Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-112

CXII. OKöZÁGOö ÜLÉS. (Marez. 28. 1867.) 111 mint egyszersmind amaz országoknak fejedelme, figyelembe vette azok érdekeit is , és ő képviselte azok részéről e tárgyalásoknál a közösséget. (He­lyeslés a középen.) Tekintsünk bár végig az országgyűlési föl­iratokon és válaszokon, sok helyütt föltaláljuk világos nyomát annak, hogy a magyar király az ország valamely kívánaténak megtagadásánál egyenesen örökös tartományainak érdekeire hivat­kozott , melyeket ő képviselt. De most már azon országok is alkotmánynyal lesznek fölruházva, nem fejedelmök, hanem ők magok fogják kép­viselni saját érdekeiket azon ügyekre nézve is, me­lyek a velünk közös viszonyokból származnak. Akarhatjuk-e, hogy ők e jogét ne gyakorolhas­sák ? A közös ügyek tehát nem most születtek, ha­nem most azok eddigi kezelésének módját különö­sen az osztrák tartományoknak alkotmányossága miatt szükséges megváltoztatni. (Úgy van! a kö­zépen.) Ha valaki a pragmatiea sanetiót figyelemmel végig olvassa , nem fog kétkedni azon, hogy an­nak megkötésénél egyik fő czél a viszonyos véde­lem is volt. Az 1723: 1. czikkben megköszönik az ország rendéi ő felségének, hogy Magyarország javára , a szomszéd országokkal és örökös tarto­mányokkal külerő'szak ellen is megállapítandó egyességre irányozta gondoskodását és igj^ekeze­tét. A 2. törvény czikkben hasonlóul meg van kü­lönösen említve a külső erő elleni védelem. Némelyek a pragmatiea sanetiónak ezen, a föloszthatlan és elválhatlan birtoklásra vonatkozó értelmét is kétségbe vonják; de ha tekintetbe vesz­szük először a pragmatiea sanctió megkötésének azon egyik ezélját, a külerő elleni védelmet, me­lyet előbb említettem , másodszor ha figyelemmel olvassuk az 1723: 2. törvényezikknek 3.. 4., kü­lönösen pedig 7. száfleaszát: látni fogjuk, misze­rint ott világosan ki van mondva, hogy ő felségé­nek Németországon kivül és belííl fekvő örökös országai és tartományai Magyarországgal és a hozzá kapcsolt részekkel, országokkal és tartomá­nyokkal együtt föloszthatlanul és egymástól elvál­hatlanúl öröködésileg birtoklandók. E szavak ér­telme, úgy hiszem, lehetlenné tesz minden más ma­gyarázatot, mint az elválaszthatlan és feloszthat­lan birtoklás elvének elismerését. (Úgy van! He­lyes ! a középen.) így tekintették ezt a későbbi országgyűlések is. 1741-ben a 4. czikkben, midőn Mária Terézia férjének Ferencz császárnak corregensségét elfo­gadták az ország rendéi, kimondották egyszer­smind , hogy ez által az 1723: 1. és 2. czikkek az elválhatlanságra nézve csorbát ne szenvedjenek. 1790-ben pedig azon törvényezikkben—a 10-dik­ben — melyre annyiszor hivatkoznak. s mely az ország törvényes függetlenség érői szól, iíj abban és határozottan ki van mondva a föloszthatlan és elválhatlan birtoklás elve. így értelmezte a pragmatiea sanetiót annak keletkezése óta a folytonos gyakorlat is. Soha sem késett Magyarország o felsége birodalmát bármely megtámadás ellen megvédeni még akkor is, midőn az ellenség nyiltan kijelentette , hogy a háborút nem Magyarország ellen kívánja folytatni, mint például 1809-ben, midőn a győzelmes franezía császárnak ily tartalmú proclamatiója hatástalanul hangzott el. így értelmezte a pragmatiea sanetiót s az eb­ből származó védelmi kötelezettséget az 1847 — 48-diki országgyűlés is. Akkor Somogy vármegye egyik követének interpellatiójára Batthyány La­jos gróf miniszterelnök az összes minisztérium ne­vében kinyilatkoztatta, hogy a pragmatiea sanetiót oly értelemben veszi, miszerint azon esetben, ha az osztrák birodalom külellenség által megtánuidta­tik, Maíívarország'ot seg-edelemadásra kötelezett­nek hiszi. és ez értelmezésben az egész ország­gyűlés megnyugodott. Az 1848. évi pesti ország­gyűlés 15. ülésében Batthyány Lajos gr, szavait Eötvös b. miniszter idézte. LIgyanazon ülésben Kossuth Lajos miniszter fölolvasta a miniszteri ta­nács jegyzőkönyvének azon pontját, melyben a minisztérium kijelenti: „hogy a pragmatiea sanc­tióból Magyarországra háramló azon kötelezettsé­get, miszerint ő felségét külmegtámadás ellen védeni tartozik, kétségbe vonni nem akarja." Ha­sonlóul azon ülésben Kossuth Lajos azt is kije­lentette , hogy a minisztérium összesen és egyen­kint állását kész ahhoz hozzá kötni, „hogy az or­szágbeli rendes hadseregnek azon része, mely az országbeli rendnek. békének és a nemzet jogai­nak , szabadságának védelmére nem szükséges, ő felségének külmegtámadtatása ellen dispositiójá­ra bocsáttassák a pragmatiea sanctió értelmében.* A pragmatiea sanctió ezen magyarázatát a háznak nagy többsége hasonlóul helybenhagyta. noha azon háború, mely akkor folyt, Magyarországban populárisnak nem tartatott és sokak rokonszenve inkább a szabadságért küzdő olaszok felé hajolt. Tévedett tehát Madarász József képviselő úr. midőn múltkori beszédében azt monda, hogy a védkötelezettség eszméjét először énáltalam hal­lotta fölemlittetni 1866. évi febr. 22-én, és lát­hatja, hogy nem én emiitettem azt föl először. (Elénk tetszés.) Lehet, hogy mivel ő a 47 — 48-diki országgyűlésen jelen nem volt, azt, mi ott történt, nem tudta; de jelen volt a 48-diki pesti országgyű­lésen, midőn Eötvös József b. a Batthyány Lajos gr. szavait idézte, jelen volt Kossuth Lajos emii­tett előadásainál, részt vett azon napon is. a kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom