Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

62 CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) állott. Elhiszem én azt, hogy, a keleti kérdés lebonyolítása közben, a nagy Németország megvédene , vagy legalább segítene bennünket önvédelmi harczunkban, az éjszaki hatalmas szomszéd terjeszkedései ellenében; viszont azt is hiszem, hogy az éjszaki hatalmas szomszéd bennünket megvédene, vagy legalább segítségünkre lenne a nagy Németország megtámadásai ellen. De arról is meg vagyok győződve, hogy ha ezt tennék, nem tennék Magyarország érdekében, hanem saját érdekökben, és hogy e segítséget elvégre Magyarország saját függetlensége föláldozásával volna kénytelen megfizetni. (Élénk tetszés a középen.) így állnánk, tisztelt ház! a két szomszéd irányában. De ha szemlénket folytatjuk, találni fogunk a nagy Németország között és közöttünk egy államot, mely jelenleg már Németországhoz nem tartozik: egy államot, melynek viszonyai a két szomszéd irányában körülbelül ugyanazok, mint a mieink; egy államot, mely terjedelmére és erejére nézve körülbelül egyenlő Magyarországéhoz ; egy államot tehát, mely nem oly nagy, hogy bennünket absorbeálhatna, és nem oly hatalmas, hogy bennünket meghódítani képes volna. Ha Magyarország saját erejét ezen állam erejével egyesítené, oly respectabilis positiot foglalnánk el ketten együtt, melynél fogva mind az önvédelemre saját erőnkkel képesek volnánlS, mind pedig — mint bármely állam szövetségesei — elég tekintélyivel bírnánk arra nézve, hogy a szövetség előnyeiből saját részünket is követelheti!ők. Ezen állam, t. ház, az ausztriai birodalom! (Elénk tetszés a közében.) így áll a kérdés érdek tekintetéből; és én el merem mondani, hogy a pragmatica sanctió ránk nézve nem csak kötelező törvény, hanem annak fentartása érdekünkben is áll. És mivel -Ausztriának ránk épen úgy szüksége van, mint nekünk Ausztriára; mivel Ausztria nem erősebb Magyarországnál, szintúgy mint Magyarország nem erősebb Ausztriánál; mivel kölcsönös versengéseink által csak egymásnak árthatunk, de se az egyik, se a másik külön azokból hasznot nem várhat: azt hiszem, hogy a szövetség föltételei jövőre nézve őszinte jóakarattal meg is f gnak tartatni. (Helyeslés a középen.) Ismerem én, t. ház ! azon vavázs-álmakat, melyeket némelyek Nagy Lajos magyar birodalmának helyreállítása felől látnak; de ha ezen álmák nem lehetetlenek, mindenesetre oly messze távolban lebegnek szemem előtt, és annyi akadálvlyal vannak körülvéve, hogy ha Magyarország addig, míg ez idő elérkezik, addig míg ezen akadályok el lesznek hárítva, folytonosan a provisorium kínszenvedéseivel lesz kénytelen küzdeni: igen tartok attól, hogy ha valaha Nagy Lajos ezen magyar bn odaírna csakugyan helyreállittatik, az Magyarország nélkül fog megalakulni — (Elénk helyeslés) mert, uraim! Magyarország terüle még nem Magyarország, és a jövő' ránk nézve kívánatos csak úgy lehet, hogy ha ezen haza magyar is, ország is, alkotmányos is fog maradni. (Atalános helyeslés.) Némelyek azon aggodalommal vannak, hogy a 67-es bizottságnak javaslata csak első lépés, és ha ez törvény erejére emeltetik, az ország beolvasztása felé fog vezetni. Hogy bizonyos tekintetben a 67-es bízottság véleménye csak első lépés, azt nem lehet tagadni, mert abban nem foglaltatik egyéb, mint javaslat arra nézve, hogy miként tárgyaltassanak jövőben azon ügyek, melyek benne megemlittetnek. De ezen ellenvetés ráillik a kisebbség külön véleményére is, mert abban sem foglaltatik több, abban sem foglaltatik egyéb, mint a 67-es bizottság véleményében, csakhogy másképen. De ha valaki azt mondja, hogy a 67-es bizottság véleménye az ország beolvasztása felé vezet, ezt tagadom : mert ezen eshetőségtől megóv bennünket a delegatióknak külön-választása, és megóv azon tárgyaknak gondos elsorolása, melyekkel a delegatiók foglalkozni fognak. Ha ellenben valaki azt kivánja, hogy azon törvény, mely a 67-es bizottság javaslata alapján alkottatnék, örökös legyen és soha változást ne szenvedjen, e tekintetben, igaz, semmi biztosíték nem létezik; de nem létezik szintúgy a 67-es bizottság javaslata, mint a kisebbség véleménye mellett. Hasztalan! A vén Saturnus már ősidőktől fogva folytonosan fölemészti saját gyermekeit. Örökös törvényeket emberek még nem alkottak soha. és így örökös törvényeket mi sem fogunk alkotni. Őseink kétszer tettek ily kísérletet. Először 1504-ben, midőn elhatározták, hogy külföldi királyt többé soha nem választanak : és ime ! alig I múlt el néhány év, s első Ferdinándot királynak választották. A második kísérlet 1540*ben történt, midőn tilalmat tettek arra, hogy a nemesi praero! gativák még csak országgyűlési tanácskozás tár! gyai se lehessenek : és ime! 1848 óta mindazok, | kik hajdan ama kiváltságok részesei voltunk, büszI kén valljuk magunkat a nép gyermekeinek. A törvények mindig az idők és körülmények szükségei szerint, alkottattak és változtak. A jövőt megállítani, a jövőt békóba venni senkinek sincs hatalmában. A mi kötelességünk sem terjedhet tehát tovább, mint hogy törvényeinket épen a jelen szükségletekhez, a jelen körülmények igényeihez alkalmazzuk. Nem is abban áll a jövő biztositása, hogy a törvények örökösek legyenek, hanem abban, hogy a törvényeket csak az változtathassa, vagy csak a ' magvarázhassa, ki azokat alkotta, Magyarország-