Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-170

CLXX. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) 137 tabit, ut congruum remedium ordinare possit." íme a törvényhozás bölcsesége a kormány számára megyéknek és városoknak engedelmességet paran­csol; de megengedi, hogy a létezhető nehézségekről felirás utján értesítést nyújtsanak, hogy a végre­hajtó hatalomnak alkalma legyen a nyert fel vi­lágositáshoz képest helyesb határozatot alkotni ; de ha a megye e felterjesztést elmulasztotta vagy megtagadta, ez esetben ő felségéhez terjeszti fel, hogy kellő eszközöket alkalmazhasson. Itt szükséges kiemelni azon körülményt, mért nem küld a kormány saját nevében biztost, és miért rendeli mind az 1723: 112., mindaz egyszázaddal utóbb hozott 1805. 8. t., hogy az összeütközés vagy akadály ő felségéhez terjesztessék; nem csupán azon okból, hogy monarchicus országban, különö­sen nálunk a koronázási eskü szerint, a végre­hajtás a király nevében történik; ennek mé­lyebb politikai oka van. Azon sajtátságos helyzet, ha a királyi hatalom, az országon kívül álló érdekek által is vezetve, s ez ország erején tul más erők felett is rendelkezve, a magyar kormányra oly nyomást gyakorolt nem egyszer, melynek ellent állani nem birva, s kitérni előle az egyéni szilárd­sághiány nem engedvén, törvény telén rendeleteket bocsátott ki, a további összeütközések kikerülé­sére a törvényhozás bölcseségét oda utalta, hol a baj forrása lehetett; és nem egy szer történt, hogy a megyék tömeges feljajdulása a korona elébe terjesztetvén, a helytelen nézet megváltoztatását eszközölte, s egy „doluit paterno cordi a lecsen­desítette a felháborodott kedélyeket. S ha ez sem volt elég, az 1504. 1. szelleme a törvénytelen adót vagy subsidiumot behajtó rendelet ellen—a tör­vény azon specialitásában, hogy az egyes személyt is, ki azt végrehajtja, sújtja — míg eszközt nyújtott a személyes kitérés (resignatio) által, de az ellentál­lást se egyesnek, se megyének nem engedte meg. E kitérést — bár a törvényt nem tisztelő kormány elébe akadályokat teremt — mint kötelező' elvet fel­állítani a törvény nem akarta s nem akarhatta épen a haza érdekében: mert mig a hazafiakból álló megyei tisztviselőség, nehezen tűrve a tör­vénytelen pressiot, első alkalommal szabadulni akar e pressiotól, addig az idegenekből pótolt tisztvise­ló'ségből a járom eszközei szaporodnak. Mindezekből, s számos törvényekből, melyek­kel a tisztelt házat terhelni nem akarom, kétségtelen, hogy a magyar törvényhozás mely csodálandó bölcseségg-el vezette az állam hajóját az örökös Seyllák és Charybdisek közt: nem volt, nem lehetett szándéka az alsóbb hatóságokat a felsőbbek birá­jáva tenni s így örökös összeütközéseket okozni 8 az anarchiát előkészíteni. Hisz ez alkotmány ha­sonló a természet nagy alkotmányához, s mig a | despoticus vagy centralisált államokban egymásra ), KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /,. v. halmozó öntudatot, önkormányzást nem ismerő chaoticus tömegek a központból kapják — nem az életet, de a mechanicus lökést a mozgásra: addig nálunk öntudatos életet folytató részekből áll az egész, melyek mindegyike saját kimért körében mozog: saját körén, sphaeráján belül a megye ha­tároz, alkot szabályt, itél, végrehajt, a mint maga s felsőbb hatósága rendeli, szervez, kormányoz,min­dent felsőbb felügyelete alatt; de ha e körön ki­vül lép, szigorú törvény hűtlenséggel sújtja, meri sphaericus pályájáról hűtlen eltért. A kormányról ki mondhatja, hogy e megyei sphaerán belül áll ? Kivül áll és felette : «, központnak, a törvény­hozásnak éltető melegéts világosságát árasztja szét az apró részekre, s a hatás s ellenthatás szent tör­vényei felett őrködve, a kisebb, önkörükben mozgó testeknek kiméri pályafutását. E bölcs alkotmány­ból még az összetartó erő sem hibázik: s ezt a ko­rona kapcsaiban leljük fel. Ne bántsuk kíméletlen tettekkel e dicső müvet, „compagem saeculorum usu roboratam"; s ha van, mit a korhoz kell alkalmazni, az nem a fe­lelősség, mely mindig létezett, de a közlekedési eszközökkel megsebesült ügyfolyam érdekében szükséges kijelölni az ügyrend elveit, melyek az intra domínium felírást az ország érdekében követelik, mig a többi, a miniszter felelősségére, rög­tön, gyűlést se várva , végrehajtandó, s utólag extra domínium a megye számára fenmarad a felirás, szükség esetére ország előtti panasz. Most áttérek azon kérdésre : vajon a minisz­térium Heves megye autonómiájának felfüggesz­tésével a helyes eszközt, mint a törvény mondja: „congruum remedium" választotta-e? Ez nem csak azengedelmesség megtagadás tény é­ből, de politikai szempontokból is bírálat alá veendő. A királyi biztos alkalmazása engem is meg­lepett, mert minden alkotmányos férfiúnak óhajtani kell,hogy minél ritkábban vagy soha se találkozzunk ez eszközzel, mely végre is az ultima ratiora em­lékeztet; de széttekintve, s látva az agitatiot azon tör­vény ellen, mely a quota- és államadósságban rész­vétel eszméjétszentesitette, s látva, hogy a sajtó egy része azok ellen fordul, kik a sajtószabadságot visz­szaállitották, a megyék azok ellen, kik a megye, termek ajtait megnyitották, az élczlapok azon irányt vették, mint 48-ban,hogy gúnyt űzzenek törvény- és törvényhozóval, aláássák az érdemet, megméte­lyezzék a nemzet érzelmeit, hogy öntudatlanulkészit­sék elő az anarchiát, veszélyeivel, utóbajaival, mind­ezt látva, meggyőződtem, hogy veszély tán ez, t t ház, melynek orvoslását el nem hanyagolni a mi­nisztérium kötelessége. Ki tagadja ? Az agitationak volt és lehet nemes, dicső czélja: helyreállítani az alkotmányt a közel múltban, felemelni hazát, nemzetet a jövőben. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom