Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-131
CXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (JunitiB 1. 1867.) 225 ellen is, hogy azon lemondás a nemzet tudta s hozzájárulása nélkül történt." Ez nem formahiány, ez lényeges közjogi kérdés. A második föilrat 120-dik bekezdése pedig ezt mondja: „Mi soha el nem fogadjuk azon nézetet, hogy Magyarország az ausztriai császárság provincziája. Ausztria császára egyszersmind Magyarország királya, de nem ugy s nem azért, mert a sanctió pragmatica szerint a két trón ugyanazon fejedelmet ilieri. Midőn I. Ferencz ő felsége 1804-ben az ausztriai császári czimet fölvette, határozottan egyszersmind kijelentette azt is, hogy ez által Magyarországnak alkotmányos jogviszonyai semmi részben változást nem szenvednek, és ezen alkotmányos önállásnak szoros következése az, hogy a magyar királynak trónról lemondása csak az ország tudtával s hozzájárulásával történhetik." Kivántuk ezt az ország jövője biztosításának tekintetéből, és ugyanazon tekintetekből kötelességünk ahhoz tovább is ragaszkodni. T. ház! Azt kérdem én, változtak-e azóta a viszonyok ? Nern kötelességünk-e többé ahhoz tántorithatlanul ragaszkodni, mit 1861-ben az országgyűlés kimondott, hogy t. i. országunk nem tartománya az osztrák császárságnak? O császári fölsége maga lemondott a tényleges jogról, az anyagi erőre alapitott uralkodásról, hanem mint örökös király kivan uralkodni; tehát többé szó sem lehet egyébről, hanem hogy igazolja örökösödését. Két lemondás van szóban : az egyik V. Ferdinánd koronás magyar királyé, kinek irányában hála kötelez bennünket már csak azért is, hogy az 1848-ki törvények szentesítésével a népképviseletet, a parlamenti kormányzatot — mik elvben régi törvényeinkben is föltaláltattak — életbe léptetni elősegítette. Kötelessége tehát a nemzetnek biztosságot szerezni az iránt, hogy a trón az ő lemondásával valósággal megüresedett. A trón pedig megüresedik halál, vagy lemondás útján. Van-e ez igazolva ? akár egyik, akár másik ? Diplomatice nincs. De nem csak hogy ez diplomatice igazolva nincs, söt 8 felsége világosan kimondotta az 1861-ki országgyűlés föliratára adott válaszában, azt igazolni nem is akarja, igy szólván : „A mi Ferdinánd császár és király ő felségének trónról lemondását illeti, midőn az ide vonatkozó okmányok állítólagos alaki hiánya iránt támasztott ürügyet komolyan viszautasitanők,az országgyűlésre egy begy ült fő rendekkelés kép viselőkkel azt akarjuk tudatni,miszerint felséges nagybátyánk az általa 1848. évi karácson hó 2-án kiadott lemondási oklevélben az ausztriai császárság, és minden alatta egyesült királyságok, melyek között Magyarországunk is kétségtelenül foglaltatik, nem különben minden bármi néven nevezendő tartományok koronájáról lemondván, HÉPV. H. KAPLÓ. 186 5 /, IV. i ő cs. k. fönsége Ferencz Károly föherczeg pedig az őt illető trónörökösödéstől visszalépvén, mi ennek folytán a minket születésünknél fogva illető trónra léptünk." Nem kétségtelen-e ebből, hogy ő felsége nem a fegyver, hanem az örökösödési jogra | hivatkozik ? És mégis a mi ellen az 1861-ki és | ezen országgyűlés is, fölirataiban, tiltakozott, mintha t. i. országunk az osztrák császárság tartománya volna, az nyíltan állíttatik, sőt mellékesen elismertetni követeltetik. Azt kívánja t. i. ő felsége, hogy miután I. Ferdinánd osztrák császár (ki pedig mint magyar király V. Ferdinánd) 1848-ban lemondott az ausztriai koronáról, az alatt Magyarországról is lemondottnak tekintessék. És miután ezen nagy horderejű közjogi kérdés van szőnyegen, én részemről megvallom, hogy a miniszterelnök urnák azon nyilatkozatát, melyben kijelenti, hogy a minisztérium a trónról lemondás tekintetében létező formahiányokat maga részéről is elismeri, nem tarthatom kielégitőnek, mert abban ő felségéről szó sincs , de különben is ezen elismerésből önként következnék azon hiány elhárításának kötelezettsége. Hogy a minisztérium maj ga részéről is elismeri ezt, az annyit tesz, hogy i mintegy helyben hagyja az osszággyülés nézetét. ; Arra azonban nekünk semmi szükségünk sincs, | hogy azt a minisztérium — mintha felülvizsgáló biránk volna — helyben hagyja, hanem azt szerettük volna látni, ha a miniszterelnök ur fölmutatna olyan lemondási okmányokat, melyek kétségtelenné tennék azt, hogy a két trónörökös, ki 8 felsége előtt áll és él, a magyar korona iránti örökösödési jogáról valósággal is lemondott. Bocsásson meg a t. képviselőház, én mindig őszintén szoktam elvi, különösen közjogi kérdésekben nyilatkozni. Kettő lehetséges: vagy nem lehet a trónról lemondást kieszközölni, vagy nem akarják az illetők azt kieszközölni. Mindakettő végtelen nagy akadály. Ha nem akarják kieszközölni, akkor most is azon téren állunk, mely ő felségének azon | általam fölolvasott leiratában foglaltatik, s melyre nézve szerencsém volta tisztelt házat figyelmeztetni, hogy az országgyűlés érintett föliratában tartózko| kodás nélkül jelentette ki, miszerint a trónról lemondás igazolására vonatkozó első föliratához továbbra is szorosan ragaszkodik. Azt mondja miniszterelnök úr, hogy a minisztérium azon nézetben van, miszerint ezen formahiányokat azon hosszura haladt idő után, mely azóta lefolyt, törvény nyel lehet helyrehozni, melyben ismerjük el, hogy a trón csakugyan megürült, és mondassák ki, hogy jövőre nem fogja elismerni az ország, hogy ő holmi peculium regium módjára, egyik kézből a másikba tetszés szerint bocsáttathassák. T. képviselőház ! nem arról van szó, mi fog történni jövendőre, hanem arról, mi történjék most. 29
