Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
,XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) 135 megyei közélet megsemmisíttetett. (Helyeslés a bal oldalon.) Tekintve az elősorolt kormánytényeket, melyek a törvények világos megsértésével, mondom, a kormányzatra vonatkozó törvények minden egyes czikkének minden kivétel nélkül megsértésével hajtattak végre, miután nincs oly vonatkozható 1 törvényczikk, mely mentené a kormány eljárását: mindezekből következtetve, az 1848 III törvényezíkk 3 §-nak a. fejezete szerint, a kormányt az alkotmány biztositékainak, a törvények rendeletének megsértéseért feleletre vonhatónak rendelő törvények után a 33. §. értelmében a harmadik véleményhez járulok és vád alá kívánom fogatni a kormányt. [Felkiáltások: Szavazzunk.') KaCSkOViCS IgnáCZ: T. ház! A parlamenti vitatkozás hevélyei közt tegnap azon megrovásban részesült a ház, hogy de omnibus rebus et quibusdam aliis beszélve, eltértünk a tárgytól; én e tanácsot, bár a tanácsadó maga nem követte, helyesnek találva, a kérdéshez törvényes szempontból kívánok szólani, s ez irány komolyságánál fogva, nem óhajtom a ház azon derültségét igénybe venni, mely amott teljesen sikerült. A dárdai kerület képviselője éles logikával állította csatarendbe a hevesi ügyet, Hogyha jól fogtam fel syllogismusát, annak iránya ez : Eger város bizalmi szavazatát megsemmisítő rendelete a kormánynak törvénytelen levén, Hevesmegye e törvénytelen rendeletet végrehajtani nem tartozott; következőleg a kormánynak Hevesmegye autonómiáját felfüggesztő rendelete törvénytelen. Valódi csatarend, erős középpel, mely jog- és törvényre támaszkodik, mint hátvédre ; a két szárnyon két erős vád; éllel a minisztérium ellen. E nyilt tér ellenében én is constatálom állásomat. Bár a parlamenti felelős kormányt az eddig ösmert kormányformák között a legtökéletesbnek s a megyei rendszerrel teljesen összeférőnek tartom, feltéve, hogy a megyei rendszer a zavaros idő-viszonyok közt reá ragadt salaktól megtisztul úgy, a mint törvényeink szelleme szerint léteznie kell: mégis ha azon szomorú kénytelenség állana elő, s a kettő közül választani kellene, habozás nélkül a megyerendszer mellett nyilatkoznám : mert a parlamenti kormánynak is azon gyengéje van, mint minden kormánynak, hogy a legjobb, legszabadelvú'bb férfiakból alakult minisztérium helyébe a hatalom egy tollvonással az előbbinek ép ellentétét állítja, s az ezt követhető izgalmak, sajátságos viszonyaink, s azon körülménynél fogva, hogy a hatalom, saját államerőnkön túl, más hatalommal is rendelkezvén, minden erősb izgalom a permansio kérdésével állít szembe, melynek a központban paralysált állam-élet nem nyújt biztosságot, a megyékbe menekült energia nélkül; ellenben a megye-rendszer áldásait nem egy tollvonás, de hadseregek sem semmíthetik meg, mert a kik a szabadságot, alkotmányosságot , s a közügyek iránti buzgóságot amegye-életből szívták verőkbe, az akadályok elhárítása után újra teremtik azt, a közszellem nem egy, de 50 menhelyet talál, s az ország legtávolabb részeit a politikai műveltség egy színvonalára emeli. S ha ily szellemben ép előttem szólott Bánó József képviselő úrral együtt szavazok hálát a megyéknek, hogy megmentették a hazát; de nem osztozom azon véleményében (bár különben elvbarátom), „hogy a megyét az 1848-ki törvények szerint visszaállítni nem lehet, és hogy jövőre a népképvíseletre alapított felelős kormánytól várjuk a haza üdvét." Ettől várom én is a nemzet szellemi ás anyagi felvirágzását; de a nehéz válságok idején, midőn a központi kormány hatása paralysáltatik, a megmentés szerepe ismét a megyéknek fog jutni. Épen ezért, és mert ismételve felmerült azon agg-odalom, hogy a megyékkel kormányozni nem lehet, magokból a a törvén} r ekből szándokom kimutatni, hogy azon törvények semmiféle kormányzati következményekkel nincsenek ellentétben, hanem az ily eljárás, minő a kérdéses hevesi eljárás, homlok-egyenest ellenkezik a törvényekkel. E czélra azon érvekre sincs szükség, melyek a kormány felelősségéből rly szép dialektikával vonatnak: mert én a törvénykönyvben minden hivatal felelősségét feltalálom, Szent István tanácsossaitól kezdve, kikre az „erue oculum et abscinde manum* alkalmaztatott, Ulászló híítlen tanácsosain keresztül a consilium legújabb felállításáig, melyről a felterjesztő országos határozat ezen szavakat mondja : „Consilium hoc oneri responsionis regi et re| gno obnoxium érit." A felelősség ugyanaz; a különbség nem ezen eszmében rejlik, hanem a kormányalakítás módjában s a feleletre vonás köny| nyebbségében. Áttérve a hevesi ügyre, mindenek előtt tisz! lába kell lenni az iránt, minő alapon nyug*osznak j azon jogok, melyeket Hevesnek s a megyéknek követelnek. E követelt jogok: 1. felirati jog, 2. törvénytelen rendeleteket félre tenni, és 3. az ily vég1 rehajtástól a segédkezet megtagadni. A felírási jogot az 1723. 112. „De informatione a comitatibus et civitatibus per consilium accipiendis" biztosítja; s tagadhatatlan, e törvény alkotmányunk egyik legszebb gyöngye, mely a megyéknek kötelességévé teszi a törvények végrehajtását gátló körülményekről a kormányt értesíteni; számos tévedés megakadályoztatására nyújt az által alkalmat, hogy a hiányosan értesült fel-