Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

88 CXI. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 27.'1867.) tositékait megszerezték , egy pillanatig sem kételkedtek a fölött, hogy a sanctió pragmatica által a magyar nemzet nem csak a közös fejedelemmel, hanem az örökös tartományok népeivel is viszonyba lépett. És ez a dolog természetében fekszik. A közös fejedelem együttes birtoklási joga az örökös tartományok fölött, melynek védelmére a sanctió pragmaticában vállalkoztunk, üres hanggá sülyedne alá, ha mi nem tartoznánk egyúttal megótalmazni azon tartományokat és népeket is, amelyek fölött a közös fejedelem hivatva van uralkodni. E kivül az uralkodói jog alig birna több értékkel és jelentőséggé], mint például a jeruzsálemi király czíme. Es ez lényeges dolog is épen ránk nézve. Megvallom, nagyon megköszönném őseink bölcseségét, ha ők a sanctió pragmatica által csak a fejedelem személyével léptek volna szerződésre., és ha azon kötelezettségek alól, melyeket a fejedelem ama kötésben elvállalt, az örökös tartományok népei magokat kivonhatnák. Ennek gyakorlati eredménye az volna, hogy míg mi a pragmatica sanoio értelmében az egész monarchia integritását védelmezni tartozunk, ők viszont nem kötelesek a magyar szent korona területi épségét megótalmazni, mert hiszen azon szerződés, mely a kölcsönös védelmi kötelezettséget megállapítja, csak köztünk és a fejedelem személye között köttetett meg. (Helyeslés.) Ily értelmezés, a mellett, hogy nem volna se szabadelü, se alkotmányos, egyenesen érdekeinket támadná meg. E kitérés után legyen szabad visszatérnem a tárgyhoz. A sanctió pragmaticában foglalt jogok a következők : egyik oldalról Magyarország törvényhozási és kormányzati függetlensége; a másik oldalon az uralkodóház azon joga, hogy a magyar korona országait s az örökös tartományokat együttesen s elválaszthatlanul birtokolhassa. A kötelezettség pedig, mely eme jogoknak megfelel, mindkét oldalon ugyanaz, t. i. a kölcsönös védelem. Ezen jogok és kötelezettségek már természetöknél fogna is a monarchia másik felét szintúgy érdeklik, a mint érdeklik a magyar korona országait. A fejedelem közössége és a monarchia két felének együvé tartozása oly hatalmas, közös érdek, a mely nem most, hanem már 1723-ban keletkezett. Ha ezt nem vitathatja el senki, akkor a logika törvényei szerint azt is kénytelen elismerni, hogy mindazon kérdésekhez, melyek ezen közös érdekre vonatkoznak, mindkét félnek joga van hozzászólni. Ez a jog, ez a logika követelménye. De ezenkívül van még a gyakorlati életnek, a possibilitásnak is még egy követelménye: és ez az, hogy ezen közös érdekű kérdések mindkét félre nézve egyforma elintézést nyerjenek, minthogy különben az érdekelt felek közt oly meghasonlás, oly ellentét fejlődhetnék- ki, mely a közösséget köztök gyakorlatilag lehetetlenné tenné. A közös érdekű kérdések emez egységes megoldása és elintézése semmi nehézséggel nem találkozott 1848-ig, mig Lajtán tul absolutismus uralkodott. A közös fejedelem e kérdéseket tisztába hozta velünk, és közös megállapodásunk azután az örökös tartományok népeire is kötelező volt. Azóta azonban a helyzet megváltozott. A Lajtán tul alkotmány adatott. Az uralkodó megosztván jogait a néppel, nagyon természetes, hogy most már ezen közös érdekű kérdések egységes és érvényes elintézéséhez a lajtántuli népeknek egyetértése is szükségeltetik. Ezt tagadásba vonnunk annyit tenne, mint lehetetlenné tenni az alkotmányosságot a monarchiamásik felében, és Bach és Schmerling példáját követnünk azon különbséggel, hogy most mi vállalkoznánk azon saturnusi szerepre, hogy a lajtántuli népeket elnyeljük. Én azonban e tekintetben Jókai barátommal tartok, és Magyarország geographiai határaival teljesen megelégszem. És ime, t. ház, ez azon lényeges átalakulás, mely helyzetünkben azóta történt. Éz azon lényeges változás, mely parancsoló szükséggé teszi, hogy régi jogaink gyakorlására és a régi kötelezettségek teljesítésére nézve uj módról, uj alakról gondoskodjunk. Föladatunk tulajdonképen nem más, mint azt teljesítenünk, mit őseink már 1723-ban kénytelenek lettek volna teljesíteni, ha akkor nem absolut, hanem alkotmányos fejedelemmel szerződtek volna. (Helyeslés a jobb oldalon.) A mit a megváltozott viszonyok tőlünk követelnek, nem az, hogy a pragmatica sanctiót fölforgassuk. Föladatunk nem az, hogy föladjuk régi jogainkat, hogy régi kötelességeink helyébe ujabbakat és terhesebbeket vállaljunk el; hanem csak az, hogy a közös érdekű kérdések elintézésének módját a testvérnépek alkotmányosságának igényeivel öszhangzásba hozzuk. Hogy a régi jogok és régi kötelezettségek uj alakzata a czélnak megfeleljen, három kellékkel kell birnia: először, hogy Magyarország eddigi törvényhozási jogát és kormányzati függetlenségét megóvja; másodszor, hogy az alkotmányos életet a Lajtán tul lehetetlenné ne tegye ; és harmadszor, hogy a közös érdekű kérdésekre nézve az egységes elintézést biztosítsa.