Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

90 CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 27. 1867.) Az átalános vita teréa fölöslegesnek tartom e javaslat további részletezésébe beereszkedni, miután e két pont eléggé kimutatja, hogy e javaslat úgy, a mint van, gyakorlatilag alkalmazhatlan: mert nem felel meg a lajtántuli népek alkotmányos igényeinek; és másodszor nem felel meg azon követelménynek, hogy a közös érdekű kérdések a monarchia mindkét részére nézve egységes megoldást nyerjenek. Ennélfogva én ezen javaslatot sem pártolhatom, hanem szavazatomat a majoritás javaslatára adom, miután ez azon három kelléknek, melyet fölemliteni szerencsés voltam, leginkább megfelel: mert mig egy részről megóvja Magyarország eddigi törvényhozási és kormányzati függetlenségét, más részről lehetővé teszi, hogy a lajtántuli tartományokban ugyanazon alkotmányos jogok és alkotmányos intézmények lépjenek életbe, a melyek nálunk uralkodnak, és lehetővé teszi azt is, hogy a közös érdekű kérdések alkotmányos utón egységes megoldást nyerjenek. Azon aggodalmat, hogy a delegatiók Magyarország függetlenségére veszélyesek, nem osztom, két, okból: először, mert a delegatiók elé semmi törvényhozási tárgy nincs utasitva, ennélfogva Magyarország törvényhozási függetlensége a delegatiók által szűkebb korlátok közé nem szorittatik; és másodszor, mert a közös érdekű határoznia- I nyok végrehajtása is kizárólag a magyar végrehajtó hatalom kezében lesz letéve, s ennélfogva a magyar kormányzat függetlensége is meg lesz óva. | Azon elvet, melyet a bal oldal egyik tisztelt vezérszónoka fölállitott, hogy az ország függetlensége üres képzeló'dés, mihelyt annak törvényhozására vagy végrehajtására egy idegen állam képviselői befolyást gyakorolhatnak: egész átalánosságban nem fogadhatom el. • Nincs oly hatalmas állam a világon, melynek törvényhozására vagy kormányzatára más nemzetek törekvései, vágyai vagy követelményei befolyást ne gyakorolhatnának. Leginkább áll pedig ez oly kérdésekben, melyek ama két nemzetet közösen és egyformán érdeklik. Chinai falakkal többé egy nemzet sem isolálhatja el magát, és a törvényhozások és kormányok bölcsesége nem abban áll, hogy kikerüljék az érdekek találkozását vagy közösségét, hanem épen abban, hogy az érdekek netáni ellentéteit kiköszörüljék és kiegyenlitsék. {Helyeslés a középen.) A befolyás, melyet t egyik nemzet a másik nemzet elhatározására gyakorol, a mai világban kikerülhetlen, valamint kikerülhetlen néha az is, hogy e befolyás előtt a nemzeti akarat meg ne hajoljon • de azért nem lehet mondani, hogy az az illető nemzet függetlenségét megsemmisítené. Sőt tovább megyek. Például Franczia- és Angolország egy őket közösen érdeklő ügyben kezdetben ellentétes nézpontokból indulnak ki; később azonban belátva, hogy a két hatalmas nemzet rivalitása és összeütközése oly válságot idézhet elő, mely mind két nemzet életérdekére nézve veszélyt hozhatna: vagy kiegyenlítik ellentétes nézeteiket egymás közt, vagy pedig, hogy a nyilt törést kerüljék, egy harmadik hatalom közbejárásához folyamodnak és azt ügydöntő joggal ruházzák föl. Akármelyik hatalom részére döntessék is el a kérdés, megvan-e az által akár Franczia-, akár Angolország souverainitása sértve ? Kétség kívül nincs. Azon befolyás tehát, melyet egyik nemzet a másik nemzet elhatározására gyakorol, koránsem praejudicál az utóbbi függetlenségének rnindadI dig, mig e befolyás a nemzetközi jog határai közt ! marad, mindaddig, míg azon befolyás gyakori lásának módja nemzetközi jellegét el nem veszti. És épen e nemzetközi jelleg az, melyet a majoritási javaslat oly hiven megőrizni törekedett, midőn a delegatiók érintkezési módját olykép szabályozta, hogy azok egy közös, tanácskozási testületté össze ne olvadjanak. Én, t. ház! hiszem, sőt meg vagyok arról győződve, hogy a cohaesio a monarchia két fele közt napról napra meg fog szilárdulni: mert kölcsönösen szükségünk van egymásra; mert szabadságunk, jóllétünk érdekeink kölcsönös kiegyenlítésétől és azon támogatástól függ, melyben egymást részesíteni fogjuk. De mind e mellett nem lehetetlen, hogy némely kérdésekre nézve nézeteink egymástól el fognak térni. Mi történjók ez esetben ? Az eldöntést a királyra bízni nem volna alkotmányos elv. A kérdés csomóját kard élével ketté vágni annyit tenne, mint hogy a magyar király az osztrák császárnak, vagy viszont hadat üzenne. Egy harmadik hatalomban comprom ittálni alig jutna valakinek eszébe. Nincs tehát egyéb mód. mint hogy azon kérdéseket, melyek ily differentiákra vezethetnének, saját küldötteink, úgy szólva saját békebiráink kezébe tegyük le. Mind saját ügyünk, mind a civilisatió ügye mindenesetre többet nyer az által, ha az érdekek harczát, a mennyiben azt kikerülni nem lehet, a békebirőság urnáiban . mint ha az ököljog véres fegyvereivel döntenők el. Azok, kik még mindig a beolvasztástól tartanak, legyenek szívesek magokat megnyugtatni. A beolvasztási politikának, a germanizálő törekvéseknek csak addig volt értelmök, míg Ausztria a maga súlypontját nem ide ben, hanem kün Frankfurtban kereste. Addig, míg a német kérdés úgy 1 volt föltéve, hogy a német császári korona a leg-