Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-109

CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23. 1867.) 51 hatlan és elválaszthatlan birodalom kapcsolatába léptek, a personalis unió alapján, Ausztriával: Ausztriával szemben biztosították ugyan az államjogi függetlenséget és önállást, de Európával szemben nem biztosították a nemzetközi, internationalis ön: állást, s nem biztosították ezt Magyarországra nézve az 1848-ki törvények sem. De ha a Nagy Lajos és Mátyás-kori világszerepről le kellene is mondanunk: még mindig elég okunk van szeretni a hazát, hogy politikai ábrándok és illusiók világába ne ragadtassunk, se oly pessimisták ne legyünk, hogy hazánkra nézve a jövőben csak sötét képeket látván, ezek elől lelkünk csak a múlt fény es emlékeihez menekülésben keressen vigasztalást. (Helyes!) Mindezeknél fogva én, mert a bizottság kisebbségénekjavaslatával hazánk s az örökös tartományok közti eddigi conflictusokat megszüntetve nem látom; s mert a bizottsági többség javaslatának elveiben eltaláltnak tartom a Rubicont, melyen innen maradni hazánk önállásának föladása, s melyen tulmenni Ausztria létezésének fenyegetése lenne; s mert, hogy Jókai Mór érdemes képviselőtársunk allegóriáját használjam , nyugat felé épen azért keresem az utat a szövetkezésre, mert nem akarok se kelet, se éjszak felé menetűi ; s végre mert azt akarom, hogy Herkules és Anteus közt úgy szűnjék meg a harcz, hogy Anteus se meg ne fojtassék, se el ne vonassék lábai alól a föld : a bizottsági többség javaslatát elvben és lényegben elfogadom, [Elénk helyeslés a középen.) Dimitrievics Milos jegyző: Eszterházy István gróf! Eszterházy István gr.: T. ház! A kisebbség véleménye t. elvbarátaim, de különösen Tisza Kálmán és Grhyczy Kálmán képviselőtársaim által oly részletesen fejtetett ki, és mind czélirányossága, mind kivihető'sége annyira bebizonyíttatott, hogy én részemről nem akarok részleteinek fejtegetésébe bocsátkozni. Megóva látom én ezen eljárási módozat szerint Magyarországnak az őt az 1848-diki törvények szellemében megillető és sajátját képező függetlenségét és önállóságát. Ezen függetlenségét az országnak én részemről veszélyeztetve látom azon pontozatok egy némelyike által, a melyek a többség véleményében foglaltatnak, mert én Magyarország államjoga ellenére delegatiókat alkottatni nem kívánok. Tudom azt, hogy a bécsi befolyás a magyar ügyekre nézve örökösen káros volt, s ezt az által, hogy én küldöttségeket oda indítsak, megerősíteni nem akarom. Kötelességszerű nyilatkozat az, melyet jelenleg teszek, a mennyiben ily válságos, perczben, midőn arról van szó, hogy állhatatos kitartással, hű és következetes akarok lenni azon elvekhez, a melyeknek alapja a i régi magyar törvényekben foglaltatik, s a melyeknek világos kifejezést adott a 48-diki törvény, hogy most, midőn látom, hogy szegény elhagyatott hazánk felelős minisztériumhoz jutni más módon állítólag nem lett volna képes, mint az által, hogy beleegyezzék abba, hogy egyes lényeges jogairól lemondjon, én e tekintetben hazámnak biztos jövőjét ez utón nem láthatom. Mindezek következtében én az 1848. törvények által megállapitott hatáskörrel fölruházott felelős független minisztériumot szándékozván itt e házban látni; és tudván azt, hogy ennek eléréséhez más ut nem vezet, mint ha szigorúan ragaszkodom ahhoz, mi sajátom ; sajátomat pedig a birodalom együtt maradása mellett úgy gyakorolhatom, ha én a közös viszonyok tárgyalására tervezett azon módot alkalmazom,mely a kisebbség véleményében foglaltatik: a kisebbségvélemény ét pártolom. (Helyeslés baltól.) Tóth Vilmos jegyző: Királyi Pál! Királyi Pál: Tisztelt ház ! Miként egyénekről, úgy ncmzetcsaládokról is áll az, hogy ha az idő követelményeit figyelmen kivül hagyják, s a haladás szellemében inkább a rombolás elemét, mint a gyarapodás emeltyűjét keresik: etévfogalomért előbb-utóbb rajok nehezednek a lakolás perczei. A helyzet, melybe az események rohama nemzetünket sodorta, ez elkövetkezett perczek hatása alatt szenved, mások hibái miatt. A mi pár évtizeddel előbb jóval kevesebb áldozattal és sokszorta több haszonnal lett volna valósitható ; de akkor a telhetlenség és szenvedély, az idő intő szózatára nem hajtva, mindenkorra elnémithatónak vélt jogot és igazságot, erőt és érdeket: az ma — a majdnem elkésett kiábrándulás, s a nyomor iskolájában szerzett tapasztalások után—csakis az öntagadásnak bizonyos harczával igazitható helyre. Hazánk törvényhozása épen akkor függesztetett föl, és pedig igen hosszú időre, midőn a nemzet a múlt kiváltságos hagyományait a szabadság közös vagyonául hirdetvén ki, e reformált alapon politikai és társadalmi fejlődése a legislatió folytonos munkásságát tévé szükségessé; e munkásság helyett azonban az önteltség és vak elbizakodás sok és igen költséges kísérletben fogyasztva el az ország erejét, végre a dolgok rendjét oly zűrzavarba keverte, melynek eredményben megnyugtató kitisztázása híjába fárasztott eddig annyi hivatott és hívatlan képességet, annyi őszinte és hazudott jóakaratot. Végre is e föladat országgyűlésünknek jutott megoldási kérdésül. Tudva ugyanis, hogy Magyarország alkotmánya nem egyes fejedelmek nagylelkű ajándéka, hanem ősi örökség, melyet tőlünk hatalom el nem vehet, s mi azt könynyelmüen vagy kíshitűen el nem adományozhatjuk; mivel pedig épen ezen alkotmányra fogták rá,