Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-142

268 CXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 21. 1867.) at. ház ez irányban intézkedendik, Magyarország­ban majdnem egyhangú helyesléssel fog talál­kozni, és nem hihetem, hogy akár a felsőház, akár a koronás király, ki legyőzve az őbenne nem ugyan jogi, de lélektani indokoknál fogva meg­foghatólag létezhető idegenkedést, egy nemes, po­litikailag bölcs tett által maga tette meg az első lépést a volt honvédek érdekében, nem hi­hetem, mondom, hogy akár az egyik, akár a má­sik gátul szolgálhasson abban, hogy az ország megtehesse azt, a mit az ország részéről hitem sze­rint megtenni kötelesség. Az igazság, a nemzeti becsület, és bár engem csak e kettő vezet, a helyes politika nevében is kérem a t. házat, hogy indítván yoniat elfogadni méltóztassék. Yay Béla b.: T. ház ! A beadott határozati javaslatot nem pártolhatom, mert én azon tényből, a mely mindjárt a bevezetésnél megemlitfetik, hogy „hazánk újra alkotmánynyal bir," nem azon kö­vetkeztetéstvonom, hogy „tehát a nemzet az igaz­ság érdekében emlékezzék meg azokról, kik érette küzdöttek" — mert hiszen küzdeni nem csak karral, de szellemi fegyverekkel is lehet, és e küzdésnek eredménye nem mindig testi sérülés, hanem lelki gyötrelem és anyagi kár is lehet, a mint sajnos, majd mindegyikünk tapasztalta — ; hanem egyene­sen azt következtetem, hogy miután 18 év óta job­ban kevésbbé segítettük is már a munkaképtelen honvédeket és az elesettek özvegyeit és árváit, de ezen segély — főkép a miatt, mert alkotmányunk nem volt helyreállítva, s szabad egyesülés és nyilvánosság hiányzottak — mindig igen csekély­nek, hiányosnak, s különösen nem czélszerünek mutatkozott: tehát most, midőn alkotmányunk helyreállott, sőt ő felségök jó példával járultak elénk, szabadon, önként, egyesült erővel segítsük azokat, és igy segélyünk bizonyosan elégséges és czélszerü is lesz. (Helyeslés a középen.) Hogy ez igy történjék, nem látom át szüksé­gét annak, hogy a ház határozzon egy összeget, melyet az ország adna s mely akár az adóval sze­detnék be, akár kölcsön utján eszközöltetnék. Hazánk finaneziális állapota jelenleg oly szo­morú, oly zilált, hogy hacsak elkerülhetjük, nem kell. nem szabad fmancziánkat uj adóssággal, az adózó nép vállait uj adóval terhelni, annyival ke­vésbbé, mivel — sajnos — de vannak lakói hazánk­nak, kik tán épen e czélra adózni vonakodnának, vagy legalább is nem szívesen fizetnének; míg azok, kik ezt megtennék, egy egyszerű fölhívásra is szívesen áldozandják filléreiket e szent czélra, nem azért, mert kell, de azért, mert szívok sugal­lata az. És, t. ház, ha ezélunk a negyvennyoíczadiki eseményeket a jelen- és az utókor előtt szentesi teui: ezt nem annyira ezen beadott határozati ja­vaslat által, mint úgy érjük el, ha mint egyesek minél nagyobb számmal járulunk az ő felségök által megkezdett honvédsegélyző-alap növelésé­hez. Hiszen igy fogjuk megmutatni a világnak, hogy 18 év sem birta kioltani keblünkből azon honszerelmet, mely 1848-ban ott uj tiszta lángra gyúlt, megingatni azon meggyőződést, mely haza­fiúi kötelességünket mindig élőnkbe szabta. Igen! mert tiszták, szentek voltak akkor is keblünk ér­zelmei : mert a 48-ki események czélja nem forra­dalom, hanem alkotmányunknak a tiszta jogfoly­tonosság utján helyreállítása és fejlesztése volt, és bár a 48-ki események később — nem önhibánk által — forradalomra vezettek is, azért mégis csak azon törvények, régi szent jogaink voltak azok­nak kutforrá sai, melyekhez való szilárd ragaszko­dásunknak köszönhetjük most, ma alkot mányunk helyreállítását és békés úton nyert győz elmeinket. Ezt ismerte el, szerintem, ő felsége is, midőn ko­ronázási tiszteletdiját honvédsegélyző alapul aján­lotta föl; ezt állítjuk mi is, midőn egyes adomá­nyainkkal ezen összeget gyarapítani igyekszünk, hogy minél több nyomor enyhittethessék, minél több keserű könyek töröltessenek le. Mint egyesek járulunk adományainkkal az összeghez, de egyes emberek teszik a nemzetet, mint fűszálak a rétet, mint cseppek a tengert. Ks nem fogja elkeseriteni e szent alap egybegyültét semmi, nem adóbesze­dés , nem kamatfizetés; alkotmányos érzelmű hazafiak adománya lesz az egész, kik nem ala­mizsnáskodni akarnak, hanem hazafiúi szent köte­lességöket vélik teljesiteni. Azért is én a beadott határozati javaslatot mellőztetni kívánnám, és ezen értelemben, mint mondottam, indokolt napirendre óhajtanék sza­vazni, melyet ha a t. minisztérium egyik tagja praesicirozva elénk terjesztene, igen örülnék. (He­lyeslés a középen.) Horvát Boldizsár igazságügy ér: T. ház! Tisza Kálmán képviselő úr indítványának csak indokolása levén a mai napi rendre kitűzve, mi­előtt a tárgyalás fölött a t. ház határozna, bátor­kodom a kormány álláspontját és nézeteit ez indít­vány és kérdés körül röviden körvonalozni. (Hall­juk !) A kormány álláspontja nem a fegyveres erő vívmányain, hanem a 48-dik évi törvényekből vont jogfolytonosságon alapul. Á viszály kérdését a trón és nemzet között, nem a fegyver éle döntötte el, hanem azt a viszály­ban állott felek kölcsönös jóakarattal és engedé­kenységökkel önmagok oldották meg. (Helyeslés.) Azonban hogy az őszinte kibékülés, mely a kedélyek kölcsönös kiengesztelődésót föltételezi, állandó és tartós legyen: mulhatlan követelmény,

Next

/
Oldalképek
Tartalom