Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-180
282 CLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1867.) hitesét, oly károk enyhítését, melyeket a haza védelmében szenvedtek, s szenvednek mindekkorik'. Nem tehetem, hogy midő'n ezen folyamodást a t. ház asztalára leteszem, azon reményemet ne fejezzem ki, miszerint azon időben, midőn hazánk képesítve lesz saját sebeinek megorvoslására, hasonló folyamodásokat tekintetben és méltánylásban fog részesíteni. [Helyeslés. Beadja özv. Szilágyi Lajosné kérvényét.) Elnök: A kérvényi bizottsághoz fog utasíttatni. Czélszerünek találja-e a t. ház, hogy mielőtt a napirenden levő tanácskozások megkezdődnének, a hat naplóbirálóra és egy jegyzőre a szavazati jegyek beadassanak *? (Szavazzunk!) Horváth LajOS jegyző (olvassa a képviselők névsorát, kik egienkint beadják szavazata ik a \) Einök: Á hat naplóbirálóra és egv jegyzőre beadott szavazatokat a jegyző urak össze fogják számítani és az eredmény a legközelebbi ülésben közhírré fog tétetni. Most a hányadi törvényjavaslat feletti tárgyalás fog folytattatni Zsedényi Ede : T. ház! Meg fogják engedni, hogy ezen nagy fontosságú politikai viták küszöbén, én, mint a magyar törvényhozás legrégibb tagjainak egyike, egy forró kívánságnak rövid kifejezését adjam. Tiszteltem és tisztelem a vélemény és vitatkozás szabadságát. Elfogadom azt minden következésében. Tudom és tapasztaltam, hogy azok közt nem örvendetesnek is kell lenni; de soha okom nem volt panaszkodni a szólók élességei ellen. Miért? Mert azon kölcsönös vélemény-harczokban el nem tévesztők soha a szükséges határvonalt: meg nem támadni az ellenvéleményüeket tetteik s véleményeik miatt; de megtámadni őket véleményeikben és tetteikben. Aleg-tisztább fők. a legerényesebb emberek hazánk politikai és anyagi ügyeinek terén oly valamit javasolhatnak, mit más véleminyüek a hazára nézve károsnak tartanak, és azt meggyőződésök szerint kimondani igenis hazafiúi kötelességök. De ha ezt szemrehányás és gyanúsítás nélkül kimondani nem lehetne, akkor vége lenne minden érdekes politikai vitatkozás lehetőségének. (Helyeslés.) Politikai érettségünk bizonyítványa semmiben sem állittathatik ki fényesebben, mint tiszteletben minden meggyőződés és minden véleményárnyéklat iránt, de egyszersmind gondos óvakodásban minden gyanusit 6 atástól. (Helyeslés.) Mert hiszen parlamenti férfi hite nem lehet az, hogv a meggyőződés szentsége csak addig érdemel tiszteletet, míg az eszmék azon rendét követi, mely saját agyvelejében létezik, ha pedig attól eltér, már személyes érdekek szószólója. Tehát vitatkozásunk loyalitásának egyik fő föltétele azon kölcsönös meggy ő- J ződés, hogy mi, kik itt e teremben mint nemzetképviselők ülünk, bár különböző párt emberei, de mindenekelőtt fiai vagyunk ugyanazon egy szeretett hazának, kik előtt minden egyébnél, minden személyes érdeknél fontosabb és szentebb hazánk alkotmányos jólléte és azon épülő boldogsága és nyugalma. Kivánatom tehát csak az, hogy ellenvéleménynyel szemközt mindig érintett meggyőződésből induljunk ki, soha el nem felejtvén, hogy ezen orgzággyülési vitatkozásoknakv*négy fő czélja: az igazság kitüntése hazánk javára ; ezt pedig máskép soha elérni nem lehet. (Helyeslés.) Már most a napirenden levő tárgyra áttérve, tisztelem azon meggyőződést, melylyel Komárom és Debreezen városának t. képviselői a központi bizottság által javasolt arányt hazánk érdekeire nézve károsnak nyilvánítják; de mindenekelőtt figyelmeztetem arra, hogy a világon nincs olyan alku, melyet absolut értelemben átalánosan hasznosnak lehetne mondani, a mennyiben értékét azon viszonyok határozzák el, melyek közt, melyek miatt megköttetett. Ha ez igy van, és máskép nem is lehet, a jelen alkut is nem csak a statistikai adatok nyomán, de azon egész összefüggésben kell méltányolni, mely a létező viszonyok mivoltában keresi kellő magyarázatát. Komárom városának érdemes képviselője nem tagadhatja, hogy ő felsége mint közös fejedelem a közös ügyek fölötti intézkedés absolut jogát megosztván osztrák tartományainak képviseletével, ez Magyarországot is arra kényszeríti, hogy az alkotmányosság törvényei szerint a birodalmi tanácscsal egyetértve a szükséges tüzetességgel formulázza a közös ügyek mivoltát, mely félremagy arázhatlan alakban eddig kifejezve nem volt, és egyetértőleg állapítsa meg azon arányt is. mely szerint a közös költségek meo"osztandók. Ezen alku, igaz, lehetséges, mint Ivánka képviselőtársunk emiitette, ő felségi hatalmi szava által is: de megnyugtató csak akkor lesz, ha mind a két ország szabad akarattal hoz zájárul; ezt pedig reményleni csak akkor lehet, ha ugy, mint Komárom város t. képviselője is említette, egyik ország sem törekszik saját terhein a más ik ország rovására könnyíteni. (Helyeslés.) Ezen nézetpől indult ki az országos küldöttség is, midő'n a megosztás alapjául elfogadta azon arányt, mely sze nt a magyar korona országai a hat évre elkészített zárszámlák adatainak átlaga szerint az állami központi kiadásokhoz tényleg járultak. De mind az egyik, mind a másik küldöttség minden tagja, maga Komárom város érdemes képviselője is elismerte, hogy ezen számlák hiányosak és igy egyszer 25 százalékú, másszor 27 százalékú, sőt harmadszor 29 százalékú arányt
