Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-148

E26 CXLVIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Janius 28. 1867.) delem többi országai és tartományai országgyűlésének határozatától lenne függővé tehető; de igen is úgy értelmezem — és ha azon szakasz akart valamit mondani, gondolom, azt kellett mondania — hogy várjuk be az elvállalandó terhek fölötti alkudozással azon időpontot, midőn azon másik I országgyűlés azon országok- és tartományokra néz- ] ve oly törvényes határozatokat hozand létre, melyek által megnyugtatva érezhetjük magunkat az iránt, hogy a magyar alkotmányt, ujabb alakjában legalább, tiszteletben tartandónak ismerik el, megnyugtatva az iránt, hogy a közös ügyek örvénye, mely már is elnyeléssel fenyegeti hazánk függetlenségét, s a közös ügyek körének tágítása, s a kezelési mód változtatása által reánk nézve még veszélyesebbé tétetni nem szándékoltatik. Mindezekből azonban még eddig semmi sem történt, és mégis az kívántatik tőlünk, hogy válaszszunk a quota kérdésében — mert előleg csak erről akarok szólani — egy küldöttséget, mely, mihelyt a másik országgyűlés a paritás és az arra épített delegatiókat elvileg elismeri, azon országgyűlés küldöttségével alkudozásokba bocsátkozzék. Én ezt oly kivánatnak tartom, melynek teljesítése most idő előtti, és épen azért helytelen, mert nem gondolom, hogy be lehetne bizonyítani, hogy csupán csak a paritásnak és a delegatióknak és ezeknek is puszta elvileges elismerése által elég legyen téve annak, mit a 18-dik szakasz követel. Hiszen tudjuk mit jelent az elvileges elismerés! Megkináltak bennünket alkotmányunknak, a 48-ki törvényeknek elvileges elismerésével : nem fogadtuk el. És tudjuk,mi történt most ujabban is.midőn a minisztérium tettleg kineveztetett, midőn a törvényhatóságok is tettleg helyreállíttattak törvényeinknek mindazon részeivel, melyek csak elvileges elismerésben részesültek. Kívánom tehát, hogy magára a quotára nézve is várjuk be azon időt, midőn a törvény 18. szakaszában kikötött föltételnek elég leend téve. De ha a quotára nézve idő előttinek és helytelennek találom a küldöttség mostani megválasztását : egyenesen a törvénybe ütközőnek tartom azt, hogy ezen küldöttség az államadósságok tárgyában is megbízassák. Ugyanis a törvény 6 7-dik szakasza, mely az eredeti határozati javaslatban említve van, nem csak az 55-dik §-ra hivatkozik, hanem a 61-dik §ra is. Ezen szakaszok elseje, t. i. az 55-dik szakasz kimondja, hogy az államadósságok tárgyában előleges értekezésnek kell történnie; a 61-dik szakasz pedig, melyre,mint mondám, ugyanazon 67-dik szakasz hivatkozik, megmondja, hogy ezen előleges értekezés mikép történjék : ugyanis a két fél felelős minisztériumai által. Rendkívüli időkben, jól tudom, hogy ha nem is helyeselhető, de gyakran menthető, és olykor majdnem elkerülhetlen, hogy némely régibb törvények, melyek a közbejött események miatt magok idején meg' nem változtathattak, egyben-másban mellőztessenek. De részemről legalább nem találom menthetőnek azt, hogy mellőztessék egy, már e rendkívüli idők következtében alkotott törvény épen azok által, kik azt alkottatták. Nem is vezethetne ez eljárás egyébre, mint arra, hogy megingassa az országban a hitet a törvények szentsége iránt, hogy nyugtalanítsa a kedélyeket.Mert ugyan lehetne-e azt rósz néven venni, ha kételkedni kezdenének egyesek a kormánynak törvény iránti tisztelete felől, ha látják, hogy a saját befolyásával alkotott törvényt i& megsérti ? (Helyeslés a bal oldalon.) Azt fogják talán mondani, hogy nagyon lényegtelen dologról van szó; sőt meglehet, még azt is fogják mondani, hogy még előny adatik az által, hogy ne a minisztérium tegye az előleges értekezést, hanem egy országgyűlési küldöttség. De én elsőbben is azt lényegtelennek nem tartom, nem pedig azért, mert a 61-dik szakasz először is azt mondja ki, hogy az egyezkedések úgy történjenek, mint két egymástól jogilag teljesen független államok között az egyekedések történni szoktak; miután pedig ezt előrebocsátotta, határozza meg a módozatot abban, hogy törjénjéka két fél minisztériumai által. Ha most megváltoztatjuk a módozatot, megsértjük az elvet, melynek folytán a törvény azon módozatot kimondotta. De ha állna is az, hogy ez nem lényeges dolog : ki nyújt nekünk biztosítékot az iránt, hogy ha most ebben megszegjük a törvényt, megfogjuk azon határozatot tartani, hogy a vég eldöntés az országgyűlést illeti ? E ház keblében nálamnál sokkal kitűnőbb egyének sokszor kimondották azt, hogy a törvények között válogatni és azokat megtartandókra és meg nem tardandókra osztályozni nemlehet. Tökéletesen áll ez, és a dolog súlya nem abban fekszik, hogy minémü tövény sértetik meg, de abban, hogy megsértetik a törvény. (Helyeslés a bal oldalon.) Ezen okoknál fogva nagyon kérem részemről az igen tisztelt minisztériumot, várja be a quota kérdésében azon időpontot, melyet a törvény 18-dik pontja kijelöl, az államadóságokra nézve pedig járjon el azon megbízásban, melylyel őt a törvény fölruházta; s kérem a tisztelt házat, ne méltóztassék a törvény ily mellőzését beleegyezésével szentesíteni. Gondolja meg, hogy nem jó volna tért adni azon hitnek — melynek pedig ezen határozati ja' vaslat indokolása által könnyen tér engedtethetnék — hogy a képviselőház tagjai, csakhogy hamarabb haza mehessenek, készek voltak beleegyezni a törvény mellőzésébe. (Ellenmondás a középen.) Részemről mindenesetre a küldöttség mostam megválasztása ellen szavazok; ha pedig ezen né-^ zetemtől a tisztelt ház többsége által elüttetném,