Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

16 CVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) jenek felére sem elegendő. A mi helyzetünk még feinosabb: mert a kapitány a legénységet fél adagra szoríthatja ; de mi ezt sem tehetjük: mert — a javaslat szerint — a katonaságra forditandó pénzzel nem gazdálkodhatunk; mert mi azt csak befizetjük, s többé nem látjuk; a kamatok egy idegen cassába pontosan befizetendő'k, magát a tőkét soha sem fogyaszthatjuk. Nézzük, vajon azon forrásokat, melyekből azok fedezendők, nem bővithetjük-e ? A direct adók teljes súlya hazánkban, melyből az ipar bármily növénye gyenge plánta korában az osztrák kormány által kitépetett, s a mi él, csak teng, kevés kivétellel a földbirtokon fekszik, s a feudum bilincseiből kiszabadult jobbágy urat cserélt a pénztőzsérben, nyomasztóbbat, keseritőbTbet, mint volt földes ura, ki vele együtt annak láthatlan jobbágyává sülyedt, s adóját, adóssága kamatát jövedelméből előteremteni egyik sem képes. Kényszeritett kölcsönt ki nem vethetünk, mert kiszáradt spongyiából nedvességet kiszivattyúzni lehetetlen. Az indirect adók azon mértékben kevesbednek, a mely mértékben az elszegényedett földbirtokosok után élő iparos és munkás fogyasztása csökken, Bár merre tekintsünk, az anyagi téren sötét a jövendőnk. Azt mondjátok ti urak a túlsó padokon. „Viszszaállittatott alkotmányunk; felelős minisztériumunk van; fejedelmünk kegyességéből urai lettünk helyzetünknek; pénz- és kereskedelmi minisztériumunk segítségével rendezni fogjuk belállapotunkat; az ipart, a kereskedést, a vagyonosságot, az adóképességet gyarapítani fogjuk általa." Mind ábránd, pium desiderium. ha minisztériumunk nem független. Miért hagytátok el ez epithetont: független? Szerezzétek vissza e szócskát, melyért e haza annyit vérzett; hiszek jó szándéktokban, ügyességtekben, lelkíösmeretes munkásságtokban, s e haza mentve lesz; e szócska nélkül pedig ügyekezetetek sisiphusi munka. Ily végképen kimerült országon, mint egy elpusztult épület és instructio nélküli gazdaságon, csak kölcsönnel vagy contózással lehet segíteni: a javaslat szerint mindkettő lehetetlen: mert kölcsönt csak független nemzet vehet föl, s az nem vagyunk ; államjegyeket ki nem bocsáthatunk, mert azt a tutor Ausztria meg nem engedheti. Az uralkodó arányban eleget teszünk köteleztetésünknek, ha illetményünket jó katonákból készen tartjuk és a magyar király és osztrák császár rendelkezése alá bocsátjuk; az örökös tartományoknak nincs okuk, nincs joguk panaszkodni, ellenünk házsártoskodni, ha, mint független szabad nemzet, mint független szabad nemzettel, esetről esetre, velők a kereskedelemre, vámokra nézve ; egy ezkedhetési jogunkat minden töltetei nélkül fentartjuk ; magunk iránti kötelességünket pedig csak úgy teljesíthetjük, ha anyagi jobblétünket javítva, jövedelmeinket hasznos befektetések által szaporítva, közterheinket ben a hazában gyümölcsöztethetjük, mert a nélkül nyomorultak maradunk. Nem a közterhek nagysága tette e hazát koldussá, hanem az, hogy annak legnagyobb része Ausztriával 18 éves közösség ideje alatt hazánkból kitakarodott, soha többé vissza nem jövendő. A nagy természet és az emberi erők működései között bizonyos analógia létezik. A föld kigőzölgése csak úgy üdvös és áldáshozó, ha az harmatban vagy esőben ismét oda hull vissza, honnan fölemelkedett; ha tartós szél azokat elhajtja, ott lesz áldás, hol azon gőz le fog hullani ; s honnan a szél azokat elhajtotta , szárazság, aszály és ínség. Egy ország közterhei apránkinti kigőzölgései az emberi szorgalom véres verejtékének: ha azon közterhek szétoszolva a secialis atmosphaerában, időnkint, bár mily alakban, az adózók millioniai | közé vissza nem szivárognak, a legjobb intézmé| nyék, a leglelkismeretesebb kezeléseknek sovány az eredménye. IV-dik György angol király botrányos peréből a napi sajtó Londonban közléseket tett, melyek az urolkodóra kellemetlenül hatottak. A beiügyminiszter a per folyama alatt némi megszorítására a sajtónak bilit tett le a ház asztalára. Lord Brougham, a szabad sajtó hős bajnoka, a többi között ezt monda ellenbeszédében: „Vegyétek el | alkotmányunkat, hagyjátok nekem a szabad sajtót, két huszonnégy óra alatt vissza fogom azt állítani." En pedig azt mondom : „Nyirbáljátok meg alkotmányunkat, de engedjétek át függetlenül mind azon eszközöket, melyek anyagi jóllétünk előmozdításának föltételei, az alkotmány kijavítása, helyreállítása könnyű munka.'' A majoritás javaslataival az osztrák birodalom megmentésére, melynek hatalmi állásában, egységében lételünk föltételét keresik, sorompóba lépett; én tartok tőle, hogy midőn a küzdtéren lába alá nemzeti önállóságunkat, függetlenségünket teríti, épen azt fogja föláldozni, kit megmenteni akart. Ezen 18 éven keresztül zaklatott, kínzott nép a nyugalom és jobb jövendő szomjában örömmel fogadja az alkut, melyet nevében a haza jobbjai jó hiszemben kötnek; s ki tudja, midőn az, a csalódás édes mámorából a rideg valóságra föl fog ébredni, s észreveszi, hogy szemfényétől, erejétől megfosztva, reménytelenül az osztrák birodalom roskadozó oszlopához vanlánczolva, nem fordítja-e még fenmaradott erejét — mint Sámson a filisteusok templomában — arra, hogy az osztrák bi-