Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

CLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decs. 4.1867.) 299 ft bevételt mutatnak fel a 12—14 milliónyi összes vámbevételekkel szemben. Mért ? Mert Magyarország javára csak azon összeg íratott, a mely saját határvámain fizettetik, holott tudva levő dolog, hogy Magyarországban, különösen az iparterményekből behozott árukért a vámdijak nagyobbrészt a másik részen fizettettek. Azért a törvény igen helyesen határozott, midőn elrendelé, hogy az összes vámjövedelmek a közös költségek fedezésére forditassanak: nem lehet ennél fogva oly táblázatot idézni a küldötségi munkálat ellen, melyben a vámjövedelmek be vannak foglalva. De épen annyira nem tudom helyeselni azt, a mitaszelvényadóról mondott az érdemes képviselő úr. Azt talán helyes és indokolt volt a küldöttség előtt emlegetni mindaddig, mig az egyezmény az államadósság iránt meg nem köttetett és a tagok tudomására nem hozatott. De a szelvényadó valójában nem más, mint kamatlevonás, illetőleg leszállítás; midőn arról volt szó, mennyi az összes államadóssági teher: abból levonatott, tehát számításba nem jött. Ha ott kihagytuk a terheltetési számból, itt ismét bele nem vonhatjuk. Pedig ezen körülmény tisztelt képviselő ár előtt már Bécsben eléggé tudva volt, annyival inkább, mivel képviselő úr azon 5 tagból álló bizottságnak, mely a birodalmi tanács hasonszámu tagjaival értekezett az államadósságról, részese volt; ennélfogva nem csak azon körülmény, de azon tekintet is, mely alá vétetett, az általa emlegetett 2000 millió magántőke előtte tudva volt és tudva van. Nem akarok most szólani azokról, miket a határőrvidékre nézve mondott. Atalában a határőrvidék kérdése igen kényes kérdés. Csak is annyit hozok most tudomására, hogy ő felsége ünnepélyes megkoronáztatása után, helyre akarván állítani a magyar birodalom integritását, elrendelte a határőrvidéknek pénzügyi tekintetben a magyar pénzügyminisztérium alá való helyezését: vegye ennélfogva részemről azon hivatalos tudósítást, hogy mindazon jövedelmek, melyek előbb a bécsi pénzügyminisztériumnál folytak be, f é. szeptember 1-től fogva a magyar pénzügyminisztériumnál keeeltetnek. (Élénk tetszés) Még kevésbbé fogadhatom el mind azon idéseteit tisztelt képviselő urnák, melyekkel a 6 év ellen előállt. Méltóztatott mondani, hogy az utolsó hat év választása nem járt előnynyel. Már most kérdem, t. képviselőház, ha adóképességről van szó, s arról, hogy mit bir meg a birodalom egyik, és mit másik része: lehet-e akkor válogatni az években ? — Az utolsó éveket kellett választani annyival inkább, mert az adóképesség nem állandó, hanem változékony, és mert csakis az utolsó évek szolgáltathatnak biztos mértéket a számításra. Mitidézett'ennek ellenében a t. képviselő úr? Csak is az egyenes adók tételeit, még pedig oly évtől kezdette, midőn be sem volt az adórendszer egészen hozva. Hasonlatot a másik rész egyenes adóival nem tesz, a közvetett adókat pedig számításból egészen kihagyja; tehát követi azon utat, melyet a birodalmi tanács küldöttsége túlzott követeléseinek indokolására követett, csak is az egyenes adókat kívánván tekintetbe venni, miből aztán a 33 % következett: egyoldalú volt számítása ép ugy, mint t. képviselő uré. (Ugy van! a középen) T. ház! Sokat lehetne még ezen fontos kérdésről szólani, (Halljuk!) és számos indokot fölhozni,melyek a bizottságot és a minisztériumot ezen alkudozások alkalmával vezérelték. Azonban ugy hiszem, hogy a bizottság erre nem szorult, eljárása a tisztelt ház elé terjesztett jegyzőkönyvekben és annak mellékletei által eléggé indokolva van ; igen helyesen jegyezte meg Trefort képviselőtársam, és magam is azon véleményben vagyok, hogy a bizottság a legnagyobb lelkiismeretességgel járván el, és mindenben az ország érdekeit tartván szem előtt, a felelősséget az egyezményért legjobb lélekkel elvállalja

v s elvállaljuk mindnyájan, s elvállalom én is. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) De midőn a felelősséget elvállaljuk mindazokért, a miket teszünk, vállalják el azok is a reájok hárulandó felelősséget azért, midőn másokat a cselekvésben akadályoznak, vagy midőn a cselekvést lehetetlenné teszik. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Épen azért méltóztassékmegengedni Debreczen városa péterfia és csapóutczai t. képviselője, hogy tegnap mondott beszédére csupán néhány észrevételt tegyek. (Halljuk!) Beszédében semmit sem mondott ki oly határozottan és oly nyomatékosan hangsúlyozva, mint azt, hogy az ut, melyet választottunk, rósz; továbbá, hogy az ezen utón való haladás természetes következése, hogy az elvállalandó terhek túlságosak lesznek. Én azt tartom, hogy a ki egy kijelölt utat, különösen, ha ezen útnak választása által, nézete szerint, véghetetlen nagy kár hárul a nemzetre és annak jövőjére, roszal, ezen roszalását csak akkor van jogosítva kimondani, ha jobb, biztosabb és kedvezőbb utat képes kimutatni, (Zajos helyeslés a jobbon) melyet, ha a nemzet követ, az elvállalandó terhek kevesebbek lesznek. Mindaddig, mig ilyen biztosan elérhető ut előttünk kijelölve nem lesz, a miáltalunk legjobb lélekkel követett útnak kárhoztatását egyszerű phrazisnak kell tartanom. (Elénk helyeslés a jobb oldalon. Nyugtalanság a balon. Fölkiáltások : Jelöltetett ilyen út!) Megvallom, t. ház, hogy már körülbelül elégnek is tartanám azokat, miket válaszolni bá38*