Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

CLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decs. 4.1867.) 299 ft bevételt mutatnak fel a 12—14 milliónyi összes vámbevételekkel szemben. Mért ? Mert Magyaror­szág javára csak azon összeg íratott, a mely saját határvámain fizettetik, holott tudva levő dolog, hogy Magyarországban, különösen az ipartermé­nyekből behozott árukért a vámdijak nagyobb­részt a másik részen fizettettek. Azért a törvény igen helyesen határozott, midőn elrendelé, hogy az összes vámjövedelmek a közös költségek fede­zésére forditassanak: nem lehet ennél fogva oly táblázatot idézni a küldötségi munkálat ellen, mely­ben a vámjövedelmek be vannak foglalva. De épen annyira nem tudom helyeselni azt, a mitaszelvényadóról mondott az érdemes képviselő úr. Azt talán helyes és indokolt volt a küldöttség előtt emlegetni mindaddig, mig az egyezmény az államadósság iránt meg nem köttetett és a tagok tudomására nem hozatott. De a szelvényadó való­jában nem más, mint kamatlevonás, illetőleg le­szállítás; midőn arról volt szó, mennyi az összes államadóssági teher: abból levonatott, tehát szá­mításba nem jött. Ha ott kihagytuk a terhel­tetési számból, itt ismét bele nem vonhatjuk. Pedig ezen körülmény tisztelt képviselő ár előtt már Bécsben eléggé tudva volt, annyival inkább, mivel képviselő úr azon 5 tagból álló bizottság­nak, mely a birodalmi tanács hasonszámu tagjai­val értekezett az államadósságról, részese volt; en­nélfogva nem csak azon körülmény, de azon te­kintet is, mely alá vétetett, az általa emlegetett 2000 millió magántőke előtte tudva volt és tudva van. Nem akarok most szólani azokról, miket a határőrvidékre nézve mondott. Atalában a határ­őrvidék kérdése igen kényes kérdés. Csak is annyit hozok most tudomására, hogy ő felsége ünnepé­lyes megkoronáztatása után, helyre akarván állítani a magyar birodalom integritását, elrendelte a ha­tárőrvidéknek pénzügyi tekintetben a magyar pénzügyminisztérium alá való helyezését: vegye ennélfogva részemről azon hivatalos tudósítást, hogy mindazon jövedelmek, melyek előbb a bécsi pénzügyminisztériumnál folytak be, f é. szeptem­ber 1-től fogva a magyar pénzügyminisztériumnál keeeltetnek. (Élénk tetszés) Még kevésbbé fogadhatom el mind azon idé­seteit tisztelt képviselő urnák, melyekkel a 6 év ellen előállt. Méltóztatott mondani, hogy az utolsó hat év választása nem járt előnynyel. Már most kérdem, t. képviselőház, ha adóképességről van szó, s arról, hogy mit bir meg a birodalom egyik, és mit má­sik része: lehet-e akkor válogatni az években ? — Az utolsó éveket kellett választani annyival inkább, mert az adóképesség nem állandó, hanem változé­kony, és mert csakis az utolsó évek szolgáltathat­nak biztos mértéket a számításra. Mitidézett'ennek ellenében a t. képviselő úr? Csak is az egyenes adók tételeit, még pedig oly évtől kezdette, midőn be sem volt az adórendszer egészen hozva. Hasonlatot a másik rész egyenes adóival nem tesz, a közvetett adókat pedig számí­tásból egészen kihagyja; tehát követi azon utat, melyet a birodalmi tanács küldöttsége túlzott kö­veteléseinek indokolására követett, csak is az egye­nes adókat kívánván tekintetbe venni, miből aztán a 33 % következett: egyoldalú volt számítása ép ugy, mint t. képviselő uré. (Ugy van! a középen) T. ház! Sokat lehetne még ezen fontos kér­désről szólani, (Halljuk!) és számos indokot föl­hozni,melyek a bizottságot és a minisztériumot ezen alkudozások alkalmával vezérelték. Azonban ugy hiszem, hogy a bizottság erre nem szorult, eljárá­sa a tisztelt ház elé terjesztett jegyzőkönyvekben és annak mellékletei által eléggé indokolva van ; igen helyesen jegyezte meg Trefort képviselőtár­sam, és magam is azon véleményben vagyok, hogy a bizottság a legnagyobb lelkiismeretesség­gel járván el, és mindenben az ország érdekeit tartván szem előtt, a felelősséget az egyezményért legjobb lélekkel elvállalja v s elvállaljuk mindnyá­jan, s elvállalom én is. (Élénk helyeslés a jobb ol­dalon.) De midőn a felelősséget elvállaljuk mind­azokért, a miket teszünk, vállalják el azok is a re­ájok hárulandó felelősséget azért, midőn másokat a cselekvésben akadályoznak, vagy midőn a cse­lekvést lehetetlenné teszik. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Épen azért méltóztassékmegengedni Deb­reczen városa péterfia és csapóutczai t. kép­viselője, hogy tegnap mondott beszédére csu­pán néhány észrevételt tegyek. (Halljuk!) Be­szédében semmit sem mondott ki oly határo­zottan és oly nyomatékosan hangsúlyozva, mint azt, hogy az ut, melyet választottunk, rósz; továbbá, hogy az ezen utón való ha­ladás természetes következése, hogy az elvál­lalandó terhek túlságosak lesznek. Én azt tar­tom, hogy a ki egy kijelölt utat, különösen, ha ezen útnak választása által, nézete szerint, véghe­tetlen nagy kár hárul a nemzetre és annak jövő­jére, roszal, ezen roszalását csak akkor van jogo­sítva kimondani, ha jobb, biztosabb és kedvezőbb utat képes kimutatni, (Zajos helyeslés a jobbon) melyet, ha a nemzet követ, az elvállalandó terhek kevesebbek lesznek. Mindaddig, mig ilyen bizto­san elérhető ut előttünk kijelölve nem lesz, a mi­általunk legjobb lélekkel követett útnak kárhoz­tatását egyszerű phrazisnak kell tartanom. (Elénk helyeslés a jobb oldalon. Nyugtalanság a balon. Föl­kiáltások : Jelöltetett ilyen út!) Megvallom, t. ház, hogy már körülbelül elég­nek is tartanám azokat, miket válaszolni bá­38*

Next

/
Oldalképek
Tartalom