Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-169
CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867.) 111 tismus. Szükséges volt tehát, hogy a régi jus resis- * tendi eltöröltessék és más valami moderamen találtassék, mely a szabadságot és rendet összeegyeztesse. Ez különböző országokban különböző módon történt. Spanyolországban átment egyenesen ;az absolutismusra; Angolországban a parlamentalismus lépett helyébe, nem egyszerre, hanem lassan-lassan. Magyarországban egészen más rendszer fejlődött ki: fejlődött pedig azért, mert a százados viszálkodások alatt, melyek nemzetünket szerencsétlenségéreérték, az ország egységét elvesztette. Az ország egy része a török járma alatt nyögött, egy része az erdélyi fejedelmet, egy része pedig a német császárt mint magyar királyt uralta: igy az ország egysége csak eszményi maradt, s ennek következtében minden hazafi látva, hogy az egész nagy hazát nem szolgálhatja, egy részt keresett magának, egy kisebb hazát, egy kört, melyben hazafiságát, tetterejét érvényesíthesse. Ez volt a megye. És igy történt, hogy a megye a nagy hazának eldarabolásamellettminden magyarnak kis hazája és szabagságának hazája maradt. Midőn azután az ország egysége ismét helyreállott, a kormány nem volt felelős • sőt a viszonyok bonyolultsága miatt odajutottunk, hogy még a legjobb akarat mellett is kormányunk ritkán lehetett nemzeti, független pedig soha. Ilyen állapotban, melyben mindig nemzet elleni irányokat lehetett feltenni a kormánynál, nagyon természetes, hogy a megye azon kört, melyben forgott, arra használta fel, hogy megakadályoztassa ezen nemzetellenies irányt és annak tovább terjeszkedését. És igy a jus resistentiae helyébe lépett a vis inertiae azon megyében, mely a régi főúr utóda és későbbkori képviselője lett. De hivatkozom magokra azokra, a kik a megyéket annyira dicsőitik, kik az 1825 — 1848-ig terjedő időszakot, mint a megyék kormányzati aranykorát, oly nagyon és oly sokszor emlegetik: ki volt-e elégítve a nemzet ez által ? elégséges volt-e neki. hogy azon kis hazában szabadon mozoghatott és ott oly szabadságot élvezhetett, minőt ritkán élvezett Európának bármely része is, holott a nagy hazában nemvoltunk szabadok ? Ugyanazért 1823-tól 1848 ig mindig az országgyűlést kívántuk, mint a nemzeti egység legpraegnansabb kifejezését; mindig azt kívántuk, hogy az országgyűlésnek hatásköre mindinkább terjedjen : mert igen jól éreztük, hogy a megye a haladás vezére nem lehet, és szükséges, hogy a kormány vezesse az országot, nem pedig egyes megyék, melyek arra fölhíva nincsenek és nem is lehetnek. Tudjuk, hogy ennek következtében a parlamenti kormány ideája már a megyék által megpendittetett; kívántuk , hogy kormányunk nemzeti legyen; kívántuk, hogy felelős legyen; és kívántuk, ha * felelős, hogy — nagyon természetesen — parlamentális is legyen: mert máskép, mint parlamentális utón a minisztérium nem lehet felelős. Nem is látom én a minisztérium felelősséget abban, hogy az vád alá helyeztessék: hiszen jól tudjuk, hogy ez csak theoreticus jog, melyhez a nemzet utoljára igen nehezen nyúl, mert az egész országot felzaklatja és izgalomba hozza; hanem az igazi felelőség abban fekszik, hogy a kormány nem tekintheti magát másnak, mint az országgyűlési többség kifolyásának, (Elénk helyeslés a kö:épen)sn,zon pillanatban, midőn látja, hogy az országgyűlési többség bizodalmával nem bír, átadja tárczáját azoknak, a kik helytelenítik tetteit. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ilyen eszmék voltak már forgalomban, midőn az 1848-iki európai nagy rázkódtatás ért bennünket: akkor merész kézzel egyszerre átalakítottuk régi alkotmányunkat, s az 1848-ki országgyűlésen reá állottunk arra, hogy a régi kormányformákkal felhagyva, behozzuk a parlamentális kormányzatot, a független minisztériumot minden következményeivel együtt; akkor éreztük mindjárt, hogy ilyen kormányzat mellett a megyének szintén át kell alakulnia: mert a parlamentáris kormány nem lehet soha kifolyása a hatóságnak, hanem a népnek, az nem a hatóság képviseletén, hanem a nép képviseletén alapszik. (Elénk helyeMs a középen) Azért az 1848-iki országgyűlés ezt. igen bölcsen átlátván, meghozta azon törvényt, mely a kerületeknek adván meg a képviselőválasztást, megszüntette a vármegyéknek követválasztási jogát és azzal a követvisszahivás és utasításadás elvét; és igy mind a mellett hogy nem mondhatjuk, hogy azon férfiak, kik az 1848-diki átalakításban részt vettek, a megyéknek ellenei lettek volna, mégis a megyék politikai hatóságának egy részét természetesen megnyirbálták. Lehetetlen tehát, hogy a megyék most ugyanazon befolyást gyakorolják a politikai dolgokra, mint azelőtt. Nem mondom, hogy a megyéket ki kell zárni a politikai discussioból, sőt kívánom, hogy abban részt vegyenek; de most, midőn utasítást nem adnak, hanem csak petitiot adhatnak be, most, midőn közvetlen befolyásuk az országra nincsen, nagyon természetes, hogy inkább azadministratio terére vannak utalva, mely egyébiránt, mint igen jól tudjuk, a viszonyok kifeji ődése folytán annyira kiterjedt, hogy az is igen nemes, nagy és nevezetes tér ; s kívánom, h ogy a megyék azt tökéletesen be is töltsék. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nagyon természetes, hogy e szerint más állapotbajutott azon megye, melyről a népképviseleti rendszer behozatala következtében már az 1848ki törvény is kimondotta, hogy a népképviseleti eszme alapján újra át kell aíakitai. Ezen átalakításra
