Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-150

CL. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 1. 1867.) 34S dekében nem is áll, de talán tehetségében sem. Nem kívánok szólni Horvátország érdekéről, mert szem előtt tartván azon álláspontot, melyet ez idő szerint Magyarország a horvát ügyben elfoglal, kerülni akarom még látszatát is annak, mintha az ország még oly esetekben is, midőn intézkedései .által Horvátország legvilágosabb előnyét fogná is .előmozditani, ez irányban Horvátország hozzájárulása nélkül egyoldalulag intézkedni kiváuna ; de szólok Magyarország joga, Magyarország érdeke, és azon lehetőség szempontjából, melynek esélyeit a t. kormány a siker biztos reményével veheti szerintem igénybe. Tény ugyanis, hogy a magyar tengerpart tényleg és jogilag Magyarország kiegészítő része; tény továbbá, hogy Magyarország közlekedése ezen tengerparttal, ha csak Styriának és Karinthiának, avagy épen a török birodalomhoz tartozó Bosznián keresztül nem veszi útját, lehetetlenné válik, Horvátországnak tehát már csak ezen lehetetlenségnél fogva sem állhat jogában, Magyarország kormány át gátolni abban, hogy ez a törvényhatósága alá tartozó tengerparttal egyenes és korszerű közlekedés által érintkezésbe jöhessen. Ezt Horvátország még akkor sem tehetné, ha nem volna is a magyar koronához tartozó tartomány, mert még nemzetközileg teljesen független országok közt is az anyaország számára hasonló esetekben mindenkor fen szokott tartatni a katonai és kereskedelmi vonal szabad használata. Példát mondhatnék erre az 1815. évi bécsi congressusban megállapított egyezményekből, mely egyezmények szerint, mint tudva levő, Poroszország, mely a prágai békekötés előtt geografiailag elkülönített két külön testből állott, t. i. a tulajdonképeni Poroszországból és a rajnai tartományokból , fentartotta magának minden közbeeső kisebb idegen államokon keresztül a szabad kereskedelmi és katonai utat. A mit tehát egymástól teljesen független államok is megengednek egymásnak, a mit a nemzetközi jog is helyesnek talál: azt megtagadni — mint mondám — Horvátországnak, mely tényleg és jogilag a magyar korona birtokának kiegészítő része, nem áll se jogában, se érdekében, mert az anyaország érdeke egyszersmind az ő érdeke is; de nem áll tehetségében sem. Én tehát, t. ház, nem kívánok a priori e tárgyban politikai akadályt látni, nem annálfogva is, mert Horvátországnak tényleges kormánya is respectálni tartozik szerintem az anyaország jogait, és mert meg vagyok győződve, hogy Magyarország kormánya a nem várt ellenkezést szokott tapintatos eljárása által minden nehézség nélkül képes lesz elhárítani. Azon nem várt esetre pedig, hogy a tisztelt kormány e részbeli eljárása mégis oly akadályokba találna ütközni, a melyeket elhárítania nem fog módjában és tehetségében állani, meg vagyok győződve hogy az ország nem fog kívánni lehetetlenséget, legkevésbbé pedig fogná azt kívánni a tisztelt kormánytól, melynek buzgalmáról és hazafiságáról teljesen meg van győződve, és a melynek eddigi lépteit is átaláuos elismeréssel követi, és föl fogja a t. kormányt ezen nem várt esetben minden további felelősség alól menteni. Hogy röviden egybefoglaljam az eddig mondottakat : nem kívánok politikai akadályt constatálni ott, hol ily akadály létezését még csak alig lehet sejteni: ezen módosítással tehát, azaz a kérdéses pont erre vonatkozó szövegének kihagyásával, pártolom a miniszteri javaslatot. „ Elnök: Kivánja-e a t. háza szerkezetet elfogadni ? (Elfogadjuk !) Most még egyszer föl fog olvastatni az egész határozati javaslat a végleges szavazat tekintetéből. Ráday László gr. jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: A kik végleg elfogadják. . . . (Elfogadjuk !) Ennélfogva a határozati javaslat végleg elfogadtatik. A mélt. főrendekhez, a kik, mint értesülve vagyok, holnap ülést fognak tartani, Eadics Ákos jegyző fogja a t. ház határozatát átvinni. A t. ház megengedi, hogy még némely tárgyat a t. ház elé terjeszszek. Tudva van a t. ház előtt, hogy Gridi Pap Máté fogarasvidéki képviselőnek választását a t. ház megsemmisítette. Ennek következtében az elnökség a központi választmányt uj választásra szólította föl. A központi választmány a ház elnökségét értesítette, hogy a legjobb akarat mellett is az uj választást nem eszközölheti mindaddig, mig a felszólítás az erdélyi kormányszék utján meg nem küldetik és míg a megsemmisítés indoka a központi választmánynyal közölve nem lesz. (-Zaj.) Méltóztassék a t. ház intézkedni arra nézve, hogy e kívánságok helytelenségének kimondása mellett szólittassék-e föl a központi bizottság az elnökség által kötelességének teljesítésére? (Helyeslés) vagy pedig a minisztérium kéressék föl, hogy a törvénynek igyekezzék érvényt szerezni ? (Közbekiáltások: üjra föl kell szólítani!) Méltóztatnak ebben megegyezni ? Ennélfogva a központi választmány elnökileg újra föl fog szólittatni. Károlyi Ede gr.: Én is azt hiszem, hogy a központi bizottság — kívánsága helytelenségének kimondása mellett — ujabban szólíttassék föl uj választás eszközlésére; és ha e fölszólitás eredménytelen marad, fogunk a minisztériumhoz fordulni. (Helyeslés.) Elnök: Egy kérdést vagyok rnég bátor a t. házhoz intézni. A házszabályok szoros megtartása szerint minden kérvénynek, mielőtt tárgyalás alá jönne, három napig kell kitéve lenni a ház a,sz-