Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-113

CXIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 29. 1867.) 135 1861-ben tétetett, és csakis 1861 óta nyert királyi meghívást mindazon gyűlésekre, melyek Erdélyben országgyűlés czime alatt azóta tartattak. A jelen országgyűlésre szintén ily királyi meghivást nyert. Szükségesnek látja az állandó igazoló bizottság a t. házat fölkérni, hogy mindamellett, hogy Naszód vidéke, mint 1848-ban még nem is létező törvényhatóság, az ugyanazon évi 2-dik törvényczikkben a képviseleti joggal fölruházatt erdélyi törvényhatóságok sorába beigtatható nem vala, a jelen országgyűlésre királyi meghívás folytán választott képviselőinek megjelenésébe — elkerülendő, hogy 47,000 lélek minden képviselet nélkül maradjon — a törvényhozás végleges intézkedéséig kivételesen beleegyezni hajlandó lenne. Mielőtt tehát, ismétlem, magát az állandó igazoló bizottság véleményét előadni szerenesés lehetnék, kérem a t. háznak határozatát ezen körülmény eldöntésére. (Többen: Napirendre kell tűzni!) Elnök: Kíván-e a t. ház a tárgyhoz mindjárt hozzászólani, hogy t. i. Naszód vidékét illeti-c képviselet vagy nem ? vagy pedig kívánja a tisztelt ház, hogy napirendre tűzessék a tárgy?! (Azonnal!) , Papp Zsigmond: Tisztelt ház ! Először a napi rendhez szólok ; másodszor szólok magához a tárgyhoz. A mi illeti azt, hogy halaszszuk el a dolgot j és tűzzük ki napi rendre: nem látom se czél-, se j alkalomszerűnek. Nem látom, mert az előadásban 1 tisztán ki van fejtve, miszerint Naszód vidéke 1848- ! ban csak azért nem kapott képviseleti képességet, I mert akkor katonai hatóság volt. így tehát látjuk tisztán, miként áll a dolog, s hozzá szólhatunk azonnal a tárgyhoz. A mi magát a tárgyat illeti: igaz, hogy a j törvénybe nincs beigtatva Naszód vidékének képviselete; de ha az 1848-diki magyarországi törvényeket veszszük zsinórmértékül, meg fogjuk látni, hogy Erdélynek csak 69 képviselője van beigtatva. Tetszett azonban a kolozsvári országgyűlésnek még négyet hozzáadni a nélkül, hogy Magyarország valaha ez ellen óvást tett volna. Már most, miután Naszód vidéke megszűnt katonai hatóság lenni, s polgári hatósággá alakúit, ezen polgári hatóságot megfosztani a képviselettől,úgy gondolom, nem volna se ildomos, se czélszerü. (Nem is akarjuk!) Ezt tehát megadhatjuk addig is, mig jövendőre törvénybe igtathatjuk. (Helyeslés.) Gajzágó Salamon előadó: T. ház! Előttem szólott Papp Zsigmond képviselőtársamnak megjegyzésére fölvilágositással tartozom. Igaz ugyan, hogy a magyarhoni 7-dik t. czikkben elősorolt törvényhatóságokon kivül a kolozsvári országgyűlésen 1848-ban még két törvényhatoságnak adatott két-két hely és képviseleti jog; de ennek koránsem az az oka, a melyet t. képviselőtársunk Papp Zsigmond fölhozott, hanem az, hogy az 1848-diki magyarhoni országgyűlés az 1791-diki erdélyi alapot vette föl, s miután az 1791-diki kolozsvári országgyűlésen nyerte ugyan Szamosujvár s Erzsébetváros királyi várossá történt inarticuláltatását, de csak is később, ha jól emlékszem, 1841-ben foglalhatták el tényleg székeiket az erdélyi országgyűlésen, minthogy •— ismétlem — csakis az 1791-diki törvényhatóságok vétettek zsinórmétékül, a két későbbi királyi város nem vétetett föl Pozsonyban a szavazattal fölruházott törvényhatóságok sorába. Az erdélyi 48-diki országgyűlés ezt átlátta, és miután nem lehetett, nem is akarta, de magának a törvénynek szelleme is tiltotta, hogy valamely hatóság, mely Erdélyben képviseseleti joggal bir, attól eltiltassék vagy elzárassék : helyreütendő a magyar országgyűlés ezen hibáját, az erdélyi két királyi várost jogába viszszahelyezte. így tehát egészen más ezen kérdés, mint a melyet Papp Zsigmond képviselőtársain előadott; s ebbőí nem következtethető az, hogy mivel azon két királyi város képviseleti joga az erdélyi országgyűlésen, mint ő maga is hiszi,nem jogtalanul beczikkelyeztetett, tehát Naszód vidéke is czikkelyeztessékbe. Nem e jogból folyólag indokolható Naszód vidékének ez országgyűlésen való megjelenése; hanem egészen mások azon tekintetek, melyek követelik, hogy mi ezen királyi meghívás folytán történt megjelenésre nézve intézkedjünk. A mire nézve kérem a t. ház határozatát, mert, azt hiszem, a kérdés világos. Tárady Gábor: Mielőtt a t. ház a tárgy fölött határoz, mulhatlanul szükségesnek tartom, hogy méltóztassanak meghallgatni előbb az állandó igazoló bizottság véleményét. SomOSSy IgnáCZ: Én "pedig bátor vagyok a t. házat fölhivni arra, hogy ily fontos kérdést ily rögtönözve táz*gyalás alá venni ne méltóztassanak, hanem az irományokat kinyomatni s napirendre kitűzni, Gál János: T. ház ! . .. (Eláll! Nagy zaj.) Elnök (csöndéi): Bocsánatot, kérek! Mindenekelőtt azon kérdésen kell átesnünk, kivánja-e a t ház a tárgyat azonnal tanácskozás alá venni, vagy pedig napirendre kitűzni ? ManojlOViCS Emil: A napirendhez kívánok szólani. Azért is kívánom ezen tárgyat más napra áttétetni, mert az, az erdélyi viszonyokat érdekelvén, sokak előtt a házban nem egészen ismeretes, semmi esetre oly mértékben, hogy ily fontos elvi kérdéshez azonnal hozzá lehetne szólani. Gál János: Méltóztassanak elhatározni.... (Nagy zaj.) Elnök (csenget); Mindenek előtt a fölött kell szavazni, hogy tárgyaíjuk-e ma vagy ne ? A kik