Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-146

312 CXLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 26-dikán 1867.) latio közöltessék a minisztériummal ? (Már közölve van !) Deák Ferencz: T.ház! Nem tudom, kiván­ja-e a minisztérium, hogy ez interpeliátió vele kö­zöltessék és fog-e arra feleim ? Hanem mikor a minisztérium valamely interpellátióra felel, mely itt előterjesztetik és fölolvastatik, azért felel, és azért köteles felelni, mert az interpeliátió érdemét a ház is osztja: a jelen esetben pedig kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem osztom az interpelláló úr nézetét, különösen arra nézve, hogy a kir. pa­lotának legmagasabb pontján sárgafekete zászló ne lenghessen, mert a feketesárga zászló— a meny­nyire tudom — a császári háznak családi ezimere, az ily családi czimer pedig sehol sincs kizárva, hol a fejedelem tartózkodik. E tekintetben hivatkozhatom a históriára. Méltóztassanak megnézni, hogy egyebet ne emiit­sek, a Nagy Lajos király korában készült codex pictust, melynek eredetije a bécsi császári könyv­tárban őriztetik: ott több helyen fordul elő Ma­gyarország ezimere Magyarország pajzsával, és ugyanazon czimeren láthatni az uralkodóháznak, az Anjou-háznak czimerét, a liliomot is, úgy hogy I több helyütt az egyik oldalon a négy folyó, a má­sik pajzson egyik helyen a kettős kereszt, a másik helyen a liliom van. Ezt akárkinek megmutatha­tom. Emlékezzenek vissza régi oklevelekre, régi festményekre és régi pénzekre, például Mátyás ki­rály idejéből, melyeken ott van a holló, mely nem Magyarország ezimere, hanem Mátyás családi ezi­mere volt. Abban tehát legkevesebb jogsértést sem lá­tok, ha a házi gazda a maga családi czimerét is ki­téteti a háza fölé ; az pedig kétséget nem szenved, hogy a budai palotában a király a házi gazda. (Élénk helyeslés a középen.) Madarász József: T. ház! Nincs szándé­komban Pest belvárosa eló'ttem szólott képviselő­jét követni a részben, hogy a tárgyra nézve mond- I jani ki magán véleményemet; tisztán csak az ál- I tála fölhozott indokra nézve akarom ellenészrevé­telemet megtenni, miszerint azt volt szives állítani, hogy ha a minisztérium interpelláltatik, már ma­gának a minisztériumnak erre való felelete maga- ! val hozná azt, hogy a ház is osztja az interpellá­tióban foglalt elvet. Én e részben nem tarthatok előttem szóló úrral, és kérem at. házat, méltóztas- [ sék ez értelemban venni fölszólalásomat, hogy igen is, midőn az interpeliátió megtörténik, a ház- I nak joga és önmaga iránti kötelessége azt hozza magával, hogy arra ne a ház, és a házból bár­melyik képviselő, de önmaga a minisztérium nyi­latkozzék : akár azon perezben, akár, mikor neki tetszik, hogy az interpellátióra szükségesnek tartja-e a feleletet, vagy nem ? és midőn az, a minisztérium bármely tagja részéről, megtétetik, akkor követ­kezik a ház határozata és joga, kimondani, meg­elégszik-e a minisztérium feleletével, vagy nem? és ha a ház a minisztériumnak netalán elutasító fe­leletével nem elégszik meg, akkor igenis osztom Pest belvárosa előttem szólott érdemes képviselő­jének abbeli nézetét, hogy ilyenkor már a ház kényszerítheti a minisztériumot érdemleges fele­letre, s ekkor áll elő azon eset, hogy az interpellá­tiónak elvét osztja a ház. Tehát összevonom véle­ményemet, miszerint nem követem Pest belvárosa követiét abban, hogye részben érdemleges tárgya­lás iránt mondjak véleményt; de részemről arra kérem önöket, uraim, mindnyájokat, hogy a mi­niszterek feleletre vagyis kérdőre vonásában le­gyenek szivesek a tudomásom szerint minden al­kotmányos országban divó parlamentalis szo­kást megtartani, hogy igenis, bármikor interpel­iátió adatik be, arra ne a képviselőház bármelyik •— legyen bár a legérdemesebb — tagja feleljen a minisztérium helyett, hanem önmaga a minisz­térium bármely tagja, és akkor határozzon a ház. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán: Ént. ház, nem ezen kér­déshez akarok tüzetesebben szólni, csak röviden annyit jegyzek meg, hogy e tekintetben magam ré­széről én is azon nézetben vagyok, melyet eló'ttem szóló elmondott. Én most annak kapcsolatában, mit Pest bel­városa érdemes képviselője felhozott, még egy, ugyancsak általam régebben tett interpeliátió iránt akarom a minisztériumot megkérdezni. Pest belvá­rosa érdemes képviselője interpellálta a miniszté­riumot a zsidóügyben is, nem ugyan azon alak­ban, a mint én interpelláltam volt; de azt most nem folytatom, hanem azon kérdést bátorkodom intézni a minisztériumhoz, hogy az úrbériséggel rokon természetű birtokviszonyok és a hűbériség maradványainak a mindenkor mellé kötött fölté­telek melletti megszüntetése irányában van-e szán­déka a minisztériumnak minél előbb törvényjavas­latot készíteni'? mert miután különben is már a co­dificatióba bele mentünk, az igazságügyminiszter úr pedig egy nagyszerű munkálatot készített: nem gondolom, hogy ezen fontos és lényeges kérdés hosszasan halasztható lenne. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminisz­ter: T. ház! Ezen interpellátióra már múlt alka­lommal volt szerencsém válaszolni, hogy a mi­nisztérium mindenesetre kötelességének tartja ezen úrbéri tárgyakra vonatkozólag is annak idején törvényjavaslatot tenni le a ház asztalára. Azon­ban engedje meg a t. ház, hogy a minisztérium föntarthassa magának a kérdések megoldásának logikai egymásutánját meghatározni, mert a mi­nisztérium annyi teendővel van elhalmozva, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom