Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

120 CLX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867.) felszólította Heves vármegyét, melynek hatósága alá tartozik Eger városa, utasítsa rendre a várost és semmisítse meg törvénytelen határozatát. He­ves megye ezen rendeletnek nem engedett, sőt ellene felirt, két okát adván eljárásának: először, hogy maga is helyesli az Eger városa által vallotfelveket; másodszor, mert, még ha helyesek nem volnának is azok, nem érzené magát jogosultnak arra, hogy Eger városát nyilatkozatában gátolja. A kormány ezen fölterjesztésre indokolt ujabb leiratot küldött, melyben a megye okait pontról pontra megczáfol­ván, kijelentette, hogy szükség esetére királyi biz­tos által is érvényt fog szerezni rendeletének. Dee levelet nem a királyi biztos által küldötte, hanem egyenesen a megyéhez intézte, és meghagyta a főispáni helyettesnek, hogy a rendelet kihirdetése végett külön gyűlést tartson s azt e gyűlésben tárgyaltassa, ez által alkalmat akarván szolgáltatni arra, hogy Heves megye első izben hozott határo­zatát — értesülvén a kormány ujabb rendeletéről — megváltoztassa s a kormány rendeletét tel­jesíthesse, így is történt. A főispáni helyettes nvitotta meg az ülést, azon ülésben Heves me­gye tárgyalta az ujabb rendeletet, de előbbeni határozatát feltartván, a kormánynak az enge­delmességet másodszor is megtagadta, sőt még ideje volt a királyi biztos kinevezése ellen óvást is tenni, főispáni helytartójától szívélyesen elbúcsúzni, s tisztikarát oda utasítani, hogy hivatalában továbbra is járjon el. Csak mind ezek után, midőn a főispáni helyettes a történtekről a királyi biztost értesítette, jelent meg ez a gyűlésben és a vonakodó bizottság üléseit egy időre fölfüggesztvén, fogott hozzá a ren­deletnek teljhatalommal teljesítéséhez. Már most, tisztelt ház, nézzük, ezen eljárásban melyek azon hibák, melyek miatt a tisztelt ház a kormány irányában nem helyeslését kimondani szükségesnek tarthatná? vagyis inkább elemezzük, vizsgáljuk és mérlegeljük azon okokat, tételeket és állitásokat, melyeket tisztelt indítványozó úr indít­ványa támogatására felhozott. Ezeket én röviden három pontra vonom össze. Azt állítja először: hogy a kormány eljárása nem volt okszerű, nem volt időszerű; másodszor: hogy az alkotmányos elvbe ütközik; harmadszor: hogy törvénybe ütköző. A mi^az elsőt illeti, mely szerint nem voltidő­és okszerű a kormány eljárása, ezt igy indokolja: mert a haza békében, a trón biztosságban van, nyugalom van országszerte , mi volt hát a rend­kívüli veszély, mely rendkívüli eljárást kívánt? Tisztelt ház! a haza békéjét, a trón biztosságát senki sem támadja meg veszélyesebben, mint a ki a haza alap- és sarkalatos törvényeit támadja meg. (Élénkhelyeslés középen.) Mert mind a trón biztossága, mind a haza békéje ezen sarkalatos törvényeken nyugszik. (Helyeslés.) A kormány hite és nézete szerint a váczi levélben Magyarországnak alkot­mánya és sarkalatos törvényei vannak megtámadva: azért foglaltatta azt le, azért rendelt ellene vizsgá­latot, azért kívánta a merényletnek bíró általi meg­itéltetését. (Helyeslés jobbról.) Eger városa ezt tudta, mert ha Egerben egyetlen ember sem olvasna is újságot, már azon körülménynél fogva, hogy épen ott történtek lefoglalások, köztudomású volt a tény, és mindamellett Eger városa a váczi levél szerzője iránt bizalmat szavazott és így közvetve magaéva tette az abban foglalt elveket, melyeket a kor­mány birói itélet elé kivánt terjesztetni. Mit lehe­tett, mit kellett ekkor a kormánynak kötelessége szerint tennie ? Vélekedésem szerint nem egyebet, mint e ténynek politikai hatását meggátolnia és rend­re utasítania. A veszély ez esetben ott kezdődött, mi­I dőn Heves megye Eger városának ezen cselekmé­nyét nem csak rendre nem utasította, hanem a kor­[ mány e részbeli fölszólitásának sem engedett. A veszélyek mindig csekély okokból támad­I nak. Ha ezen esetben a kormány nemigy járvala ! el, és Eger városa példáját egy másik, egy harmadik 1 követte, és pedig jó hiszemmel követte volna, mi­i után a kormány részéről semmi észrevétel nem I történt, és a baj oly nagygyá növekszik, hogy I azt nem egy rendelet és kir. biztos, de rendkívüli erőszakkal lehetett volna csak legyőzni: kérdem, nem lett volna-e ez mulasztás a kormány részéről? nem vonathatnék-e ezért méltó feleletre ? (Elénk tetszés középen) j Például: ne vegyük az említett esetet, hanem I más hasonlót: ha valaki közülünk vagy polgártár­saink közül eléggé gyáva volna egy oly helyre vonulni, hová a magyar igazságszolgáltatás keze el nem ér, és ezen biztos helyről szórna izgatólag gyújtóüszköt hazánk nyugalma ellen; (Élénk nyv,g­talanság a szélső baloldalon. Élénk helyeslés a középen) j ha például valaki közülünk ily biztos menedékből I olynemü iratokat küldene a hazába, a melyekben azt állitaná, hogy a Magyarországban lakó külön­böző nemzetiségek függetlensége a magyar koro­naegységével incompatibilis, és találkoznék község, mely addig, mig a kormány azon tűnődnék, miként állítsa e merénylet elkövetőjét biró elé, ezen elvet magáévá tenné és ennek példáját a 3-ik, 4-ik és utóbb a 100-dik község követné — még pedig jó Íriszemben, mint fenébb is emlitém, mert hiszen a kormány még figyelmeztetéssel sem lépett föl a kérdéses irat ellen — végre oly izgatott állapot fej­lődnék ki, melyet nem királyi biztos, nem a kor­mány rendeleteivel s k. biztossal, hanem sokkal szomorúbb eszközökkel lehetne legyőzni: ekkor, kérdem, nem volna-e ez állapot miatt feleletre vo­j nandó a kormány a mulasztásért és ezen mulasztás­L ból eredő minden szomorú következésekért ? (Za-

Next

/
Oldalképek
Tartalom