Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

CLXXX. 08SZÁGQS ÜLÉS. (Deez. 4. 1867.) 289 is különféle irányban nyilatkozunk, mert a próféta egy nap egyet, más nap mást mond." Én, t. képviselőház! nem fogok hivatkozni Kos­suth Lajos 1848-ki nyilatkozataira e tárgyban. Én azt tartom, hogy maga azon idézet, melyet a központi bizottság előadja fölhozott, ha egészben értjük, miként érteni kell, maga magában tökéle­tesen elég arra, hogy kitűnjék, miszerint az idézet azon három törvényjavaslatnak, mely a ház asztalára le van téve, elfogadását nem indokolja, hanem ha­tározottan ellenzi. Egyébiránt a mi azt illeti, hogy 1867-ki nyilatkozatot nem lehet felhozni az 1848. nyilatkozat indokolására, erre meg kell jegyeznem, hogy 1867-ben bizony ugyanazon Kossuth nyi­latkozott, aki 1848-ban: mert ha változtatott Kos­suth Lajos elvein egy hajszálnyit azóta, ezt — mert nagyon hozzászoktunk napjainkban magasabb politikai szempontokból nyilatkozni — talán ő is tul­magas szempontból tévé annyiban, a mennyiben a közelebb hazánkba küldött nyilatkozataiban az 1849-iki apr. 14-kei nyilatkozattól elállott; (Mozgás a közében) de különben az 1848-iki elveihez hí­ven ragaszkodik. Különben is, ha a központi bi­zottság és annak igen t. előadója méltóztatott az 1848-ki október 8-dikai tárgyalást és előtte az ok­tóber 7-ikeit és a következőt bővebben megvizsgál­ni, azt is méltóztatott föltalálni, hogy ott a törvény­szerű, független országos önállásnak fegyveres megvédésére épen Kossuth Lajos fölhívása foly­tán tétetett a legerélyesebb intézkedés; s hogy, a midőn épen ezen működés közben azt mondja Kossuth, „hogy szabad néphez illőleg kész barát­ságosan a találkozó érdekeket kiegyenlíteni, 0 eb­ből őt a jelen közösügyes állapot barátjának, ezen quotás állapot védőjének kimagyarázni bizonyára nem lehet. (Derültség.) Most, t. ház! meg kell említenem, hogy véle­ményem szerint Kemény Gábor képviselőtársunk nem helyesen méltóztatott visszahivatkozni azon je­lenetre, a melyet Tisza Kálmán képviselőtársamnak a gróf Bethlen Farkas nyilatkozatára tett észrevé­tele idézett elő. Előadásában nevezetesen azt mon­dotta ő, hogy a ház méltóságán alulinak tartja azon jelenetet, és örült volna, ha az nem történik. Én ugy találom, hogy a ház t. elnöke rendes ke­rékvágásba vezette vissza a dolgot az által, hogy a jobb oldal zajos kivánatának mellőzésével tett­leg kijelenté, hogy a ház méltósága nem lett megtámadva. Ily jelenetek tudomásom szerint más parlamentekben is történnek; csak az a kérdés, hogy túlságba ne menjenek át. Tegnap, azt hiszem, ez meg lett gátolva az elnök eljárása által. Még egy pár szót kell szólanom a populari­tásra hivatkozás irányában. (Halljuk!) Nem fogok én a Tisza Kálmánnak neheztelt másféle vadásza­tot említeni, a mivel ö sem akart gyanúsítani mint KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. v. én sem akarok; hanem azt vagyok bátor a tisztelt képviselő úr és azok figyelmeibe ajánlani, a kik ilyeneket akarnak fölhozni, hogy sokkal könnyebb a hatalom kivánatait teljesitni, mint azok ellenzése által népszerűséget keresni. {Zaj.) Talán egy cse­kély például magam is szolgálhatok. {Helyeslés a hal oldalon • fölkiáltások a jobbon: De könnyebb ám izgatni !) Most, t. képviselőház, miután megemlítettem, hogy ezen hármas törvényjavaslatot nem indo­kolja a t. központi bizottság a Kossuth Lajos sza­vaira és a 48-ki országgyűlési határozatra való hivatkozással, most még meg kell említenem azt is, hogy csodálkozom én, miszerint, habár jogilag nem tarthatjuk törvényesen kötelezőknek a 48-ki országgyűlés azon eljárásait, melyek nem lettek szentesítve a törvényhozás másik tényezője által, de ha mégis, mint a nemzet képviselőinek határo­zatait legalább erkölcsi kötelező erővel biroknak tekintjük — és ugy hiszem, ily szempontbó méltóztatott a központi bizottság idézni azon pesti országgyűlésnek október 8-dikai határozatát — akkor, mondom, csodálkozom én, hogy ha most a hatalom kivánatának teljesítése érdekében czélsze­rünek látja arra, mint indokra hivatkozni, miért nem méltóztatott a jobb oldal elfogadni a mi ré­szünkről tett azon indokolást, midőn mi hivatkoz­tunk a 48-iki országgyűlés azon határozatára, mely szerint az ország honvédéinek jövő ellátását az országgyűlés a haza nevében megígérte? Áz i határozat volt, még sem méltóztatott figyelemb venni a hon és szabadság védői érdekében. Most közelebb térve a dologhoz, t. ház! vala­mennyi előadás itt két nap óta tartatott, mindössze véve nem csak nem hozott föl annyi indokot e hármas törvényjavaslat elfogadása végett, mint a központi bizottság előadója, sőt az általa fölhozott érveket még gyengítették a pártoló előadások. Jelesen a központi bizottság jegyzőkönyvé­ben az foglaltatik, hogy hivatalos adatok nyomán készült ezen javaslat; de nem mondatik, hogy hi­teles adatok nyomán. Több szónok pedig előadta, hogy ezen adatok nem hitelesek, sőt annyira rendetlenek és zavaro­sak, hogy ezek nyomán bizony egy tételt sem lehet meghatározni. Ez oly vallomás, t. képviselők, miszerint én, ha e törvényjavaslatok elfogadását akarnám ajánlani, ezen vallomást semmi áron nem tettem volna; de miután épen azok-, a kik annak elfogadását ajánlják, ezt állítják, sőt állítják azok is, kik az országgyűlés kiküldése folytán tettleg vizsgálták s legjobban ismerhetik ez adatokat, kik tehát kétszeres vagy sokszoros érdekeltséggel tá­mogatnák ezek érvényét; miután most, t. képvi­selőház, ezek által ki van fejezve, hogy ez adatok nem hitelesek, haszonvehetlenek: én megvallom, 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom