Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

64 CX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) mat, habár kifejtendő igénytelen nézeteim nem állanak is a bizottság többségének javaslatával öszhangzásban. (Halljuk !) Nem tartozom, t. ház, azokhoz, kik a hazafiságot a szerint osztályozzák, minő mérvben támadtatik meg. vagy vedelnieztetik a bizottság többségének javaslata; mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a hazafiúi kötelmeknek tudata, a haza jóllétének előmozdítása vezette a többséget is munkálatában. De más részről nem tartozom azok közé se, kik a függő kérdések megoldását, az alkotmány teljes helyreállítását a javaslatban kijelölt utón vélik leginkább elérhetőnek ; hanem tartozom azon, fájdalom! nem vérmes reménynek közé, kiket hazámnak gyászos eseményekben és tanulságokban gazdag történelme arra tanított meg, hogy nemzetünk ereje mindannyiszor növekedett és emelkedett, valahányszor ősi alkotmányához szigorúan ragaszkodott, ellenben gyöngülés, sőt sülyedés követte mindazon lépéseit, melyekkel az alkotmányosság ösvényéről eltért. Nem szükség, hogy ezen állításomat példákkal megvilágosítsam, mert hisz a lefolyt századok eseményei nyílt könyvként állanak mindnyájunk előtt, és ezen példák a többiek között megtanítottak bennünket arra is, hogy mig mi a philistaeusok elleni harczokban Sámson-erővel bírunk, addig a szelid, syrenhangu Delilák körében nem csak hajunkat. hanem rendesen látásunkat és ezzel együtt erőnket is elveszítjük, s el fogjuk veszítni. legfölebb azon szomorú consolatiónk fogván maradni, hogy az összerázott épület oszlopai alá temethessük elleneinket, és talán magunkat is. Az 1741. évben, 'és az ezt követett években, a nemzet részéről a dynastia érdekében tanúsított roppant erőfeszítések után, Bécsben, magyarosan mondva, tyúkkal, kalácscsal tartották a haza I nagyjait s a nemzet szóvivőit. Az oroszlán szépen megadta magát, s a női gyöngédséggel, de egy- J szersmind állambölcseséget tanusitólag irányzott > ollóval egyenkint engedé körmeit levagdalni, Szerencse ránk és alkotmányunkra nézve, hogy a be- i olvaszfás érdekében követett ezen mindenesetre j eszélyes politika Il-ik Józsefben nem talált köve- I tőre. Azt hitte Il-ik József, hogy elkövetkezett az ! idő az épület betetőzésére, és hozzányúlt az erő- | szakhoz» És ezen erőszak alatt, mint a pálmafa a I rá rakott terhek alatt, nőttön növekedett a nem- ! zet ereje, és elvégre megtermetté az 1790-ki or- I szággyülés alkotta törvényeket. {Helyeslés.) Mivé lett volna, t. ház, a múlt század derekától kezdve egész 1825-ig nemzetünk, ha az ] 790-ik honatyák '' által gyújtott szövétnekek nem világítottak volna i előtte? És mostani helyzetünket, t. ház, az alkotmány j helyreállítására irányzott lépéseket mi idézte elő? i I Bizonynyal nem csupán az 1859-ki harczmezőn | szerzett tapasztalások adatták ki az októberi diplomát és hivatták össze az 1861-iki országgyűlést; nem csupán a múlt évi véres küzdelmek eredményei íratták alá ő fölségével a február 17-kei kegyelmes királyi leiratot. Ezek csak szellőztették a fátyolt, melylyel rövidlátóudvaronczok és önző bürokraták gondosan takargatni iparkodtak a históriát. Hanem azon bölcs tanulságok idézték elő ő ; fölségének az alkotmány helyreállítására intézett ! lépéseit , melyeket a közelebbi eseményeknek a I múlt századok történelmével tett egybevetéséből | merített, és melyek ő fölségét a nemzet valódi ' erejének megismerésére vezették. j E nemzet, mely a múlt század derekán, toj vábbá annak végével, és ezen század küszöbén a | dynastia érdekében oly óriási áldozatokat tett, ! mert alkotmánya tiszteletben tartatott, legalább az kétségbe nem vonatott, ugyanezen nemzet 1848- és 49-ben, mert alkotmánya megtámadtaj tott, két nagy hatalomnak roppant nagy hadserej gével mérkőzött meg. Ily nemzet megérdemli, hogy alkotmánya visszaadassék, mert csak ennek | teljes birtokában, erejének biztos tudatában leend képes az országot és a trónt megvédelmezni, s ha kell, megmenteni. Csak azt akartam, t. ház, ezen kitéréssel kifejezni, miszerint a nemzet erejének ismeretében s öntudatos nyilvánításában fekszik a további erőfejlesztésnek magva is. Ez az, t. ház! a miért leküzdhetlen aggoda, lommal tekintek a bizottsági többség javaslatára, növekvén ezen aggodalmam Szentkirályi tisztelt barátom meghallgatása után: mert nem látom ezen javaslatban öntudatos kifejezését azon erőnek, melynek szelleme az 1861-ki s későbbi föliratainkat átlengi, hanem látom abban — lehet, hogy roszul látom—bű képét azon hajótörést szenvedettnek, ki szerencsésnek érzi magát, ha a megragadott egyetlen deszkaszálon partra vergődhetik. Nem akarok, t. ház, törvényeink, alkotmányunk, fölirataink, s a többségi javaslat között párhuzamot vonni, hisz ezen, a iavaslatra nézve hitem szerint nem kedvező párvonalat több érdemes szónok meghúzta már előttem. Azt sem akarom mereven vitatni, hogy mi következik a pragmatica sanctióból, s mi nem következik. Szívesen elismerem, hogy, a 18 év alatt történt események okozta változásoknál fogva, lehetnek törvényeinkben oly szakaszok, melyeket az alkotmány teljes helyreállítása után, de nem a javaslatban kijelölt eljárás mellett, talán módosítanunk kellend; sőt e pillanatban még az opportunitás terétől sem riadok vissza, tehát azon tértől, t. ház, melyen a bizottsági javaslat leginkább volna védelmezhető. És én megkísértem ezen téren, az opportunitás te-