Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-174

210 CLXXIV. OlíSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 13. 1867.) horvát országgyűlésen Ő felsége nevében minden tisztviselőnek és országgyűlési tagnak megtiltotta lemondását beadni, de megparancsolta, hogy akornjanynyal szavazzon, mert ha lemondását adja be, vagy ha a kormány ellen szavaz, egyaránt hivatalától el fog mozdittatni, továbbá azért is, mivel bátorkodott e tekintetben másokat értekezletre öszszehivni. %__ „Ezután Horvátország- és Szlavóniában sokan a törvényszéki és administrativ hivatalnokok, udv. kanczellariai, helytartótanácsi és törvényszéki tagok közül, kik különben legjobb erőben vannak, képességök- és jellemökkel kitűnnek, elbocsáttattak minden nyomozás, minden biróság és Ítélet nélkül, sokaknak nyugdíj nem katároztatván meg, elbocsáttattak pedig csak azért, mivel bátorkodtak politikai dolgokban, és pedig magán körökben más véleményen lenni, mint a fönálló kormány, és a mellett talán azért is, hogy másnak helyet csinálj anak. „De végén csattant csak az ostor (Derültség),midőn gymnasialis, reáliskolai és más hasonintézetbeli tanárok egész Horvátországban és Szlavóniában, tömegesen, egyszerre, minden nyomozás, biróság és ité let, sőt vétségök megnevezése nélkül bocsáttattak el, és pedig épen akkor, midőn a tanévet kellett volna megkezdeni. „S Horvátország- és Szlavóniában a művelődés szentélyei is kegyetlenül, barbárilag és zsarnokilag pusztittatnak : és ez mind ö felsége nevében történik, kiért a szerb-horvát ne mzet oly sok vért ontott, kinek oly sok áldozatot hozott; ez történik a magyar kormány védpajzsa alatt, melynek legalább ép oly mértékben fátyolt kellene vetnie a múltra, mint a minőben az a szerb-horvát ^nemzettől követeltetik, melynek aj kiegyezkedés útját egyengetnie kellene, és meg nem engednie azt, hogy még szélesebbé, mint a Duna és Dráva, sőt szélesebbé ásassékazűr, szélesebbé, mint az adriai tenger ; mindez történik válságos európai események küszöbén a keleti kérdés hajnalhasadásakor. ,jEzek az administrativ és társadalmi fontosságú tények. „II. A politikai téren pedig történt valami, mi a háromegy királysággal való államjogi kiegyezkedést előre compromittálja. ,,Folyó évi október 20-ka alatt kelt a horvátszlavón kanczellaría vezetőjének ellenjegyzésével azon királyi leirat, mely elrendeli a választásokat a Zágrábban tartandó uj országgyűlésre. Ezen királyi leirat által octroyáltatik az országgyűlés szerkezete és a választás rendje. Az e téren való octroyálás pedig legveszélyesebb az alkotmányos életben, mert ha a koronának hatalmában állana országgyűlést és választási rendet csinálni és változtatni, akkor maga az országgyűlés és az országgyűlés utján a nép akarata és a törvény is az ő* hatalmában volna, az országgyűlés gépezete pedig csak több költséggel járna és egészen fölösleges volna. Minden alkotmányos nemzet az e téren való octroyálásnak leghatározottabban szegült ellene; Magyarország megengedte, hogy a nem alkotmányos és provisorialis hatóságok alatt történjenek a választások, de a választási rendben semmi octroyálásra rá nem akart állni. ,,Igaz, hogy a királyi leirat mondja, miszerint az 1848, 1861 és 1865-dik országgyűlési és választási rendek csak ad hoc bírtak érvénynyel és pedig 1865-ig minden változás nélkül; ezáltal tövvénynyé váltak a következő országgyűlésekre nézve is mindaddig, mig alkotmányosan, azaz az országgyűlés és a korona közös beleegyezésével nem változtatnak meg. A koronának kellett volna vagy az uj országgyűlést is az eddigi országgyűlési és választási rend alapján összehívni, vagy az utolsó országgyűlés ebbeli javaslatát ugy erősíteni meg, mint az megjavítva fölterjesztetett; semmi esetre pedig nem volt joga a javaslat némely pontjait megerősíteni és más, ép oly fontosakat megváltoztatni. A korona ilyformán megváltoztatván az országgyűlési javaslatot a föltételekben, melyek alatt a főurak és praelatusok vírilis szavazattal bírnak, és határozván, hogy az országgyűlés a megválasztott képviselők eddig megkívántatott kétharmada helyett, most minden országgyűlési tagok felén fölüli többségével constituálhatja magát, octroyálta az országgyűlési rendet; a censusnak, habár tágasb alapon történt megváltoztatásával octroyálta a választási rendet. „Ebből következik, hogy az uj országgyűlés nem lesz törvényes, és hogy annak folytán határozatai is, akárminők legyenek azok, nem fogják jogilag kötelezhetni a mostani nemzedéket se, annál kevésbbé pedig a jövő nemzedékeket; ha pedig valamit a nemzet akarata ellen és a megválasztott képviselők többségének tiltakozása mellett határoz, az egy pillanatig sem fog érvénynyel birni, és lehet, hogy a magyar kormány a szerb-horvát nemzet jogainak, melyek az ily octroyált többséggel kieszközlött mesterséges kiegyezkedés által eltemettetnek, sírkövére fog ülni, de e sírkő alatt csak e jogok régi nyolczszázados ruhája fog maradni, de a szellem azokban nem marad e sírkő alatt, hanem föltámadva, átváltozva és fölmagasztalva, lényegének és fejlődésének uj formáit fogja keresni. „Azon okból tehát, hogy nekem az Európa e részében való alkotmányos szabadság érdekében, saját nemzetiségemnek az alkotmányos szabadság szellemében való fejlődése érdekében, és a Törökországban létező keresztyén nemzeteknek alkotmányos szabadságuk és nemzeti önállóságuk szellemé-