Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

168 CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6, 1867.) a kormány akkor, midőn kir. biztost küldött ki, és ő az 1805-ik törvény fölolvastával indokolta ezen eljárást. Szerencsétlenségemre azt hiszem s •ugy vagyok meggyőződve, hogy midőn az 1848. 3-ik t. czikknek 2. és 6. szakasza különösen, melyek azt rendelik, hogy a magyar koronázott király is a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében és kizárólag esak a felelős minisztérium által gyakorolhatja, akkor engedelmet kérek, osztom Komárom városa igen t. képviselője által már előadott azon elvet, hogy az 1805-re támaszkodás és kir. biztos általi műtét az alkotmányosságnak a 48-iki törvények által megállapított elvét támadja meg, (Helyeslés a bal oldalon) s megtámadja azért, mert ez a királyi teljhatalmat megállapítja a felelős minisztérium mellett és kivül. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Nagyon jól tudom, hogy a miket én mondok, önök helyeslésével nem találkoznak ; ezt nagyon tudom ; hanem azért szabad nekem envéleményemnek lenni: s az én kifejlett envéleményem e felől, a törvények szerint, az, hogy én ez által az alkotmányosság elvét látom megtámadva: mert egy királyi teljhatalmat látok ismét a felelős minisztériumon kivül életbe hozatni: {Fölkiáltások a jobb oldalon •* Nem áll!) és csodálkozom rajta, hogy azok, kik a parlamenti felelős kormányzatnak oly átalánosan híveinek mutatják magokat, mégis ezen parlamenti kormányontuli hatalmat is meg akarják állapitani. En azt hiszem, hogy az előző törvényeket, ha azok ellenkeznek az utóbbi törvényekkel , az utóbbiak eltörlik. Az ismét minvéleményünk, ellenkezik-e az előbbi törvény az utóbbival vagy nem; de az én véleményem szerint a 48-iki törvények 6. szakasza ellenkezik az 1805. törvény 5. szakaszával. Egyébiránt bátor vagyok még felhívni nemcsak a t. háznak, de magának a t. minisztériumnak is figyelmét önmagára azon rendeletre, melyet a koronázott király kiadott. Sajnálom, hogy kinyomatva és itt felolvasva nincsen, mert én azt hiszem, hogy minden ily tárgyban, midőn a miniszter feleletre vonatik, a miniszteri eljáráshoz tartozó irományoknak is a ház asztalán kinyomatva kellene lenniök: azért, hogy megítélhesse a ház, hogy nincs-e azokban — meglehet szándék ellen — valami olyan, mint a milyen, példán?! k ofeáért, régen a só tárgyában is elkövettetett. {Zaj. Ellenmondás.) Én tehát véletlenül elolvastam ezen rendeletet, és ugy láttam, hogy annak elején, mely így szól: hogy „ő felsége a végrehajtást a felelős minisztérium által gyakorolja," ezen szavak: „a törvények értelmében" — meghiszem, és akarom hinni, hogy nem szándékosan — de kimaradtak; és miután én igy láttam ezen leirat másolatát, én fölhívom és kötelességévé teszem ezúttal a kormánynak {Ellenfelkiáltások: Nincs ; joga hozzá! Zaj) — mivel a törvény, a 48-iki törvény, azt rendeli, hogy csakis a törvények értelmében gyakorolja a végrehajtó hatalmat — nyilatkozzék, miszerint semmi esetre sem szándékosan, hanem szándékon kivül történt azon az alkotmány főbb biztosításának kihagyása. Kijelentem azonban azt is, hogy ha az eredetiben nem ugy volna, mint én a másolatból mondtam, akkor viszont részemről engedelmet kérnék mind a háztól, mind a minisztériumtól. (Fölkiáltások : Dologra! Zaj. Halljuk! Az igazságügyi minisztertől átvévén a másolatot, olvassa:) „Miután a végrehajtó hatalmat a magyar korona területén a felelős minisztérium által gyakorolja/' (Zaj.) Tehát ugy van. {Zaj.) Hiszen a t. háztól függ határozni; én megmondottam és teljesítettem kötelességemet. {Zaj.) Méltóztassanak azután határozni. {Halljuk!) Másodszor Deák Ferencz képviselő ár előadta azt is, hogy törvényes gyakorlatot sem tudnánk felmutatni arra, vajon a megyék gyakorolí ták-e azon jogot, hogy félretették a felsőbb rendeleteket, és joguk is lett volna az iránt felírni, hogy ezt nem teljesítik. (A jobb oldalon: Ezt nem, mondta !) Elismerem, t. képviselőház, és magam is megeng-edem, hogy a kormánynak, minden kormánynak, annál inkább felelős parlamenti kormánynak — ha ugyan ez tökéletesen parlamenti kormány volna— de ha nem is az, a parlamentalis kormánynak mindenesetre kell hatalmának lenni, hogy rendeleteit teljesíthesse és feleljen róla. Azonban részemről azért tartottam kötelességemnek ezt fölemlíteni, mert igen jól tudom tapasztalásból, jelesen hivatkozom Fehér megyére — emlékezhetnek az esetre 1836-ban, midőn megkezdetett, hogy a főispánoknak egy rendelet adatott ki épen arra nézve, hogy ha egy tisztviselőválasztáson zavargások történnek, ön magok nevezhessék ki a tisztviselőket — e rendeletet tisztelettel félre tette és fel is irt; és — igaza van képviselő urnák — a kormány, valószínűleg belátva, hogy alkotmány ellenest cselekedett, tovább nem kívánta, hogy teljesíttessék. [Ellenmondás a jobb oldalon.) De könyörgök, vegyük már most, hogy a kormány daczára annak, hogy rendelete törvénytelen, hogy az alkotmánynyal ellenkezik, másodszor is azt írja le, hogy teljesíttessék rendelete : nem jogos-e a megyék azon szokása, hogy a mi törvénytelen, azt nem kell végrehajtaniuk ? Igen jól tudom, hogy végrehajtatván azután a törvénytelen rendeletek kir. biztosok által, a sérelem terére tereltetett a megyék által az ügy, de csak azt akarom kihozni belőle, hogy nem mindig való az, hogy a kormány átlássa mindenkor, hogy ő az alkotmány ellen cselekedett; és ekkor én abban találom legnagyobb biztositékát az alkotmáynak, hogy a megyék a törvénytelen rendeleteket