Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

CLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1867.) 291 latot együtt, mint egymást kiegészítőt kell tekinteni. Itt veszem én figyelembe azt, a mit, bizony már nem emlékszem, Kemény Gábor vagy Kautz Gyula mondott-e, hogy „elbirnók magát a quota terhét, ha a statusadóssági jurulék nem volna." Én is ugy hiszem, hogy ezt hazánk elbirná; de mert a statusadó sság terhe összeköttetésben van a másik közös teherrel, épen ez vezet engem azon meggyőződésre , miszerint kétségbe vonjam a tisztelt központi bizottságnak azon kifejezett véleményét, hogy nem lesznek elviselhetlenek e terhek az országra nézve. Én megvallom, épen az ellenfél által találom nagyon erősen indokolva azt, hogy elviselhetlenek lesznek a terhek, ha collective fogadtatik el ezen három törvényjavaslat. Ugyanis Kemény Grábor képviselőtársam mondotta

; hogy drákói szigorral kellett az utóbbi hat év alatt az egyenes adókat behajtani, az indirect adók pedig rendkívüli mérvben sülyedtek Magyarországban. Már, t. ház, midőn ezt magunk is igy tudjuk, midőn a közös terhek fizetése eddig is az ország tokevagyonát támadta meg nagy részben, midőn arra van kilátás, hogy a közös költségekre és a statusadósságra fizetendő teher, magának azon Bécsben működött bizottságnak jelentése szerint, több lesz most, mint eddig volt Magyarországra nézve, midőn tehát a közös terhek igy szaporodnak: hogy ekkor micsoda alapon hiszik önök, hogy e minduntalan szaporodó terhek elviselhetők lesznek: én fölfogni nem tudom. Többen emlegetek, hogy ők remélik, miszerint az ország tulterheítetni nem fog. Én nem remélem; s megvallom, hogy óvakodva biztatnám ezzel az országot: mert jobb ha megvalljuk, hogy mi sors vár az országra, mint olyat hirdessünk, a mi csalódásokat fog vonni maga után. Én helyesebbnek tartom, hogy a bár leverő valóságot kimutatják, azt tudniillik, miről erősen megvagyok győződve, hogy ezen hármas törvényjavaslatnak tervezet szerinti elfogadása által Magyarországra több milliót tevő folytonos deficit nehezedik. (Helyeslés a bal oldalon.) T. képviselők! A gyarapodást szellemi és anyagi téren még mindnyájan hangsúlyozták a túlsó oldalon, ben van az a központi bizottság jegyzőkönyvében is. E biztosnak állított gyarapodás fogja véleményök szerint képessé tenni hazánkat a növekvő terhek elviselésére. Ámde könnyű ezt igy puszta szóval állítani; hanem indokolását , megvallom, nem hallottam se most, se a közösügyi törvény alkotásakor : pedig a közösügyi törvény alkotásának is ez volt fő indoka. Ezen gyarapodás kifejtését és indokolását vártam mindig s várom most is, de híjába vártam és várom. Azt tudom csak, hogy szellemi czélokra egy garasa sincs az országnak; azt is tudom, hogy a közlekedési eszközök előállítására, tehát anyagi czélokra, tetemes kölcsönt rendelt meg az országgyűlés ; de ez még nem gyarapodás, sőt ujabb teherrel jár még a hosszabb idő múlva várható haszon mellett is. Ehhez különben nem akarok most szólani; de hogy akkor jöjjön azon gyarapodás, midőn az ország önállóan de csak semmiről sem rendelkezhetik; midőn — nem említve a nagy kérdéseket, nem említve, a mit legközelebb a ház ülésében kifejezett a miniszterelnök úr, mint honvédelmi miniszter, miszerint Magyarországnak, ha a honvédelmi állapoton változtatni akar, változtathat csak a közösügyi törvény 13-ik §-ában megállapított azon elv szertint, hogy a változások elvei egyezők legyenek az ő felsége többi tartományaiban alkalmazandó elvekkel, vagyis a két minisztérium által együtt, tehát nem önállóan megállapítandó elvek szerint — midőn, mondom, nem csak ily nagy kérdésekben nem rendelkezhetik önállóan az ország; hanem, midőn épen a jelen három törvényjavaslat közül a harmadik szerint annyira nem fejthet ki se önálló pénzügyet, se önálló adórendszert, melyekkel önök bennünket kecsegtetnek, hogy 10 évig legalább Magyarország egy forint ára bankót sem nyomathat, (Nagy derültség) mert azt Bécsben fogják nyomni; indirect vagy direct adóját újból nem rendezheti, szóval semmit, a mi Bach, Schmerling alatt rendeztetett, nem változtathat saját akaratával, csak ha megnyeri Bécs beleegyezését: (Helyeslés a bal oldalon) hogy ily helyzetben mi alapon remélik a gyarapodást, és mi alapon mondották ellenfeleim, hogy Magyarország kormánya beruházásokat fog tenni: én valóban meg nem foghatom. Én nem tudom, miből tehessen a kormány beruházásokat; s ezért az önök helyén alig fognék ily ígéreteket tenni: mert később majd megkérdezheti a haza, hogy hol vannak hát a beruházások? Épen az a baj, hogy nincs meg azon joga a minisztériumnak, hogy üdvös kísérleteket, nagyobbszerü működéseket tehessen az ország javára ; s itt fekszik annak alapja, a miért a közösügyi törvény ellen szavaztam, és a miért most is annak a javaslat szerinti végrehajtása ellen felszólalni bátor vagyok. T. képviselőház! Azon ígérgetést illetőleg, hogy majdmegjavul a helyzet, emlékeztetem önöket, miszerint igen sokan vannak az országban, a kik ez ígéretek iránti jó hitben már is alig várják a javulást; és épen azért, mert a javulásra nincs olyan sok kilátás, nem jó azt nagyon ismételgetni. Most, meglehet, az ország lakosai, mert szerencsére bő termés volt a hazában, olyan természetes könnyebbülést éreznek; de nagyon csalódnék, a ki azt hinné, hogy ez az uj állapot következmé37*