Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-148

330 CXLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Jmrius 28- 1867.) meg kell választanunk, és e részben legkevesebb > nehézséget sem találok részemről a miniszteri ja- \ vaslat elfogadására nézve. Az abban kikötött föl­tétel engem teljesen kielégít, annál is inkább, mert legkevesebb veszélyt sem látok oly dologban, melynek végleges eldöntése a ház határozatától Meg vagyok győződve, hogy a ház épen nem óhajtja, hogy még 1868-ra is oly meghatal­mazás adassék a minisztériumnak, a milyen 1867­re adatott, következőleg óhajtja, hogy a költség­vetés határozottan még ezen esztendő folytán ál­lapittassék meg. A költségvetés megállapításához annak kidolgozása szükséges; ez pedig se a quota megállapítása nélkül, se a másik kérdés, t. i. az ál­lamadósságokban való részvét kérdésének eldön­tése nélkül meg nem történhetik. (Helyeslés a kö­zépen.) Már ezen évnek felét átéltük s második felébe lépünk. A dolog igen fontos és sok tanács­kozást igényel. Ha elveszitjük ezen néhány hetet, vagy két hónapot, attól félek, nem készül el új évig a dolog, és akkor sokkal nagyobb baj fog be­lőle származni. Miből áll a minisztérium javaslata? Abból, hogy —ha lehet — az előmunkálatok, melyeknek megvizsgálása, el- vagy el nem fogadása úgy is a j háztól függ, a szünetelés ideje alatt, azok által, ki- i ket mi ezzel megbízunk, illetőleg a minisztérium által, elkészíttessenek, hogy annak idején a költség­vetést elő lehessen terjeszteni. Ez egyszerűen a ; kérdés. A javaslat másik része az államadósságra vo- ! natkozik, mely különbözik a quota kérdésétől. Az államadósságra nézve nem azt mondja a törvény, a mit a quotáról, hogy erre nézve a két küldöttség készítsen javaslatot, és azt a javaslatot aztán az országgyűlés tárgyalja, és ha a két országgyűlés nem tudna megegyezni, ő felsége döntse el a kér­dést; hanem azt mondja a 61-dik szakasz, hogy a minisztérium a másik fél minisztériumával együtt készitsen arra nézve javaslatot, az 55-dik sz. pedig azt mondja, hogy az államadósságokra nézve Ma­gyarország a lajtánttíli országokkal mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedjék, és oda teszi, hogy „előre bocsátott értekezés folytán." Ezen értekezést a kormány kormánynyal, a nemzet nem­zettel fogja vinni, mert az van a törvényben, hogy „mint szabad nemzet szabad nemzettel előre bo­csátott értekezés folytán" stb. Ha a lajtántúli tar­tományok a magok részéről vagy azok ország­gyűlése a maga részéről, mint szabad nemzet, kül­döttséget választ, azt mi nem utasíthatjuk az 55. szakasz szerint oda, hogy értekezzék a mi minisz­tériumunkkal, mert e szakasz világosan mondja : „mint szabad nemzet szabad nemzettel előre bo­csátott értekezés folytán ; a az országgyűlés pedig velők mint szabad nemzettel nem értekezbetik másként, mint küldöttsége által az ő küldöttségök­kel. (Helyeslés a középen.) Ezen küldöttségnek tehát nem az a föladata, hogy készítse el a javaslatot, mert ez a 61-dik szakaszban világosan a minisztériumra van bizva, hanem az, hogy értekezzék, mert köl­csönös fölvilágositás, kölcsönös capacitaió szokott egyességre vezetni. Midőn tehát a minisztérium azt kívánja, hogy ily küldöttség neveztessék ki, akkor nem azt kívánja, nem is kívánhatja, hogy ezen küldöttség végezzen mindent, hanem azt kí­vánja, hogy az 55-dik szakasz azon pontjának, mely szerint mint szabad nemzet szabad nemzettel előleges értekezés folytán akarunk értekezni, elég tétessék. Nem kell tehát e törvényt a minisztérium ellen e pontban védelmezni, vagy ha védelmezni kell, az által védelmezzük, hogy a minisztériumot azon törekvésében, hogy a törvénynek elég tétes­sék, támogatjuk. (Helyeslés a középen.) A szerkezet, a mint a miniszteri lediktálás után szól, engem kielégit; csak az utolsó sornál •— nem mintha nem azon értelmet akarnám neki tu­lajdonítani, vagy mintha kétkedném, hogy a mi­nisztérium is ugyanazon értelmet tulajdonítja neki, hanem nagyobb világosság kedveért — egy pár szót akarnék hozzá igtatni. Azt mondja ugyanis a javaslat: „Az országos küldöttség föladata lesz az 6 felsége többi országai törvényhozása által kikül­dendő választmány nyal a fönemlitett törvény 55. §-ában emiitett előleges értekezésbe bocsátkozni." Ez a törvény rendelete. „Ezen értekezés eredmé­nyét a minisztérium — folytatja a javaslat — az országgyűlés elé terjesztendi. " Világosabban ezt igy akarnám kifejezni, hogy „ezen értekezés ered­ményét a minisztérium, a 61-dik szakasz értel­mében, saját javaslatával együtt, az országgyűlés elé terjesztendi." Ezzel lesz teljesítve és tökéletesen elég téve a törvénynek és minden rendeletének. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Azt hiszem, azon módosítás, melyet Pest belvárosa érdemes képviselője, Deák Ferencz úr beadott, tö­kéletesen megegyezik a törvényre alapitott azon elvekkel, melyekből a minisztérium javaslata téte­lénél kiindult, annyival inkább, mert a javaslat­ban ugy is ben foglaltatik, hogy a minisztérium az ő felsége többi országai minisztériumával foly­tatandó tárgyalásokat elő fogja terjeszteni. Ennél­fogva természetes, hogy csak a 61. szakasznak akart eleget tenni a minisztérium, midőn a folyta­tandó értekezéseket az országos küldöttséggel vélte közlendőknek. Egyébiránt ezen kötelezettség, mely a 61. szakaszban foglaltatik, ha meg nem emlitet­nék is a határozati javaslat által, a minisztériumot kötelezné. Nem lehet tehát semmi észrevétele a minisztériumnak, ha ezen határozat a javaslatban

Next

/
Oldalképek
Tartalom