Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

174 CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (KOT. 6.1867.) azon meggyőződésben vagyok, hogy a parlamenti felelős kormány, és —- az utasítás és követ választás jogán kivül, melyekről még pár szót szóiandok — teljes jogkörtikben meghagyott törvényhatóságok közt ellentét nincs, és azok — ha a visszaéléseket eltöröljük, ha a jog gyakorlatát szabályozzuk — csak kiegészíthetik, esnem rombolják le egymást. Ellentétben vannak ezek a kormányzati központosítással, ellentétben vannak a kormány omnipotentiójával; de épen azért akarom én, hogy megmaradjanak. Igen tisztelt barátom azt monda, hogy az 1848-iki törvények a megyéket csak oly jogaikban akarhatták megtartani, melyek a 48-iki alkotmánynyal nem ellenkeznek, és abban neki igaza lehet; de nincs igaza abban, midőn azt következteti, hogy ezeknél fogva a megyéknek azon joga, hogy törvénytelen rendeletet végre nem hajtva, az ellen felírjanak, már ma nem léteznék. Eötvös József b. vallási s közoktatási miniszter: Azt nem mondtam. Tisza Kálmán: Tessék elolvasni a beszédet! Igen tisztelt barátom ezt arra állapította, hogy ime az utasitási jog- sincs egyenesen eltörülve, és mindamellett az egész ország nem létezőnek tekinti azt. Erre megjegyeztetett elvrokonaim által, hogy igen is az utasítás joga megszűnt, de megszűnt azért, mert megszűnt alapja, megszűnt az, hogy a törvényhatóság válaszszon képviselőt; de az ebből a felírási jogra vonható analógia épen nem azt mondja, hogy annak is meg kellett volna szűnnie, mert a felírási jog alapja azon alkotmányos elv. hogy 'az országot a törvénytelen rendeletek végrehajtása ellen lehetőségig biztosítani kell; ez elv pedig a 48-iki törvényhozás által nincs eltörölve. {Helyeslés bal felöl) Azt mondja egyébiránt tisztelt barátom maga is és elismeri, hogy a 48-iki törvények betűjével nem csak az egyszerű felírási jog, hanem maga az. mit Heves megye követel, nem ellenkezik, csak hogy ö a törvény ezen betűjével szembe, sőt fölébe állítja saját felfogását arról, hogy mi lehetett a 48-iki törvényhozás szándoka. Engedje meg tisztelt barátom megjegyeznem, hogy ez igen veszedelmes dolog, mert ha megengedjük, hogy bármely kormány nem szólok a mostaniról csak, hanem kormányról átalában — a törvény betűjének fölébe helyezze saját felfogását arról, mivolt a törvényhozás szándoka, akkor igen csekély értékkel fognak bírni törvényeink, akkor méltánytalanok leszünk egyesek és a megyék iránt, mert azok, meglehet, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel fogják magokat tartani ahhoz, mit a törvény betűje mond, de, mert a kormány felfogása arról, mi volt a törvényhozó szándoka, a törvény betűjével ellenkezik, mint törvénysértők fognak tekintetni. De a jelen esetben megsértése ez *a 48-iki törvényhozásnak, mert azt föltételezi, hogy a 48-iki törvényhozás nem volt képes a törvényben kifejezni azt, a mi szándoka vala. Én részemről ! ezen nézetet nem osztom. Meg vagyok győződve, hogy a 48-iki törvényhozás ki is tudta mondani, a mit ki akart mondani; és épen azért meg levén győződve, hogy a jogegyenlőség elvére fektetett népképviselet alapján megváltoztatott alkotmánynyal az aristokratikus és rendi megyék többé meg nem állhatnak, intézkedett, hogy azok a közszabadsággal öszhangzásba hozassanak és népképviseleti alapra helyeztessenek; nem látván pedig azt, hogy a megyék jogai ;i felelős parlamenti kormánynyal meg nem férnének, arra nézve, hogy jogkörük megszorittassék, nem intézkedett. Nem áll az sem, hogy a kormány felelőségével, ha a megyék jogköre meghagyatik, ott leszünk, hol 1847-ben voltunk. Igaz, a kormánynak közvetlen intézkedési köre szűkebb lesz önkormányzati megyék mellett, mint teljes uentralisationál; de azt gondolom, hogy ezen szűkebb tevékenységi körben legalább is épen ugy alkalmazható lesz a parlamenti felelősség elve, mint a centralisatiónál a tágasb hatáskör mellett, és nagy különbség lesz a helyzetben: azon különbség jelesen, hogy, igaz, centralisátio mellett is — ha van parlamenti rendszer — feleletre lehet a kormányt vonni, de a törvénytelenségeknek rendszeresen el kell követtetniök; mig ellenben, ha a megyék jogkörükben megmaradnak, maga a törvénytelenség elkövetése az, mit legtöbb esetben meg lehet gátolni. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Egyébiránt kénytelen vagyok bevallani, hogy ellenmondást is látok tisztelt barátom beszédében. Egyetlenegy példát akarok felhozni. Azt mondja, ha megengedjük, hogy a törvényhatóságok Ítéljenek a kormány tettei felett, akkor azok az országgyűlés hatáskörébe vágnak. Később pedig még is azt mondja, hogy a megyék az alkotmány garantiái lesznek ezentúl is, mert a megyei tisztviselők a rendeletek végrehajtói, és ezek törvénytelen rendeletet végrehajtani nem fognak. Kérdem, t. képviselők ! hogy ha a megyék nem Ítélhetnek a kormány tettei felett — mi alatt természetesen egyebet nem lehet érteni, mint hogy nem vehetik bírálat alá a törvény és törvényesség szempontjából, mert más ítéletet senki sem követel számukra, a kormány rendeleteit, ha azokat föltétlenül végrehajtani tartoznak — ugyan miáltal lesznek az ország alkotmányának garantiái ? Vagy talán azon nézetben van t. barátom, hogy a mely joggal magát a törvényhatóságot fölruházni nem akarja, azzal azon egyes tisztviselők ruháztassanak föl, kik saját jog-