionak más tagja, ellenünk bebizonyítani hogy lehetne. De igen könnyen azt mondhatnám, hogy mások meg azért jönnek bajba, ellentétekbe, mert azt hiszik, hogy a mit az oppositio mond, azt már minden áron le kell szavazni. (Zajos derültség és éljenzés a bal oldalon.) Azt is mondotta t. miniszter elnök úr, hogyha mi követeljük, hogy meghatározhassuk azt. mikor van alkotmányuk ő felsége többi országai- és tartományainak, el kell ismernünk, hogy ők is meghatározhassák, van- e nekünk valódi alkotmányunk vagy nem: és ez tökéletesen igaz. De én azt gondolom, hogy mi nem azt követeljük — bizonyosan roszul méltóztatott érteni Ghyczy képviselő urat — hogy mi határozhassuk meg, van-e nekik alkotmányuk; hanem csak azt akarjuk, hogy miután az ő alkotmányosságukhoz van kötve a szerkesztett törvényben bizonyos ügyeknek befejezése, várjuk be azon perczet, mig nekik magok szerint alkotmányuk lesz. A mihez még azt jegyzem meg, hogy igen sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a túlsó rész, ő felsége többi országai és tartományai azt mondhatnák ez esetben, hogy nekünk nincs alkotmányunk, mert — értem Magyarországot — nincsenek alaptörvényeink. Engedelmet kérek a t. miniszterelnök úrtól: igaz, hogy tüzetesen úgynevezett alaptörvényeink —- a pragmatica sanctiora vonatkozókat szokták csupán ugy nevezni — nincsenek ; de alaptörvényeink, melyek az alkotmányosság alapját megvetik, habár nem név szerintiek, vannak csakugyan. \