Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-145
CXLV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 25-dikén 1867.) 305 egyezkedési kísérleteket is tett: hiszik a folyamodók, hogy a végrehajtása pátens 30. §. 6. pontja szerint sem volt megtagadható. Könyörögnek azért: méltóztassék a ház előadott kérelmüket tekintetbe venni, és ügyüknek folytathatóságát törvényhozás ixtján kimondani. Vélemény: Az igazságügyiminiszteriumhoz intézkedés végett átteendó'. (Helyeslés.) Tolnamegyébe kebelezett Sz. Lőrincz községe azon változások elősorolása után, melyeken úrbéri birtokuk az 1795 és 1827-dik években, volt földesuraik Apponyi Rudolf és Gyula grófok eszközlése folytán, keresztülment, előadván, hogy ugyanazon volt földesuraik ellenök 1856-ban határszabályozási, tagosítási, legeló'elkülönzési, és a maradékföldek megváltása iránti úrbéri pert kezdettek, azt minden bíróságnál keresztülvitték, és ámbár a folyamodók mindent elkövettek, mit védelmökre hasznosnak Ítéltek, meg is nyerték: panaszkodnak, hogy tagosítás helyett, mely lehetséges lett volna, szétszórt apróbb területeket és rósz csucskákat kaptak, az úrbér behozatala óta használt legjobb szántóföldeik és rétjeik elvétettek, legelőt minden úrbéri telek után csak 6 holdat, és így nem elégségest, és azt is rósz minőségűt kaptak, úrbéri szántóföldeik helyett nem purificált legelő hasittatott ki, az úrbéri per átalában hiányosan hajtatott végre, az uj állapotú birtok hitelesítése a kihasitás és egyéb mérnöki munkálatok tényleges befejezése előtt rendeltetett el, végre, hogy a maradékföldek megváltása fejében 7,302 ft. 75 krnyi öszszegben marasztaltattak el, holott azokból az 1836. 10. 7. §-a szerint uj telkek lettek volna alkotandók. Mindezeknél fogva könyörögnek : méltóztassék a ház az úrbéri törvényeket akként egészíteni ki, hogy minden, folyamodásukban kimutatott hasonló tények fölmerültével a megkárosítás, cselszövény, roszul irányzott képviselet és pör folyama alatt meg nem szerezhetett okmányok elő nem mutathatása miatt vesztesekké lett felek, ha később perdöntő okmányok birtokába jutnak, igazaikat ne csak úrbéri kiigazítási, hanem egyenes birtokperrel is toties-quoties érvényesíthessék, szóval, úrbéri perekben is egy nóvumnak hely adassék, hogy az úrbéri, és úrbéri maradékföldek jövendőben miképen leendő megváltásáról törvényczikk alkottassák, végre, hogy az e tárgyban hozandó törvények még ezen országgyűlésnek folyama alatt szentesítés alá terjesztessenek. Az igazságügyminiszterhez átteendó'. (Helyeslés.) Tarcsányi Gábor, Szmercsák János, Tulka Géza, Podlenszky Pál és Norosád György róm. kath. áldozárok, zólyommegyebeli Felső-Miesinyén múlt 1866-dik évi június 8-kán kelt s Madarász József, a fehérmegyei sárkereszturi választó kerület képviselője által ugyanazon évi nov. 29KÉPV. n. EAPLÓ i86 s / 7 ív. kén a képviselőház elé bemutatott folyamodványukban a róm. kath. papi nó'tlenségnek eltörlését indítványozzák, s indítványuk kivitelét a magyar országgyűlés működésébe ajánlják, a 6282 római katholikus lelkésznek nősülése által már a legelső nemzedék idejében is a népesedés mintegy 25,128 lélekkel fogván szaporodni. Vélemény: Az aláírás koholt, azért a folyamodás tárgyalás alá nem vétethetik s visszaadatik. Madarász József: T. ház! Én voltam az, ki ezen folyamodást a t. képviselőház asztalára letettem. Elismerem, hogy én azon egyéneket, a kiket az aláírás mutat, s kik e kérvényt hozzám postán küldöttek, nem ismerem, s igy nem is igény, lem magamnak, hogy azon kitétel ellen szólaljak föl, hogy hamisaknak bizonyultak be az aláirt nevek, mert jót állani értök nem merek, noha, ha nem bizonyíttatik be, hogy valósággal igaz-e az i aláírás, vagy nem, ezt mondani nem lehet. Én köI telességem szerint szintén vevény által fölszólítottam azon egyént, a ki hozzám az iratot postai vevény mellett küldötte, de az nekem nem felelt. Enmagam iránti kötelességemből ez alkalomra hagytam föl nyilatkozatomat, hogy magam is a tárgyat olyannak kivántam tekinteni, mint a miI lyet, ha tudom, hogy legkevesebb roszakarat nyilatkozhatnék benne a hozzám küldés által, be nem adtam volna a képviselőházhoz. Minden képviselőnek azonban szabadságában áll, hitem szerint, ) minden hozzá intézett kérvényt — a nélkül, hogy ! annak alaposságáról, vajon azon egyén létezik-e I vagy nem, meggyőződnék — beadni, magában éri tetődvén, hogy a ki beadja, osztja azon elvet, mely ! benne ki van fejezve. Midőn azt most magam ré[ széről is elfogadom, hogy az tárgyalás alá ne vé: tessék, én csak azt kérem, méltóztassék azon kitéI telt, a mely positive nincs bebizonyítva — mert 1 meghiszem, hogy azok valótlanok, de positivitással az bebizonyítva nincs — méltóztassanak ezen indokból a határozaton azon változást tenni, hogy: fölhozatott ellene a gyanú, hogy aláírásai nem valók, és ezen gyanú el nem oszlatott, azért tárgyalás alá nem vétetett. Visszaadni az iratot nem lehet, véleményem szerint, mert visszaadni csak nekem lehet, a ki beadtam. Azért kérem a t. házat, ne hozzon oly végzést, melynek következménye nem érné utói azt, a mit óhajt. íme nekem szabadságomban áll, azt mondani: Azon kérvényt, mert elvben pártolom, magamévá teszem, és azt azután nem lehetne visszautasítani. De miután én fölhívtam azon egyént, ki hozzám küldte, és miután ezen fölhívásomra nem válaszolt, nem akartam e folyamodványt magamévá tenni. Annak idejében majdan élni fogok e részben képviselői jogommal; most csak fölkérem a kéviselőházat a kitételre vonatkozó kérésem teljesítésére, — hiszen a következés ugyan39
