Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

70 CX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 26. 1857.) a mohácsi vész után annyi kül- és belső vihartól hányatva meggyőződött, hogy önseregével magát fentartani alig lehet képes,nyugati Európától pedig, az önzőtől,a gyakran szószegőtől,biztos segélytnem várhat. Hogy tehát hazáját, nemzetiségét, szabadságát, saját emberi méltóságát megőrizhesse: szövetségre lépett a felséges ausztriai házzal s általa, mint akkor az ausztriai tartományok absolut fejedelme által, magával Ausztriával, egyszersmind azonban világosan kikötve, hogy önállósága, alkotmánya sértetlenül fentartassék. Ezen érdek, ezen szükség, mely a nép akkori vezéreit e szövetségre birta, máig is fenáll. s bátran állithatni, hogy a magyar nemzet mindaddig, mig hazája, szabadsága s nemzetisége komoly veszélylyel nemfenyegettetik,eszövetségből kilépni nemisakar. Mert e szövetség mellett, ha sokat szenvedett is, de megélt, megtartotta, a legújabb időkig, országát, mint egészen s jogilag önállót, és megtartotta nyelvét, nemzetiségét; mig más középkori államok a szomszédban s Európa-szerte vagy egészen elenyésztek, beolvadtak, vagy fölosztattak, földaraboltattak, mint a szerencsétlen Lengyelország. A fő kérdés tehát az, fenvan-e a magyarnak azon érdeke ma is, mely őt e szövetségre vezeti ? S erre. ha higgadt vérrel körül tekintünk, igennel kel felelnünk ; mert ha a török, ki a múlt századokbanelnyeléssel fenyegetett, mint az aldunai tartományokat, most már tehetlen beteg emberré lett; de él és elég erős arra, hogy ijeszszen, a mind inkább előre nyomuló s csak kedvező pillanatot váró muszka hatalom, melynek ellenében a szövetséget nem nélkülözhetjük, ha ezen jeges tengeri czethalnak gyomrába szállni nem akarunk. Igaz, hogy az ausztria fejedelmek s egyszersmind német császárok s azok miniszterei, mig absolut hatalommal uralkodtak népeiken, nem egyszer tettek kísérleteket beolvasztásunkra; de soha se birtak elég erővel azt végrehajtani. Oly szövetséget választottak tehát bölcs őseink, melylyel szemközt mindig birtak elegendő erővel önállásuk fentartásáras a beolvasztási törekvés ellensúlyozására, mig más részről nála s benne védelmet találtak a rósz szomszédok elnyelési vágyai ellen. Ezen beolvasztási kísérletek veszélye, mely ekkorig folyton fenyegetett, ezentúl — ha t. i. a lajtántuli népek is valódi alkotmányos, szabad népek lesznek, mint mi — teljesen megszűnik és lehetetlenné lesz, és igy e szövetség jövőre még ajánlatosbnak mutatkozik. A szövetség a szabad és alkotmányos Ausztriával, azon viszonyok közt, melyekbe a sors s a történet helyheztetett, nemzeti érdekeinkkel legjobban összeegyeztethető, sokkal inkább, mint bármely más kigondolható szövetség, föltéve, hogy egészen önálló, három tengert érintő, önmagában hatalmas, Nagy Lajos vagy Mátyás király országa nem lehetünk, a mit ifjúi lelkesedés s költői ábránd álmodhatik ugyan, de a történetet s a viszonyokat higgadtan vizsgáló férfi aligha fogadhat el politikája kiindulási pontjául. Nekem úgy tetszik, t. képviselőház! hogy a választó vonal, mely a fenforgó nagy kérdésekre nézve a ház egyformán hazafias, egyformán szabadság- s alkotmányszerető, s egymástól mégis oly lényegesen eltérő politikai színezetei közt fenáll, leginkább a hit és bizodalom különböző mértékéből származik. Némelyek, a múltnak keserű tapasztalásaira hivatkozva, most és jövőre is félnek azon tényezők átkos befolyásától, melyek a múltban életünkre törtek, de hitünk szerint jövőre már nem lehetnek oly veszélyesek, mert ezentúl szolganép helyett alkotmányos néppel, s absolut és jezsuitái birodalmi kormány, vagy helyesebben camarilla helyett fölvilágosult, a történeti nagy események által mély meggyőződésekhez jutott, s az alkotmányos kormányzat nem csak elkerülhetlen szükségességéről,de egyszersmind üdvös voltáról is teljesen meggyőződött fejedelemmel és kormánynyal lesz dolgunk,a mit ezen javaslat életbeléptetésének szükséges föltételéül is kötöttünk ki.Mi ez oldalon azt hiszszük, hogy a bizottsági többség javaslata mellett, ha a nemzet s annak felelős kormánya, kellő erővel s óvatossággal birandnak, s magokat el nem hagyják—mely esetben Isten is elhagyna bennünket — úgy valóban megélhetünk, s nem csak megélhetünk, hanem haladhatunk s gyarapodhatunk is, s hogy a meggyőződött nemzet azután, kezet fogva testvéreivel, a közös fejedelem aegise alatt, bátran daczolhat a netalán fejét ismét fölemelni akaró reactióval. Ezen okoknál fogva ragaszkodom a bizottsági többség javaslatához. S most még a t. ház engedelmével, néhány észrevételt teszek az ellenünkben álló inditványokra. Javaslatunk ellenében két kisebbségi vélemény fekszik. Az egyikkel a bizottsági kevesebbség, 14 igen tisztelt képviselő lépett elő, kiknek véleményét, minden őszinte tiszteletem mellett, melylyel irántok viseltetem, azért nem oszthatom, mert az, szerintem, túlságos aggodalmasságnak s féltékenységnek , a nem ignorálható viszonyok nem elegendő méltatásának, s igy a „kivihetlenségnek" jellegét viseli magán. Igen sajnálom, hogy nem capacitálhatjuk egymást; de a több napi viták folytán meggyőződhettünk, hogy a nézetkülönbség kiegyenlithetlen, s meg kell nyugodnunk azon kölcsönös föltevésben, hogy mindegyik fél jót akar, a haza javát akarja: a jövő s a következés mutassa meg, kinek volt igaza. , A másik indítványra, mely Madarász József képviselő úr s társai által benyujtatott, kénytelen vagyok bővebben nyilatkozni, mert ezzel tartó-