Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) 79 illetőleg kivánom megjegyezni, hogy, ha egy pénz­ügyminiszter az osztrák birodalmat az anyagi bu­kás szélére vezethette ebben az ugynevezni szeretett egy birodalomban: ha egyszerre három pénzügy­miniszter fog gazdálkodni, e birodalom az anyagi megsemmisülés örvényébe merülend okvetetlenül. A czél, mely a közösügyi javaslat elfogadása által eléretni szándékoltatik, meggyőződésem sze­rint lehetetlen. Már pedig a politikában minden, a mi lehetetlen, ha megkísértetik, roppant erkölcsi és anyagi károkat okoz, de végtére is megbukik. Bach egy német-osztrák egységes birodalmat akart teremteni absolutismussal : lehetetlen volt, megbukott. Sehmerling szintén német-osztrák egységes birodalmat akart, oly alkotmányossággal, mely a német elem uralmát biztosítsa minden más nem­zetiségek fölött : lehetetlen volt, megbukott. Beust és Deák urak (Zúgás a jobb oldalon) egy osztrák-német-magyar egységes birodalmat akarnak: ez is lehetetlen, ez ismegbukik okvetetle­nül. A közösügyi javaslat tehát olyas valaminek támogatására s keresztülvitelére szolgálna, mi lehe­tetlen, s minek sorsa bukás lenne. Ha vizsgálom azon változásokat, melyeket a közösügyi javaslat politikailag és közgazdaságilag maga után vonna, e két szóban foglalom össze: absolutismus és állambankrot, mely sors, mely ál­lapot kikerülhetetlen minden oly államokra nézve, melyekben nem maga a nemzet rendelkezik pénze és vére fölött. Minthogy tehát a közösügyi javaslat ke­resztülvitele következtében, nem a nemzetet boldo­gító , önállásunkat, függetlenségünket biztositó, hanem ezredéves, milliók vérével szerzett ősi alkot­mányunkat megsemmisítő törvények alkottatná­nak, melyek következtében a personál unió való­ságos reál unióvá alakíttatnék által: kérdem én, ezen megaláztatást, országos tönkre juttatást, s alaptör­vényeink megváltoztatását fogja-e a nemzet hosz­szasan tűrni s belenyugvásával szentesíteni? Én nem hiszem. De azt tudom, hogy a kisérlet, mely­nek eleibe nézünk, beláthatatlan bonyodalmakat és szenvedéseket vonhat maga után, és mértéklet­len lesz az áldozatok elnyelésében, különösen azon oknál fogva, mert mind azon bajokba és szerencsét­lenségekbe, melyek még Ausztriát érhetik, a kö­zösügyi javaslat elfogadásával Magyarország is besodortatik. (Zaj.) Uraim! Magyarország jelenleg egy történeti dráma színpadául szolgál, mely hat év előtt kez­dődött : hiszik-e önök, hogy ennek már végjele­nete előtt állunk ? Én nem hiszem; én azt hiszem: az első felvonás végén vagyunk, mely a történelmi fejlődés egy nagy szédítő bebonyolitásával akar végződni. Ki merné határozottan állítani, hogy e drámának utolsó jelenetei, a közösügyi munkálat elfogadása következtében, nem változnak át tra­gédiává ? Én tehát, mert nem akarom hazám önállósá­gát, függetlenségét föláldozni; mert nem akarom annak Ausztriába beolvasztását elősegíteni; mert az ősök vérével szerzett s királyi eskükkel szentesi­tett alkotmányunkat fentartatni óhajtom; mert a közösügyi munkálat elfogadásából származható szerencsétlenségektől óvni kivánom nemzetemet: a közösügyi javaslat elfogadása ellen nyilatkozom óvakodván az alkotmány megváltoztatásától, az, önállóság megcsorbításától, mert jöhet egy kiegé­szített, törvényes kellékekkel biró, a nemzet valódi akaratát tolmácsoló parlament, mely határozottan kárhoztatni fogja azt, a mi most a házban történik. (Ztigás a jobb oldalon. Helyeslés a szélső bal oldalon) Elnök: T. ház! Az ülés folyama alatt vet­tem Győr vármegyében, a péli kerületben megvá­lasztott Rónay Jáczint képviselő úr megbízó leve­lét. Az állandó igazoló bizottsághoz fog utasittatni. A mai ülést bezárom. A holnapi ülés d. e. 10 órakor lesz. Az ülés végződik d. u. 2 y, órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom