Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-124
CXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Májas 17. 1867.) 179 mely a csajkátok kerülete és a hansági végvidék képviseletére vonatkozik*). ElílÖk: A miniszterelnök úr által bemutatott javaslatok ki fognak nyomatni s a t. ház tagjai között ki fognak osztatni. A mi az osztályok alakulási idejét illeti, bátor vagyok a t. háznak a jövő hétfőt ajánlani abból a tekintetből is, mert még több képviselő' úr van távol, s némely igazolások is fognak történni, saz igazolandó képviselő urakat is be lehet azután sorozni egy vagy más osztályba. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak kívánni, az órát is kijelölhetem, s délelőtti 10 órát vagyok bátor ajánlatba hozni : ekkor méltóztassanak a kijelölt helyiségekben megjelenni. A belügyminiszter úr kivan a tegnap hozzá intézett interpellatióra válaszolni. (Halljuk!) Wenckheim Béla b. belügyminiszter : Sztratimirovics György Nagy-Becskerek városa képviselőjének a tegnapi napon a kormányhoz intézett két kérdésére, melyeket tegnap egész terjedelmében megérteni nem valék képes, tegnapi nyilatkozatomhoz pótlólag következőket van szerencsém válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) , Azon első kérdésre nézve, vajon a kormány hajlandó-e a Zombor sz. kir. városhoz intézett rendeletében foglalt „rácz" kifejezés által megsértett nemzetiségnek nyilvános elégtételt adni az által, hogy új rendeletet bocsásson ki, melyben fegyelmi büntetés terhe alatt ezen szónak hivatalos használata tiltassék e¥' ? erre ismételve csak azt nyilvánítom, hogy ezen kifejezésben egyátalában sértést nem találok, nem látok; és még bona fide föl sem lehet tenni, hogy a kormány hivatalos rendeletben, melyet hatósághoz intéz, gunyczimmel szándékozott volna, akár ezen hatóságot, akár ennek bármely tagját is illetni. (Helyeslés.) Ennélfogva ott, hol sértés nincs, elégtételnek sincs helye ;legkevésbbépedig akkor, amikor mesterségesen czéloztatik a sértés szándoka valakire rá erőszakoltatni. (Helyes!) A mint a tegnapi ülésben emlitém, ugy törvénykönyveinkben, mint statisztikai és történeti munkákban, valamint a Lipót alatti privilégiumokban, melyekre hivatkoznak, mindanynyiszor diákul „rasciani," magyarul ráez név alatt fordulnak elő a hazának azon lakosai és azon honpolgárai, kik jelenleg szerbeknek óhajtják magokat neveztetni. Magam is a magán életben a legrégibb idő óta mindig ezen kifejezéssel éltem, a nélkül, hogy bárki is megsértve érezte volna magát azok közöl, kiket az ország lakóiul befogadott és honfitársakúl elismert. Ennélfogva azt hiszem, hogy csak gúny és nevetség tárgyává lenne azon kívánt, de fen nem tartható rendelet, mely sze•) Lásd az Irományok 87— 92-dik szánát. rint fegyelmi büntetés terhe alatt tiltatnék meg ezen nevezet használata. Egyátalában azt hiszem, ha valaki sértésről szólhat, és elégtételt követelhet magának: én vagyok azon helyzetben. Mert az én aláirásommal küldetett szét azon rendelet, és rólam tétetik föl, hogy midőn valamely intézményt vagy rendeletet küldök hatósághoz, melynek tekintélyét tiszteletben tartani, mind magam részéről mind bárki által hivatásomnak ismerem: föl akarnám használni az alkalmat, hogy akár azon hatóságot, akár azon hatóságnak bármely vallású, nemi zetiségü vagy osztályú tagját ily illoyális, indiract, I és a műveltség által meg nem engedett modorban I czéloztam volna megsérteni. ''lilénk helyeslés.) Azonban ily susceptibilitásokon magamat felülemelvén, minden ilynemű netáni gyanúsítást magamtól elutasítok, annál inkább, miután a jelen körülmények közt az annyira helytelenül és igazságtaj lanul felizgatott sokféle nemzetiségek kedélyének | megnyugtatása, a nemzetiségi differentiák kiegyenlítése, szóval a béke helyreállítása — meggyőződésem szerint — minden állású egyénnek hazafiúi ! kötelessége. Ennélfogva részemről, ha csakugyanmegsértve éreznék magokat az illetők e kifejezés által és abban gúnynevet találnának, oda fogok ) hatni, hogy hivatalos iratokban e kifejezés: „szerb" használtassék. (Helyeslés.) A mi az interpellátiónak azon részét illeti, | melyben azon kérdés intéztetett a kormányhoz, hajlandó és kész-e a magyar jegyzőkönyvekre vonatkozó rendeletét visszavonni, és más nyelven szerkesztett jegyzőkönyveket és beadványokat is elfogadni'? határozottan kijelentem, hogy ezentúl is elvárom—nem is hivatkozva a törvényekre, hanem a méltányosság szempontjából, és a közigazgatás lehetősége tekintetéből— hogy a jeg3 T zőkönyvek magyar szövegben terjesztessenek fel a kormányhoz, miután egyedül ezek szolgáihatnak biztos elintézési alapúi. Kérdem ugyanis és appellálok mindazokra, kiknek a közigazgatásról és azon számos és naponkint mindinkább szaporodó ügydarabokról s rögtöni elintézésök szükségéről fogalmok van, kérdem, ha az országban divatozó hathét nyelven szerkesztett jegyzőkönyvek és bead| ványok küldetnének a kormányhoz, miután azoknak olykor sürgős esetekben rögtöni elintézése az én kötelességemben áll, fen lesz-e tartható a felelős kormánynak állása, mely nem csak intézkedéseiről, hanem mulasztásairól is köteleles számot adni az összes közönségnek, a törvényhozó testületnek, és a mi még ennél is több, önmaga lelkiismeretének és kötelességérzetének? (Hosszas helyeslés.) A közigazgatás lehetősége tehát azt kívánja, hogy habár otthon, vegyes municipiumokban más nyelven szerkesztetnek is a jegyzőkönyvek, de a közigazgatás érdekében azok magyar szövegben terjesz-
