Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

58 CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) gyaltassanak {Helyeslés.) Az egyik következetlenséget találom a kisebbségnek külön véleményében, a másik következetlenség pedig* az októberi diplomában van letéve: és ennélfogva valamint az ország az októberi diplomát elutasította, ugy vélekedem, hogy ugyanazon okból a kisebbség külön véleményét sem fogadhatjuk el, mert mind a kettő egyoldalú, és mind a kettő szélsőség a maga oldalán. {Helyeslés a középen. Mozgás a halon.) E két javaslat között közép helyet foglal a választmány javaslata: mert ez az egyedüli, melyben mind azon törvények, melyek az országnak alkotmányos függetlenségét biztosítják, mind pedig az együttesség követelményei kellőleg figyelembe vétettek. És ez, t. ház! az egyik ok. miért én magamat teljesen megnyugtatva érzem akkor, midőn szavazatommal azokhoz csatlakozom, kik a 67-es bizottság javaslatát pártolják. (Helyeslés a középen.) Ezen két elv egyébiránt benne foglaltatik a sanctió pragmaticában is, mert abban ki van mondva az „indivisibiliter et inseparabiliter;

u továbbá ki van mondva az „insimul et in vicém:

u a mely kifejezéseknek ha van valami értelmök, úgy ezen értelem nem lehet egyéb az együttességnél. Ezen két elv tehát, t. i. az együttesség és függetlenség, nem puszta okoskodás, hanem törvény, és azoknak, kik a törvényhez oly szigorúan ragaszkodnak, hogy annak legkisebb változtatása által is az alkotmányt látják fölforgatva, ha következetesek akarnak önmagokhoz maradni, ezen elveknek egyikét sem lehet ignorálniok. Igaz, azt monda egy képviselő úr, hogy ezen kifejezéseket csupán a magyar korona országaira kell érteni; de én őrá magára hivatkozom, olvassa el az 1723: 1 és 2-dik törvényczikkelyt, olvassa el figyelemmel és részrehajtlanul, és meg fogja vallani, hogy azon magyarázata a törvénynek oly erőtetett, mint a milyet csak a hajdani boldog ememlékezetü Lustkandl hires munkájában szoktunk néha mulatság kedvéért keresni. (Eüenmonv ondás a hal oldalon. Helyeslés a középen.) A második ok, t. ház, mely engem arra kényszerít, hogy a választmány javaslatát fogadjam el, az, mert az ezen javaslat ellen fölhozott ellenvetések között egyet sem találok, mely az előbb fölállított nézetemben legkevésbbé is megingatni képes volna. Ezen ellenvetéseket fogom tehát más részről most taglalni, de csak annyiban, a menynyiben átalánosak, mert tígy hiszem, hogy csupán az átalános tekintetek tartoznak az átalános vitatkozás tárgyai közé. (Helyeslés a középen.) Ezen ellenvetések között mindenekelőtt egy okoskodást hallottam, melytől én még a jogosultságot is kénytelen vagyok megtagadni: és ez azon hivatkozás a törvényre, a melyből azt következtetek egynémelyek, hogy a 67-es bizottság többségének javaslatát azért nem fogadhatják el, mert a j meglévő törvényekkel nem egyezik. Hasonlít ezen j okoskodás, t. ház, Omár kalifa okoskodásához, a ki az alexandriai hires könyvtárt azért égettette el, mert, úgymond: ha ezen könyvekben az van, ami a koránban is meg van irva, akkor ezen könyvek fölöslegesek; ha pedig nem az van bennök, a mi már a koránban megíratott, akkor veszélyesek. Hogy a keleti népek ezen okoskodásnak, a melyhez századokon át ragaszkodtak, micsoda hasznát vették, azt a tapasztalás bőven bebizonyította. Én a keleti népek sorsát nem irigylem, s azért, ha vaj lamely létező törvényt törvényhozás utján meg! változtatni nem akarok, nem tehetem ezt azért, j mert e törvény épen létezik, hanem azért, mert | azt még a mostani körülmények között is jónak, hasznosnak és szükségesnek tartom, A népek. mint a história tanúsítja, törvényeiket időről időre mindig változtatták, sőt példa van arra is, hogy az egész megmentésének érdekében néha egyik j va

gy másik lényeges jogukról le is mondottak. | így például lemondottak eleink a királyválasztási és az ellenállási jogról, és még mind e mai napig senki sem akadt, a ki őket e miatt visszalépéssel vádolta volna, mint minket visszalépéssel vádolt I egy képviselő úr azért, mert a 67-es bizottság javaslatát pártoljuk. (Helyeslés. Mozgás a bal oldalon.) Azt mondják ugyan, hogy ez mind igen jól van, de alkotmányunk és törvényeink tettleg nincsenek visszaállítva, mi tehát nem is vagyunk jo! gositva, se törvényt hozni, se törvényt változ; tatni, tehát kötelességünk az eddig meghozott törvényekhez szorosan ragaszkodni. Már, bocsánatot kérek, de különböztessük meg a törvény érvényességének helyreállítását a törvény végrehajtásától. (Halljuk!) Valamely törvény, a melynek érvénye egy ideig — bármi oknál fogva — fölfüggesztetett, helyre akkor állíttatik, midőn annak érvényessége ismét el van ismerve s a végrehajtás akadályai elhárittatnak. (Zaj.) Ez egy pillanat műve; de a végrehajtásnak lehetnek oly részletei, a melyeket egy pillanat alatt teljesiteni nem lehet. Például az 1848: 3-dik törvényt ő felsége akkor ; állittotta helyre, midőn egy miniszterelnököt megbízott azzal, hogy egy magyar minisztériumot alakítson, holott végrehajtva a törvény csak akkor I lett, midőn ezen minisztérium valósággal meg | is alakult. A 48-diki többi törvényeket ő felsége akkor állította helyre, midőn a magyar minisztériumot kinevezte : mert én nem hiszem, hogy ő felsége valami külföldi törvényeknek, hanem hogy épen a magyar törvényeknek végrehajtásával bízta meg ezen minisztériumot. Ezen végrehajtás, igaz, még nincs befejezve; de én nem hiszem, hogy legyen valaki, ki azt gondolná, hogy ez azon pilla| natban, midőn a 48-diki törvények helyreállíttat-