Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-113

CXII1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 29. 1867.) 133 met elector, a német szövetség alatt volt annak egyik tagja és elnöke. (A szélső balon helyeslés.) A mi illeti a delegátió tekintetében mondott észrevételeit, a t. képviselő úr azt monda először: „hiszen ez csak egy évre választatik." Elismerem, hogy a delegátió tagjai csak egy évre választatnak ; de a delegátió önmaga njsm egy évre határoztatik: és ez igen nagy különbség! (Tetszés a szélső bal oldalon.) Másodszor azt monda: „melyek azon ügyek, melyek a delegátió elé tartoznak?" Elösmerem, hogy a hadügy tekintetében a föltételek meghatározása által az ország magának bizonyos jogokat fentart; de nem ismerem el azt, hogy fentartja magának azon jogokat, melyeket az 1827.4-dik t. ez. respectáltatni parancsol. Én tehát, midőn a delegátió azon legnagyobb összegekről rendelkezik, melyek a külügy, hadügy, a külkereskedéskez tartoznak — eltekintve attól, hogy ezek legfenségesebb jogai minden nemzet parlamentjének — azt tartom, hogy a nemzet vagyonának legnagyobb részéről rendelkeznek a delegatiók; rendelkezik ugyan Magyarországnak is egyik, paritással bíró delegatiój'a, de rendelkezik az örökös tartományoknak delegatiója is : és igy azt állitani nem lehet, hogy ekkor Magyarország minden jövedelmeiről önmaga rendelkezik. (A szélső balon helyeslés.) A delegatiók, uraim, csakis azon politikai czélból állithatók föl, hogy a legfenségesb jogokról Önrendelkezés mind Magyarországnak, mind az örökös tartományoknak parlamentjeitől elvétessék, vagyis se itt, se ott ne legyen önálló állami élet, de itt is, ott is a fejedelmi hatalom korlátai tágittassanak. (Zajos helyeslés a szélső bal oldalon.) Én ezek folytán úgy vagyok meggyőződve a delegatióról, hogy az nem csak Magyarországnak, de egyúttal az örökös tartományoknak is alkotmányos létet nem biztosit. Bízzuk mi azt az örökös tartományok népeire, miként akarják ők alkotmányukat rendezni, s tartsuk mi meg a magunkét. Én azon szövetségre, melyet egyik nép a másikkal köt, akár véd-, akár daezszövétségre, mindig hajlandó vagyok. Hajlandó úgy, mint képviselő úr előhozta, hogy 1848-ban szeptember 28-díkán miként szólitotta föl a magyar országgyűlés a lajtántuliakat, hogy ott is, itt is az országgyűlés, mint parlament, rendelkezvén, a két ország miniszterei külön egyezkedésre lépjenek. Azt sem mondhatják, hogy a personál unió által összeütközésbe hozathatnék a két nemzet. Mert akár háború, akár béke esetében a szentesítés a fejedelem joga levén, előre látható, hogy se a magyar királynak meg nem engedhető, hogy i az osztrák császár ellen, se az osztrák császárnak, hogy az a magyar király ellen harczoljon. Adná az ég, hogy volna ez mindig igy; de sajnos, 1848-ban az osztrák császár folytatott háborút Magyarország és a magyar király ellen. (A szélső balon zajos tetszés. Igaz! Ugy van!) A mi t. képviselő úrnak zárszavait, a közvéleményre hivatkozást illeti, szabad legyen megjegyeznem, miszerint igenis az országgyűlés önmaga van magasztos rendeltetése által hivatva arra, hogy ez országban bizonyos közvéleményt teremtsen. Nem kívánunk mi sem mást, és nem kérünk, se nem kértünk az indítvány tárgyalása előtt is { egyebet, mint azt, hogy a nemzetnek, a künlevő közvéleménynek adassék meg az alkalom először alakulhatni, és másodszor nyilatkozhatni; mert erre alkalma nem volt eddig. (A szélső balon: Igaz ! Ugy van!) Jól tudom én, t. képviselők, hogy minden | képviselő szabadon, benső meggyőződése szer int j követheti, a mit jónak lát és jónak ítél; de tudom j azt is, miként minden képviselőnek vannak kötelj mei az alkotmány védelme ügyében: s mint ilyen, én is benső meggyőződésem kötelméül tartottam indit¬ ványomnak beadását és indítványomnak tátnoga• tását. Ha valaki, uraim, azt mondja, hogy én fon j akarom tartani a personál uniót, fön akarom tar| tani hazám önállóságát és alkotmányát, és majdan, í ha törvényesen koronázott királyunk lesz, az örö! kös tartományok alkotmányos népeinek hü jobbot, ! testvéri jobbot adok : ez nem provisoriumhoz vezei tés, uraim, hanem szorosan a törvényes ösvényen ! való járás. Nem rom föltenni azon fejedelemről, ki ! az alkotmány terére lépett, hogy azért, mert Maj gyarország azon törvényeket kéri, melyekre ősei j megesküdtek, ezen törvények kérése miatt és ezen | törvények terére való lépés miatt, Magyarországba [ provisoriumot akarna behozni. (Zajos helyeslés bal \ felöl.) Ez hát, uraim, a szigorú törvényesség. Ezt a politikát értem; és mert bensőmben van, követem is. Ha valaki azt mondja, hogy 1723. nem elég a kor igényeihez, hanem azt a testvérnépek összes barátságos szövetkezése által más, uj közjogi alapra kell fektetni: ez, uraim, a haza alkotmányának uj közjogra fektetése. Ezen politikát, uraim, az 1723. elégtelenségét elismerő politikát, nem követem ugyan; de értem. Hanem, ha valaki azt mondja, hogy: „Én hazám függetlenségét és önállóságát fen akarom tartani," de azon jogokat, melyeket törvényeink, mint hazánk önállóságát és függetlenségét biztosítottak nemzetemnek, azon jogokat, a bizottság többségé1 nek elvei szerint és a legfenségesebb részeiben, igen