Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-131

CXXXI. ORS'JÁGOS ÜLÉS. (Juuius 1. 1867.) 229 méltóztassék elhatározni, hogy a trónlemondások kérdésében törvényjavaslat készíttessék, a koronázási hitlevéllel együtt a háznak beadassók, shogy a törvényhozás minden tényezője által elfogadtatván, azonnal a koronázás után szentesiítethessék. Belenyugszom abba is, sőt leghelyesebbnek találom, hogy e törvényjavaslat elkészítése a koronázási hitlevél szerkesztésével megbízott küldöttségre bizassék. (Helyeslés.) Bernáth Zsigmond: Tisztelt ház! Azokat, miket előttem szóló érdemes képviselő úr, jelesen a miniszteri előterjesztésre nézve, mondani méltóztatott, én is mondandó valék; és minthogy magából a magyarázatból, melyet előttem szóló képviselő úr a miniszteri előterjesztésnek tulajdonít, más következtetéseket logikailag húzni nem is lehet, mint melyeket kivont ő, azokat is pártolom ; és fentartom magamnak, hogy az ily módon alkotandó törvényhez annak idejében hozzá szólhassak; és azt hiszem, hogy ezt magok részéről azok is, kik az én véleményem mellett vannak, magok részére is fentartani óhajtják. Madarász József: Tisztelt ház! „Az ország politikai jogainak csorbítása mindig igazságtalan és mindig fájdalmas érzéseket és elégületlenséget szül." Ez alkotmányos elveket vallotta magáévá önmaga az 1861-dik országgyűlés első fölirata által, és ennek következtében szintén alkotmányos politikai elvévé vallotta az 1861-ki országgyűlés a koronázási lemondásokra nézve, hogy ezen lemondások külön és a magyar országgyűléssel közlendők. Ezen politikai jogoknak most a miniszteri előterjesztéssel ellentétes nem követése által ugyanazon jog csorbítását látván, mint a mely jog csorbítására önmaga az 1861-ki országgyűlés mondotta ki, hogy az igazságtalanság és fájdalmas érzéseket és elégületlenséget szül; miután én ezeket felkölteni nem akarom: azért is kötelességem ellenezni a miniszteri előterjesztést. Kötelességem ellenezni továbbá az előterjesztést azon oknál fogva is, mert mindenki tudhatja, hogy az egész hazában az alkotmány helyreállitása alatt önálló független alkotmányunk teljes helyreállítását várhattuk; mindenki tudhatja, hogy minél tovább, annál is inkább meggyőződhetünk a felől, hogy ha valaha, most távolabb állunk ezen óhajtásunk teljesítésétől; és senkisem tagadhatja azt, hogy minél tovább meggyőződéssé válik e tudat hazánkban, anynyival fájdalmasabb érzéseket fog az alkotmány helyreállításába vetett remény megcsalatása okozni; senki sem tagadhatja, hogy a kiegyezés csak ugy lehet áldáshozó és üdvös e hazára, ha mindnyájunk édes anyjának, e hazának szellemi jogai meg nem csonkittatnak, de védetnek,és anyagi jóllétünk nem túlterheléssé válik, de könnyittetik. Midőn indokolásaim ezen megfontolásába bocsátkoztam, önmagamhoz kellé azon kérdést intéznem, vajon a magát magyar királyinak nevező felelős minisztérium — mely önmegnevezése által lehetlen meg nem győződnöm arról, hogy reményeim megcsalatva, fájdalom se névleg, se tényleg az 1848. 3-dik t. czikkben névvel és hatáskörrel megrendelt minisztériumot nem üdvözölhetem — azon kérdést kellett tenni önmagamhoz, vajon ezen minisztérium mikor fogja látni, hogy jó lesz már, ideje lesz már határt szabni szerintem a jogföladásoknak, lehet, hogy a ház többsége szerint a kiegyezkedés megkoronázásának tekintetéből az alkotmány teljes helyreállitása végett úgynevezett alkotmányfejlesztésnek ? Én legalább ugy vagyok meggyőződve, t. képviselőház, hogy mind a nemzet, mind önmaga a királyi szék, mind a kormány érdekében van az, tudatni a nemzettel és a képviselőházzal is, mikor fognak már az áldozatok, melyek ezen képviselőháztól követeltetnek, megszűnni. Én tehát kénytelen vagyok a miniszteri előterjesztés ellen nyilatkozni azért is, mert tökéletesen ellentétben találom a 61-diki országgyűlés föliratának elveivel, és koránsem látom azon módot, melyet ő ezen elvnek biztosítására czélszerünek lát elegendőnek. És így kénytelen vagyok egyúttal Debreezen városa előttem szólott érdemes képviselőjének véleményére is nyilvánítani, hogy azon esetben, ha, a mint tudom, véleményem kisebbségben lesz.. .(Zaj. Derültség.)Igen,tVL&om.Mondom, hogy azon esetben szívesen hozzájárulok az ő indítványának támogatásához ; de most egyelőre kénytelen vagyok a miniszteri előterjesztésre kimutatni tehetségem szerint azt, hogy azt a 6 L-diki elvekkel ellenkezőnek találom. Azt javasolja ugyanis a t. minisztérium, hogy azon lemondások, az akkori 48-dlki decz. 2-ai lemondások törvénybe igtattassanak. Ugyan kérem, mikép igtathatnának azok törvénybe magamagával ellenmondás nélkül, ha csak előre el nem határozná most a képviselőház, hogy azon az osztrák császári koronáról történt lemondásba bele volt értve I a Magyarország koronájáról való lemondás is? j Ezen határozathozatal előtt ugyan miként lehetne törvénybe czikkelyezni azon lemondást,a mely csak az osztrák császári koronáról szólván, a 61-diki fölirat világosan kimondott azon elvével, hogy abban | Magyarország koronájáról való lemondás nem ! értethetik, ellenkezésben van? En tehát ellentételt látván és ellenkezést a miniszteri előterjesztés és 61-diki elvek között, kénytelen valék azt megtámadni, azért is, mert a királyi székről lemondáshoz való hozzájárulást a nemzet I egyik legfönségesebb jogai gyakorlatának tartom, és szükségesnek tartom, hogy az a nemzet által történjék. Nem kegyelem ez, hanem törvények által