Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-175
228 CLXXV. OKSZÁGOS oly nagymértékben és oly méltán érdeklő kérdést tüzetesen és fontosán szabályozza. (Helyeslés.) A mi nagyérdemű t. tagtársunk beszédének második részét illeti, megvallom, midőn azt hallottam, egy pillanatig abban a képzelő'désben voltam, hogy már az esküdtszéki tárgyalásnál vagyok jelen és nem a képviselőházban, (Helyeslés a iSzépen) és ezen esetben talán megbocsátható illusioba még inkább bele ringatott utóbb szólott nagyérdemű képviselőtársunk Halász Boldizsár, és még ennél is mélyebben legutóbb szólott Várady Gábor j képviselőtársam, ki ismeretes elmeéllel fejtegette a j kérdés majdnem objectiv, de még inkább subjeetiv I tényálladékát is, a melytől igen óvatosan, és né- I zetem szerint helyesen, oly igen tartózkodott a i tizes bizottság és tartózkodott annak előadója, t. barátom Horváth Lajos is. (HlyesUs a köséjjen.) Jól tudom, t. ház,hogy némelyek köztünk osztoznak azon nézefben,hogy itt se objectiv,se subjeetiv tényálladék, olyas, minőt a közvádló e kérdésben keres nincs. Jól tudom, hogy lesznek mások, kik azt hiszik, hogy igenis van, és hogy alapos a közvádló keresete. Azt hiszem, mindkettőnek egyaránt érdekében áll, hogy a kérdés tüzetes megvitatása az illető fórum elől el ne vonassák. (Helyeslés.) A képviselői immunitásnak nézetein szerint helyes fölfogása épen abban áll, hogy mihelyt legkisebb alapul szolgálható vád, de azt mondom, csak gyanú is merül fel valamely képviselő ellen, ez maga követelje birája elé állittatását és a maga teljes igazolását. (Helyeslés a középen.) Felhíva érzem magamat mellesleg azon megjegyzésre, és ez volt egyik oka szerény fölszólalásomnak, hogy a képviselő egyéni nyilatkozata ez ügyben nem döntő: példának okáért — azért mondom, hogy a naplóban nyoma legyen — Böszörményi tagtársunk azon nyilatkozata is, melyet a másik két vádra nézve adott be , reám és ugy hiszem, a képviselőházra nézve egyedül és elegendő motívumául nem szolgálhat a hozandó határozatnak,mert még haa képviselő le is mondana immunitásáról, az már a képviselház ügye lett, és I a képviselőház elé tartozik mind a mellett határozni a fölött, vajon az immunitást ki akarja-e terjeszteni reá, vagy illető tagját biró elé akarja-e állitani ? (Helyeslés a középen.) Azoknak, miket ez ügy érdemében méltóztattak előttem szólott tagtársaim előadni, valóban rám nézve, talán ugy is, mint ki közjogaink oly régi bajnokai irányában még mindig ujoneznak és kezdőnek vallom magamat, de azért is, mert ügyvéd nem vagyok, s végre azért is, mert nem esküdtszék előtt vagyunk, igen nehéz feladat volna cáfolatába bocsátkoznom. (Helyeslés.) De megkönnyíti jelen állásomat és fölment engem énéhez feladat teljesitésétól azon másik kötelesség ' ÜLÉS. (Nov. 18. 1867.) mel}*et e pillanatban törvényhozói kötelességemnak tartok és a mely nekem ez esetben hallgatást parancsol. Mindezen okoknak pro és contra előa maga fóruma elé tartozik, nem pedig a képviselőház elé. (H lyeslés középen) Miután fölfogásom szerint a tizes bizottság jelentése gondosan elkerülte a Scyllát és Charybdist, és óvakodott mind az objectiv mind a subjeetiv tényállás meghatározásától; miután kellőleg definiálta és alkalmazta az immunitást: én csekély szavazatommal pártolom az előterjesztést. (Helyeslés a jo'.b oldalon.) Madarász József: T. ház! (Eláll! Eláll /) Szokásom ellenére, azon néhány „eláll" következtében, mielőtt a tárgyhoz szólanék, engedjék meg, hogy azon képviselőket, kik az „eláll" al megtiszteltek, Somssich Pál képviselő úrnak e tárgyban beadott indítványára figyelmeztessem. Somssich Pál képviselőtársunk a bizottsághoz utasítás iránt tett indítványában is azt mondotta, hogy e tárgy komoly megvitatást igényel. Meg fogják engedni a t. ház azon tagjai, kik az „eláll"-al voltak szívesek megtisztelni, hogy mig az egyik véleményen csak két képviselő nyilatkozott.... (A dologra!) igenis, a dologra valónak tartom nyilvánítani, hogy ekkor a vélemények nyilatkozását akár a „dologra" szólitással, akár „elállással" megakasztani nem komoly tanácskozáshoz méltó. (Zaj.) Uraim, én magam szenvedély és indulat nélkül óhajtok mint nem pártkérdéshez szólani a követi mentelmi joghoz ; de midőn maga a majoritás „dologra" és „eláll" szavakkal véleményem kinyilatkoztatásában akadályoztat , (Zaj) kénytelen vagyok ismételve kijelenteni,(í"elkiáltások: A dologra!) hog3 r ez a tárgy komolyságához nemiilik. (Fölkiáltások: A dologra! Zaj) Ezek után legelőször épen előttem szólott Zichy Antal képviselőtársam azon előadására, hogy ő azt hivé, hogy esküdtszéki eljárásnál van jelen, azt válaszolom, hogy én meg azok után, miket épen őtőle és Horváth Lajostól hallottam, határozottan azt vagyok bátor hinni, hogy ők azokat, mik a képviselőház elé valók, az esküdtszék tárgyalásához akarják átvinni. (^Ellenmondás a jobb, helyeslés a bal oldalon.) Ez a különbség köztünk; és az, mit Horváth Lajos képviselő mondott, hogy tudniilik ez előzetes kérdés, és ugy kell e tekintetben a háznak eljárnia, hogy eljárására bátran hivatkozhassunk utóbbi esetekben, kötelességünkké teszi, megtámadni a bizottság véleményét: mert mi abban az alkotmány és az l84 7 / s-dik évi sajtótörvények ellenében törvénysértést láttunk; másodszor épen azért, mit tisztelt képviselőtársam utána ismét mondott : hogy meglehet , ha csak laza összefüggés fog is mutatkozni a képviselő és a vád tar-