Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-168
92 CLXVffl. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) mint büntetendők hozzánk küldettek; népesedtek | a börtönök az aradi egész klastrom fogságba té1 tele által; és a beküldött dollárok által okozott j zavarok következtében szaporodtak a foglyok : és j én még akkor is biztam. Bíztam és hittem, mert azt gondoltam, hogy áldozatoknak is kell lenni. Hittem, hogy ez a politico-diplomatikus sakjáték, a mely nemzetünket megmentendi, s elleneinknek mattot adand, és ezek azon pionok, kiknek eló'bb vagy utóbb el kell esniök. Még ekkor is biztam és elnémultam. Hallgattam, uraim, még akkor is,midőn a dunai confoederatioról hallottam említést tenni, melyben hogy magyar nemzetem beolvasztása nekünk minő függetlenséget biztosithatna jövőre, megfogni sohasem tudtam. De, uraim! midőn most sikerült a nemzetnek a nép nyomorát valahára enyhíteni, kibékülni a fejedelemmel; {Helyeslés) most, midőn egész Európa bámulatára Magyarország királya oly lelkesedéssel, oly magyarhoz illő, noha szegény, mégis nagy pompával megkoronáztatott ; midőn most Európa elkezdi figyelmét ránk fesziteni, s mindenütt életjel mutatkozik ; s most, midőn csak időre s egyetértésre volna szükségünk, hogy ezen csemete alkotmányosságot óriássá nevelhetnek: (Helyeslés) most szólal meg Ő, midőn nem segíthet. {Helyeslés) midőn csak zavarokat okozhat, (JJgy van! Igazi a jobb oldalon) midőn csak gátolhatja azon idő elérkezését, melyben már a nép is élvezhetné mostani munkásságunk gyümölcsét; (Élénk helyeslés) most lép ő az agitatio terére! Uram Isten! sohasem lehetett könnyebben agitálni, mint most. Ez nem is mesterség most; de mesterség a bizalmat tovább is fentartani tudni, (Ugy van! a szélső baloldalon) a népet felvilágosítani tudni arról, hogy. ha rögtön nem is lát kézzel fogható hasznot a kibékülésből, mégis meggyőzni őt arról, hogy a mag el van vetve, melyből egy jövő szebb boldogság fejlődése vár reá. S ilyenkor hintegeti ő közénk az egyenetlenség konkolyát. (Helyeslés.) Ha ő hitte, hogy elveivel meg lehet még menteni a hazát: jött volna haza, ne száműzte volna önmagát önkéntesen, oly nyilatkozattal, mely a sanctio pragmaticával, melyet épen urunknak megkoronázásával újra megpecsételtünk, hanyatt homlok ellenkezik. (Helyeslés jobbról.) Jött volna haza, ugy mint haza jöttek más nagy fiai a hazának. Ott látom azok közöl Perczeit, Klapkát. Üdvözlöm Őket, üdvözlöm a népet, mely őket megválasztotta. (Éljenzés.) Itt vannak ők. Tudták, hogy nem lehet kivívni mindent a jelenben, mert meg kellé alkudnunk a körülményekkel; mégis azt mondották: „Gyerünk haza! ott kell nekünk küzdenünk, azon helyen, melyen ontottuk vérünket." Tudták,hogy addig is, míg teljes eredményhez jutunk, legalább izmosodnunk és fejlődnünk kell; el kell készülnünk arra, hogy az európai viszonyok fejlődésében nemzetünk befolyása is szerepelhessen. (Helyeslés.) Jött volna haza és működött volna köztünk. De ha már ott maradt — hozzá, hiszem, ez igénytelen hangok is elhatnak — én arra kérem őt, hagyjon magunkra: (Zaj a szélső bal oldalon) majd izmosodunk idővel; majd jobban megértjük egymást, ha most, külön utón bár, de egy czél felé törekedve, valóban a haza oltárának zsámolya előtt egy lélekkel fogunk leborulni; és én kívánom, hogy nagy nevének kegyeletteljes átadása a magyar Clio által több századokra megtörténhessék, mi csak úgy történhetik meg. ha ezentúl nekünk békét hagy. (Zajos helyeslés a jobb oldalon) Uraim! az egész mostani bajnak, vitának ez a kútforrása, innen kerekedett minden. Szabadon beszélgethet, tanácskozhatik,reprae' sentálhat, buzgólkodhatik, politizálhat, javaslatokat tehet, sérelmesen feljajdulhat, panaszolhat, mindent tehet a megye: és soha a minisztériumnak eszébe nem fog jutni ezért őt megróni. De, uraim! midőn a külföldről hatalmas védszárnyak alatt széthintetik, fájdalom, a mostani időben a konkoly, találkoznak oly vampyr lidérczek (Zajos derültség), kik azt azután a nagy név fénysugarával sietnek a nép keblébe széthinteni, hogy pedig beboronálhassák e tettöket, hogy az a sárkányfogakat megteremhesse, ráboronálnak az országgyűlés majoritására minden képzelhető rágalmakat és koholmányokat... (Nagy zaj a szélső bal oldalon. Halljuk! Igaz! jobb Jelöl.) Azt hiszik, hogy ha az országgyűlés többségét rágalommal, gyanúsításokkal illetik, és igy az egyedüli majestás, népfelségnek, az egyedüli törvényhozás legtisztább kristálykutj forrását bedugják, sikerül nekik a nép keblébe netalán ellenünk a mételyt hinteni. (Nagy zaj hal felöl. A dologra!) Böszörményi László: Kérem magamat fölíratni! Besze János: Én nem egyesekről szólok, uraim. A ki magát sértve érzi, ám mutassa magát. (Helyeslés jobbról) Böszörményi László: Majd mutatom magamat ! Besze János: A haza szent nevében, most ) nyugalomra van szükség! Mélyen tisztelem én az egész bal oldalt, mert j loyálisan vív, a constitutionalis ellenzék terén. Meggy őződésök ellenére alkottattak ugyan most a 67-es bizottság törvénynyé vált czikkei; de ők mint törvényt, mint szentesitett törvényt tisztelik, ós csak törvényes, alkotmányos törvényhozási utón igyekeznek azt ezen vélt csorbáktól megtisztítva megváltoztatni, azért, hogy, mint ők hiszik, a hazát I boldogíthassák. Ez lovagias, ez törvényes, ez a
