Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 27. 1867.) 103 a legközelebbi országgyűlés fölirataiban több izben kimondatott. Lehet, hogy a mi felfogásunk is naiv, de hiszem, hogy alkotmányosan naiv leszen; és hiszem, hogy azzal nem fogunk magunkra se szégyent, se gyűlöletet vonni, sem a világ, sem a lajtántuliak előtt. (A jobb oldalon: Mi sem!) Megvallom,t. ház,hogy mindannyi ékes szó közt, mindannyi szépen rendezett beszédben hijába kerestem a fő okot, mely a körülmények tekintetbe vételével talán a legigazabbnak, és bizonyára a t. túlsó oldal szempontjából a legdöntó'bbnek is tekinthető. Szerintem ez az — nem tudom máskép formulázni, mint igy —: el kellett készítenie az országgyűlésnek a többségi javaslatot, és el is kell azt fogadnia, mert különben nem kaptunk volna felelős minisztériumot (Zaj, ellenmondás)) el kellend azt fogadniok a lajtántuliaknak , mert különben nem fogják visszakapni felfüggesztett alkotmányukat. Én, t. ház, ily folyamában ezen dolognak nem látom a szabad nemzetet, mely szabad nemzetekkel fog egyezkedni a közös ügyek kiegyenlítése érdekében ; de igenis látom azt, mit nem tagadott Kaposvár érdemes képviselője sem, hogy absolut irányban haladunk. O azt mondta, hogy minden kornak megvannak sajátságos bűnei és sajátságos előnyei, és azzal vádolja a t. képviselő urat, ki ellen fölszólalt, hogy bizonyosan nem gondolta meg jól, mit mondottakkor, midőn kijelenté, hogy készebb volna inkább a nyers erőszak, az ököljog korába visszamenni. Elfogadnám a választást, s különböztetést , ha absolutismus és ököljog volna a kormányrendszernek csupán két, minden egyebet kizáró módja. Elfogadnám még akkor is, ha ősi alkotmányunk ököljogon alapulna, és elfogadnám akkor, ha 48-ki törvényeinknek természetszerű kifejlesztése absolutismusra vezetne; ez azonban nem fogna oda vezetni, mig a 67-es bizottság javaslata természetszerű fejlődésével a jövőben bizonyosan oda visz bennünket. [Igaz! abaloldalon. Ellenmondás a jobb oldalon.) Sok, sok volt mondva, t. ház, azon felfogásra nézve, melylyel mi a pragmatica sanetiót magyarázzuk, és melynek ilyszerü magyarázatával, mi azt hiszszük, hogy megegyez a kisebbség javaslata. Mondva volt többek közt, hogy az nem törvényes. Én nem tudom, t. ház, lehet-e még törvényesebb valami, mint az, a minek minden szava nemcsak hogy a törvény betűjéhez és értelméhez van nőve és ragadva, de melyre már egy praecedens is van. Az 1723-ki országgyűlés eljárása mutatja, hogy ha azon országgyűlésen elkészült volna ama sokat emlegetett uniónak stabilisálása az 1723-ki törvényhozás által, csak oly formában létesülhetett volna az. a milyenbe azt a kisebbségi javaslat öltöztette. A 48-diki törvény> hozás előtt sem képzelem, hogy ne ezen törvényes . és alkotmányos szempont lebegett volna, midőn a ' közösen érdeklő viszonyokról emlékezett: épen ugy, mint a hogy még a jelen országgyűlés is visszautasította most egy éve az opportunitást. Ezek egyszerű megjegyzéseim azokra nézve, miket az imént a t. igazságügyminiszter úrtól i hallottam. Mellőzve azokat, mik még ellenünk fölhozattak, és azon hitben lévén, hogy azokkal, miket fölhoztam, tehetségem szerint, egyúttal megfeleltem azon vádak egy részére is, melyekkel bennünket a túlsó oldal t. szónokai jónak láttak illetni: elvégezném szavaimat. De nem mellőzhetem csak egyetlen oly megjegyzésre tenni észrevételt, melyet a nélkül nem hagyhatok. Az imént emiitettem már a koreszméket, a kor irányát, mely sajátságos bűnökkel és sajátságos előnyökkel van fölruházva. Többen a t. túlsó oldali szónokok közül megkísértették ezen eszmét, és az azokat említő szónokok ellenében czáfolólag lépni föl. A többek közt tegnap Gál János képviselő úr vette tüzetes czáfolat alá azokat, miket a koreszmékre nézve Keglcvich gr. mondott, és azt állította átalánosságban: először, hogy a koreszmék rendesen nem oda fejlődnek ki, nem oda jutnak vég kifejlődésökben, honnan kiindultak; nem azon czélt érik el, melyet kiinduláskor szem előtt tartottak és elérendőnek tekintettek. Fölhozta erre például a reformátiót, és I azt állította, hogy lám a reforniatiónak sem az volt ! czélja, a mivé lett: czélja volt a vallás terén a teI kintélyek megdöntése ; és mi lett végeredménye ? Végeredménye lett a lelkiismereti, hit- és meggyőződésbeli szabadságnak diadala. T. ház! Ha a logika megfordított törvényei szerint kellene okoskodni az embernek, akkor hiszem , hogy ezen következtetésre jöhetnénk. Én nem akarom most se a t. képviselő urat, se a t. házat untatni hosszas bizonyítékokkal; elég lesz csak arra hívnom föl figyelmét a t. képviselő urnák, hogy tekintsen vissza azon időre, midőn a reforniatiónak legelső halvány sugarai törtek keresztül a sötétségen : látni fogja legelsőbben mindjárt 1170Wald Pétert, az egyszerű lyoni kalmárt, ki a szentírás olvasásából győződött meg az igazságról és az igazság ellenkezőjéről; a ki egyszerűségében megmaradt és csak saját körében terjesztette az igazságot, nem gondolva azzal, ki hogy, hol gyakorolja tekintélyét, igazságosan-e vagy nem? E figyelmeztetés után oda fordulok, hol a legkellőbben választhatom a pontot szavai czáfolatára. Azon szavak, melyeket erre nézve idézni akarok, illetőleg egy reformátor nyilatkozatának végszavai ismeretesek a t. ház előtt, még azon időből, midőn egy év előtt az opportunitás ellen vívott harczok alkalmával önigazolásul pro et eontra föl voltak