Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

CLXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) 95 van Magyarország megyéinek legnagyobb része még most is, és a megyéknek azt kell hinni, hogy ha a kormány indemnityt kért a 48-diki tör­vények egyik vagy másik oly czikkelyének fel­függesztésére, mely törvényczikk, a kormány néze­te szerint, hasonló összeütközésre szolgált volna alapúi, vagy mely törvényczikkely a jelen hely­zetben nem lett volna érvényesíthető: akkor bizo­nyosan a kormány, ha a megyét alkotmányos jogai bármelyikének gyakorlatától meg kívánja vala fosz­tani, e 26-dik szakasz felfüggesztését is kérte volna a háztól. Ez azonban mind ez ideig nem történt. Né­zetem lehet téves; de teljes és tökéletes meggyőződé­sem az, hogy úgy Heves, mint minden más megyé­nek mindaddig, migaz 1848. 3-ik t. ez. 26 §-a épsé­gében fenáll, joga van a kormányhoz feliratot intézni: és a kormány küldhet ezért királyi biz­tost ; hatalom és erő igen sokat tehet; de a me­gyék e jogát nem tagadhatja senki. A második kérdés, melyet beszédem tárgyá­ul kitűztem, az, volt-e Heves vármegyének oka a kormány rendeletét félretenni? (Halljuk!) Éu azt gondolom, hogy alkotmányos országban leg­nagyobb biztosíték és a személyes szabadság garantiája abban áll, hogy bárki csak a maga törvényes és rendes birája által Ítéltethetik el. (Helyeslés.) A fenforgó esetben nem lehet más alter­natíva, mint, hogy Eger város vagy követett el bűnt, vagy nem: ha nem követett el bűnt, akkor nincs Eger városát mért büntetni ; ha követett el bűnt, akkor nem a kormány, nem a közigazg-atás, ha­nem alkotmányunk értelmében a törvény az, mely ki fogja rá mondani a bűnöst és büntetést. (Igaz! bal felöl.) Eger városa azoban nem lett törvény ál­tal elmarasztalva; igen természetes tehát, hogy egy törvényen kívül és illetéktelenül hozott ítélet végrehajtására nemes Heves vármegye magát fölhasználni nem engedte. (Helyeslés bal felöl.) Elismerem a kormánynak azon jogát, mely azonban főkép a gyakorlaton alapszik, hogy ha­sonló esetekben királyi biztost küld, bár a királyi biztosról szóló, igen kevés hazai törvényeink közül a legfontosabb, az 1805. 5. t. ez. világosan mondja, hogy a megyék és törvényhatóságok királyi biz­tosok által ne zaklattassanak, hanem a főispán végezze el és egyenlítse ki azon kellemetlensége­ket, melyek a megyékben támadnak. Igaz, hogy Qgy fatális záradék van ezután téve, mert ott az áD, a mi törvényeinkben egyátalában több helyes előfordul, hogy kivévén „in casu extremae neces­sitatis." De ugyan abban a törvényczikkben az is van, hogy a királyi biztos megjelenvén a megyé­ben, vizsgálja meg a dolgot, és az illetők, a kik bű­nösöknek találtatnak, rendes törvényes bíróság által ítéltessenek el. A kormánynak azon jogát, hogy felülvizsgálhat és e czélból királyi biztost küld­het, sohasem fogom tagadni, és alkotmányos érzésű ember azt addig, míg törvény által eltöröl­ve nem lesz, nem is tagadhatja. Ha a kormány kirá­lyi biztos által vizsgáltatta volna meg a tényállást Hevesben, és az állítólagos bűnösöket a legszigorúbb törvényszék elé állította volna: felfogásom szerint helyesen járt volna el. De mig törvényes ítélet a bűnöst ki nem mondotta, addig nincs felfogásom szerint joga a kormánynak azt bárkire is kimon­dani. Helytelenül járt tehát el a kormány akkor, midőn az oda küldött királyi biztos által nem vizs­gáltatott, hanem önkényileg, a mire sohasem volt eset, a szabadság garantiáját, a megye autonómi­áját függesztette föl. (Közbeszólás : Volt!) Ezek az én nézeteim, melyek talán a többség nézetével ellenkeznek; de valamint én kihallgat­tam a többség nézetét, ugy magamnak is kihall­gatást kérek. En az általam előadottak alapján azt látom, hogy Heves megyének akkor, midőn a miniszté­rium által kiadott, önfelfogása és alkotmányos érzülete szerint nem törvényes rendelet ellenében birtokon belül fölirt, arra, mondom, Heves megyének törvényes joga és elegendő oka is volt. Ennek kö­vetkeztében pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Kurcz György: T. ház! A közigazgatás te­rén fönforgott és ott bevégzett tényekről levén szó, úgy hiszem, hogy ezeknek megítélésénél a. köz­igazgatás érdekeit kell szem előtt tartani. Ha az l84 7 / 8 előtti rendi alkotmánynak és me­gyei életnek gyakorlatából merített elvek nyomán akarja valaki megítélni az 1848. XVI. t. ez. értelme alá eső ezen valóságos közigazgatási tényeket, a me­lyek a 48 alatti megyei gyakorlatban fenállott szokás szerint a felelősséggel nem bíró helytartó­tanács ellenében gyakorolhatók voltak és pedig ! helyesen és jogosan az ország érdekében: helytelen : felfogásnak tartanám ugyanazon viszonyt és gya­! korlatot most, miután egy élő törvény jöttidőközben. I létre, mely azon gyakorlatot, hatörvénybe foglalt j gyakorlat lett volna is megsemisitette s annak egé­j szén más irányt adott. {Zaj. Felkiáltások bal felöl; \ Hol a iÖTvénjj f) Igenis törvényt idézek. Szabad legyen a törvény világos szavaival felelnem, mely j igy szól: „Amegyei szerkezetnek, Magyarhon és kap­; csolt részei alkotmányossága védbástyáinak a köz­I szabadsággalöszhangzásbahozatala, egyszersminda j közigazgatásnak idő közben is minden megakasztásá­! tóli megóvása tekintetéből rendeltetik. "A törvénynek ezen szakasza kimondja azon alapelvet, mely minden rendezett államnak alapjául szolgál: hogy a közigaz­gatásnak folytonosságát biztosítani okvetlen szüksé­ges, ha az országban rendet, nem pedig anarchiát akarunk. Erezte ezt az 1848-ki törvényhozó testü­let, midőn ezen alapelv kimondásával elejét venni

Next

/
Oldalképek
Tartalom