Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

122 CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867.) főispáni helyettes oda levén utasítva, hogy e tárgy­ban különös gyűlést hirdessen és abban tár­gyaltassa az ujabb rendeletet. A gyűlés meg is tartatott, melyben ismét alkalma volt Heves me­gyének nyilatkozni. Csakis akkor, mikor a főispá­ni helyettesnek nem sikerült a ki«gyenlités, és erről a k. biztost értesítette, mondom, csakis akkor jelent meg a k. biztos, hogy érvényt szerezzen ki­küldetésének. Azt mondják, nem járt el helyesen a kir. biz­tos, midőn a vonakodó bizottsági ülést felfüggesz­tette. Kérdem: ugyan mit tehetett egyebet ? mi­ként felelhetett volna meg másként kiküldetésének? Hiszen két hatóság egy téren egymást semmisitné meg! — Hogy tehát érvényt szerezzen kiküldeté­sének, fel kellett függesztenie a bizottmányi ülést, és hogy csak ideiglen, csak is ezen egy ese­tért függesztette fel, ez iránt a belügyminiszter úr nyilatkozata már tökéletesen megnyugtatott ben­nünket. Én tehát az eljárást, melynek igazolására ne­kem senki sem tud más törvényt felhozni, mint a 48 előtti szokást és törvényes gyakorlatot, töké­letesen helyeslem. Eszerint az inditrányozóúr harmadik tételé­nek alaposságát sem ismerhetem el. Ugyanazért a minisztérium eljárását okszerűnek s időszerűnek, az alkotmányos elvvel megegyezőnek és törvény­szerűnek tartván, kérem, hogy a tisztelt ház a fe­letti helyeslését mondja ki. (Élénk helyeslés a középen.) Engedelmet kérek, ha még, mielőtt befejezném szavaimat, egy pár észrevételt teszek. Nincs szán­dékom soká untatni a tisztelt házat. (Halljuk! Hall­juk!) néhány pontot mégis meg kell említenem. Nem volt szerencsés Jókai Mór barátom vé­delmezése NyáryPál részére. Én megvagyok győ­ződve, hogy Nyáry Pál barátom 48-ban csak a me­gyék omnipotentiája ellen kelt ki, és mi most szintén annak ellenében j^ár toljuk a kormány eljárását; azon t. képviselő urnák akkor sem volt eszében a megyéket eltörölni, valamint most se kivánja e ház egy tagja sem. Hanem azon észrevétel, hogy akkor más viszonyok voltak, mint most, ide nem alkalmazható. Más viszonyok voltak, igenis : akkor más veszélyek fenyegettek bennünket; de ezen ve­szélyek megvannak most is, mert ha nem volna is más veszély, fenforog az, hogy annyi sok szenve­dés, annyi vész és vihar után él ugyan nemzet e hazán, de a gyönge fáeska, melyet a nemzet 18 évi türelme, szenvedései és kitartása, fiainak hű mű­ködése által ültettett újra a haza földébe, sok ápo­lást kivan, és valóban kár azt annyira ingatni ma, ha azt nem volt szabad bántani akkor: mert igen helyesen, szivem mélyéből mondotta Perczel Mór barátom, hogy ha valakinek, nekünk szükségünk van az egyetértésre, mert, és ismét az ő mon­datát ismétlen, nem egy ember müve az, a mi itt történt. Sokak hangya-szorgalmának eredménye ez, és, mint 6' gyönyörűen monda, az első szegény költők dalainak ugy megvan abban saját részök és érdemök, mint egy félszázad lefolytán műkö­dő sok hazafiaknak. De engedje meg, hogy én még hozzá tegyem, hogy mig ő kün nélkülözött és fér­fiasan tűrt, addig mi is itt bent szenvedtünk és dolgoztunk a haza újjászületésén. Egyes embernek istenítés e mindig nagy sze­rencsétlenség, és senki sem követ el nagyobb bűnt a haza iránt, mintáz, ki azt hiszi, hogy ő tett min­dent. (Zajos tetszés.) Nincs senki oly nagy, hogy mindent elbírjanak vállai, és nincs senki oly ki­csiny, hogy megvetést érdemelne; és a szabadság ezélja, eredménye és boldogítása csak az lehet, hogy ne legyen senki köztünk oly magas, mint a Csimbo­raszo, de ne is legyen senki oly kicsiny, mint a féreg, kit bűntelenül szabad legyen eltiporni. (Ii >ssza& za­jos éljenzés.) Férfias őszinteséggel szólott Perczel Mór tisz­telt barátom és szeretett rokonom, midőn azt monda, hogy 48-ban élet-halállal küzdött a nemzeti füg­getlenségért, és midőn ez elbukott, elvonult és 18 évig nem zavarta a haza ügyeit egy szóval sem ; és ha most bejött, bejött azért, mert kiindulásul el­fogadta a transactio jelen művét; és ha nem fo­gadhatta volna azt el, nem jött volna be. Engedje még' hozzá tennem: erősen hiszen, hogy u­i gyanazon férfias megtagadással azután se zavarta volna meg hazájának azon belső küzdelmeit, me­lyeknek részese nem lehetett volna. (Elénk tetszés.) Igen tisztelt G-hyczy Kálmán képviselőtár­sam előadására nézve most az egyszer abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudok felelni: nem ! pedig azért, mert ő a maga állásának gyengeségét | annyira kénytelen vált érezni, hogy se a cultus­miniszter úr, se Perczel beszédeit hiven nem re­assumálta. Sohasem mondta azt Perczel Mór, hogy ha a kormány megbukik, akkor forradalom lesz, hanem azt mondotta, hogy ha a kormány megbukik, akkor vagy reactio következik, vagy pedig ismét védelmi állapotra leszünk szoritva, | Ezek voltak szavai. Szintúgy cultusminiszter ur­| nak sem volt esze ágában mondani, hogy tagadja | a megyék felirati jogát, hanem ezen concret esetre j vonatkozva tette megjegyzéseit. Egyre még felelni fogok, arra t. i., mit Per­] czel barátomnak válaszolt. Azt monda Ghyczy Kálmán barátom, hogy ha e testűlet tagjai nin­csenek oly helyzetben, hogy egyik kormányt le­lépni kénytelenittetvén, helyébe más léphessen : ak­kor mi nem vagyunk parlament, és akkor nem lép­het fel irányunkban, oly szigorú követelésekkel. Engedelmet kérek, azt csak nem fogja tagadni Ghyczy Kálmán se, hogy az angol parlament valósa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom