Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-168
CXLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Rov. 2. 1867.) 97 hogy a fölbomlott rend alatt, az anarchiában senkinek sincs szabadsága: mert ott egyiránt van fenyegetve KZ, ki az anarchiát előidézte, azzal, ki a rendet kívánja. (Helyeslés a jobb, ellenmondás a bai oldalon. Zaj. Halljuk!) Én tehát, t. képviselőház, azon véleményben vagyok, hogy ha rendet akarunk, lehetetlen, hogy a felelős kormánynak azon szigorú őrködését, melynél fogva az első lépésnél mindjárt megtette mindazon intézkedést, melyet a közbátorság tőle követelt és melyért, ha elmulasztotta volna, én volnék az első, ki őt feleletre vonnám, ne helyeseljük. (Helyeslés a jobb, ellenmondás a bal oldalon.) Éna minisztérium eljárását teljesen helyeslem, és felkérem, hogy ne addig halaszsza a dolgot, míg a kocsi felfordult, hanem tessék a gyeplőt kezébe vennie azon kocsis kezéből, ki a kocsit ugy hegyen-bokron körösztül vin- | né,(Derültség,zajjhogy a benn ülők nyakukat törnék. ! Minthogy pedig minden ember legelőször életéről gondoskodik, elvárom a minisztériumtól jövőre nézve is, hogy ha oly kocsis veendi kezébe a gyeplőt, j ki ügyetlenül vezeti a kocsit, tessék a kezéből ki- j venni. (Helyeslés a középen. Zaj.) Perczel Mór: (Halljuk! Halljuk!) Alig hittem volna, hogy bátorságot és lelkesedést mástól kelljen kölcsönöznöm; de csakugyan ma Besze János régi politikai bajtársam példájára lelkesülök , fel és bátorkodom itt szót emelni. Megvallom, re- j megek azért is, mert érzem azon felelősséget, mely I ezen tkztelt képviselő testület minden tagjára há- | ramlik, de különösen talán azon rendkívüli körül- i menyeknél fogva, melyek között e hazába vissza- | téifcem. Azon rendkívüli lelkesedés következtében, j a melylyel a nemzetnek egy nagy része által fogad- I tattem, azon felelősség reám nem csekély mértékben { súlyosodik. Remegek még azért is, mert 18 évi némaság elszoktatott kissé a parlamentáris vitatko- ; zástól, és elmondhatnám az épen oly genialis költői, mint a szerelemnek és bornak élő Horáczczal: ! Vixi puellis nuper idoneus, j Et mi lítavi non sine glória : j Nunc araia deí'unctumque bello Barbiton Mc paries habebit. Tehát egy szent kötelesség, a melyet küldőim i megbízása következtében elvállaltam , azt páran- I csolja, hogy megmaradt csekély tehetségemet ezen haza érdekeinek előmozdítására, jogai védelmére szenteljem. Hogy ezen kötelességemet teljesitsem, az bátorit arra, hogy ezen oly igen fontos és ko-1 moly tárgybannézeteimet én is elmondjam.(j?aö?«tk/) Osztom teljesen mindazon nézeteket és elveket, melyeket tegnapelőtt Tisza Kálmán képviselőtársam egy magában véve igen egyszerű, de épen azért igen jeles ós még jelesebben és gyönyörűen előadott szónoklatában kifejtett. De mind a mellett, i hogy mindazon nézetet elvben osztom, mégis, meg- j vallom, tán nem szóltam vo Ina ezen kérdéshez, ha [ KÉPV. H. NAPLÓ. 186%- v. abba bele nem kevertetett volnaegy méger.nélisfontosabb tárgy, t. i. azon kényes viszony, mely a megyei önkormányzat és a miniszteri rendszer közt létezik. (Halljlik!) Furcsa emlékeket költött az igen t. cultusminiszter tegnap mondott beszéde bennem, ki éles harczot \ ívtam 1844 és 1848 között azon férfiak ellenében, kik hasonló hangokat ejtettek, olyakat, minők ellenében nem én magam, nem is csupán azon radical reformerek, kiknek elvei és javaslatai 1848-ban törvénynyé váltak, de ez összes oppositio, az ellenzék majdnem minden tagjai, hathatósan protestáltak és küzdöttek: azon törekvés ellen, mely törekvést akkor a eultusminiszter és társai, t. i. a centralisták zászlójukra tűztek, miután e törekvésekkel a nemzet legszentebb ereklyéjét, a selfgovernment, az önkormányzásnak leghathatósabb fegyverét és eszközét, az alkotmányosságnak, mondhatni akkoriban egyedüli tényleges védeszközét és életföltételét, amegyei rendszert megtámadták. Megtámadták pedig olykorszakban sépen akkor, mikor a kormány — nem a parlamentáris kormány, hanem az idegen hatalomtól függő és annak útmutatása szerint eljáró kormány — élethalál-harczotinditottazugynevezett ,Kreishauptmann'-rendszer behozatalával a megyei élet ellen. Azt mondotta a t. miniszter úr, hogy Európában most átalános a tendentia a centralisatio felé. Tagadom ezt ünepélyesen. Eötvös József b. vallási s közoktatási miniszter: Nem mondottam! Perczel Mór: Igenis, tegnap ez értelemben méltóztatott nyilatkozni. Sőt ellenkezőleg Európában majdnem mindenki érzi azon kimondhatatlan bonyodalmat, melybe a merev centralisatio az administratíot sodorta, azon roppant költségeskedést, melybe ezen centralisáltadministratio kerül. (Igaz! Ugy van !) De egyátalában ki merhetné összehasonlítani megyei rendszerünket, ezen magában nézve nagyszerű, különálló és páratlan institutiot, Európának vagy a világnak is akármely alkotmányos tényezőjével? Nem hasonlítható az össze se a svájczi kantonokkal, se az éjszakamerikai államok rendszerével, se pedig azokkal, a mik Angliában County névalattismeretesek. Megyei rendszerünk egy di'ága kincs, egy dicsőségteljes tulajdona a magyar nemzetnek, mely oly idős, mint maga Magyarországnak ezeredéves alkotmánya, a mely ismét az európai rendezett államok legidősb alkotmánya. Ezen megyei institutiónk, mint igen helyesen méltóztatott tegnap egy pár szóval definiálni, nem csupán administrativ rendszer, nem csupán az alkotmányos szabadság védbástyája volt, de egyúttal 1848—49 előtt legislativ tehetségekkel és tulajdonokkal is bírt. És pedig ez utóbbit két tekintetben gyakorolta, t. i. utasításai és közvetlen kö13