Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

CLXXI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) 163 a félretevésnek alapos okát adni nem tudta, súlyos büntetésben marasztaltatott el, mint a törvény mondja : hivatalvesztés, képtelenség arra. hogy jövőre is hivatalt viselhessen, infamia és 200 frt. A félretevés önkénye tehát a büntetés által ló'n gátolva. Nem lehet e birói parancsokat a politikai rendeletekkel összezavarni. A törvény ezek félretevésére nem adott jogot, és azért nem is szabott ilynemű büntetést. Es kérdem, mi volna következése, ha a megyék politikai rendeletek irányában ily jogot gyakorolhatnának ? ha ezt büntetlenül tehetnék ? ha azon elvnél fogva, mit némelyek szeretnek emlegetni, hogy a megye feleletre nem vonható, még felelni sem tartoznának érette? minő zavar következnék ebből ? Ha pedig épen ugy, mint a birói parancsoknál, a törvény itt büntetést szabna a megyei bizottmányokra s azoknak oly tagjaira. kik a végzés hozatalában részt vettek, nem volna-e ez a megyékre oly pressio, mely azok állását, hatáskörét sokkal inkább veszélyeztetné, mint az eddigi törvényes gyakorlat ? (Miénk, hosszas helyeslés.) Heves vármegye tehát oly jogot követelt magának, midőn a miniszteri rendelet teljesítését határozattal! megtagadta , mely a megyéket se a törvény, se a törvényes gyakorlat szerint soha sem illette. Azt mondják mások, hogy ha Heves vármegye a formát illetőleg tévedt volna is, a minisztériumnak se jogilag', se politikailag elég fontos oka nem volt arra, hogy a történteket oly fontosaknak tekintse és rendkívüli szabályokhoz nyúljon, miután izgatás csak ugyan nem történt. Ha azon férfiú, ki 1849-ben az april 14-dikei határozatot indítványozta, s ez által a sanctio pragmaticát érvénytelennek nyilvánította; ha azon férfin, ki ünnepélyesen kijelentette, hogy az osztrák dynastia uralkodása alatt élni soha sem fog: ki e kimodott szóhoz hiven, most sem lakik e haza területén, nem él a magyar törvények s a magyar alkotmány alatt, és nem tekinti magát a koronázott magyar király alattvalójának ; ha, mondom, ezen férfin a pragmatica sanctiót, az ország azon törvényeit, melyek ujabban alkottattak, saját személyére nézve kötelezőknek nem ismeri: azt értem; és fel tudom fogni, ha ő múltjához, kimondott elveihez s e részbeli meggyőződéséhez ragaszkodván, szorosan következetes akar maradni. Egyéni nézete ez, melyet megtámadni sem jogom, sem akaratom. Jogilag és erkölcsileg helyes volt-e ezen nézetnek oly nyilvánítását, minőt az említett levelek foglalnak magokban, ide vetni hazánkba, hol azok veszélyes izgatás eszközeivé válhatnak: e felett a Távollevő ellen kárhoztató ítéletet mondani sem e helyre, se körömhöz ne tartozik. (Élénk tetszés a középen.) De, hogy azon honfiak között, kik jelenleg is a magyar törvények alatt élnek, Magyarország koronázott királyának alattvalói, a magyar alkotmány ótalma alatt élvezik polgári jogaikat, szólnak a tanácskozási termekben, és írnak alapokban, hogy, mondom, azok közt lehetnek olyanok, kik az emiitett levelekben foglalt elveket, azt a megtámadást, mely a magyar alkotmány alapelvei ellen intéztetett, azon kikelést, mely legújabban alkotott törvényeink ellen van irányozva, osztják, magokéváteszik, és azt egész nyilvánosságban kijelentik, sőt terjesztik: azt, megvallom, felfogni képes | nem vagyok. (Zajos tetszés a középen.) Nem érzik-e e kétféle helyzet között a különösé g súlyát ? Nem érzik-e, hogy a ki azt mondja: „Én nem ismerem el azon törvényeket reám nézve érvényeseknek és kötelezőknek, azok károsak és veszélyesek; de nem is akarok ezen törvények alatt élni, és nem is akarok azon királynak alattvalója lenni, ki ezen törvények szerint uralkodik, nem is akarok azon föld területére lépni, mig ezen törvények fenállnak ,

a bizonyosan erkölcsileg és jogilag más téren áll, mint az, ki -azt mondja: „Én akarok ezen föld területén élni, én ezen hazának törvényei alatt állok, én ezen királynak alattvalója vagyok; hanem helyeslem, ha azon alkotmány, melynek alapján ezen fejedelem uralkodik, ha azon törvények, melyeket megszentesített, élesen megtámadtatnak s az ország függetlenségét veszélyeztetőknek mondatnak, s ez a sajtó által, vagy más utón, a nép között terjesztetik"—? (Hosszan tartó zajos tetszés a középen.) Nem tudják-e, hogy ugyanazon cselekvény egyik helyzetben nem ugyanaz, ami a másikban? Nem tudják-e, hogy a vélemény, midőn az nyilván kijelentetik, és azon országban, melynek alkotmányos törvényei ellen van intézve, terjesztetik, gyakran nem csupán vélemény ? Hiba volt- e ez tőlök, vagy hun ? — a felett nem én ítélek, és nem mi itéíük e helyen; én még praeoccupálni sem óhajtom a biróság véleményét, ha netalán efféle kérdések elébe kerülnének. Annyi azonban igaz, hogy efféle megtámadások nyilvános kimondása és terjesztése könnyen izgatás eszközévé válhatik. gyakran az írónak és terjesztőnek szándékán kívül is, mert, én szándékos izgatásról senkit vádolni nem akarok. Az izgatás minden időben veszélyes lehet, de veszélyes volna az különösen helyzetünkben. 19 évig j szenvedtünk az absolut kormányzat súlya alatt^se j szenvedések keserűséggel töltötték el a honpolgárok keblét. Ne higye el senki, hogy midőn a rabnak börtöne megnyílik eső ismét szabaddá lesz. egy pillanat alatt kialudjék kebléből a kiállott szenvedések emléke. és a keserűség, melyet abban a szenvedések összehalmoztak. Idő kell annak, és kedvező körülmények ! A szenvedéseknek, az elnyomásnak, 21 *