Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

84 LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1806.) possidendis" egyedül azon ország földarabolhatlanságát jelentik. Ez a törvény azt is tiltja, hogy Magyarország valamely része — miként Horvát-, Tótországgal, Dalmátiával és a határőrvidékkel, száz meg száz királyi esküvel erősített törvényeink ellenére, történt — Magyarországtól elszakítatthassék. Most, t. ház, áttérek a pragmatica sanctionak a 15-ös bizottság általi értelmezésére. T. képviselő Somssich Pál dr azon állításával kívánta megnyugtatni a házat, hogy e munkának tovább folytatása azért nem veszedelmes, mert azon bizottságot kiküldetésének föltételei, s így utasítása korlátolja. Azonban, hogy ráfogással ne vádoltathassam, czélszerünek tartom ide vonatkozó saját szavait fölolvasni, a mint következnek: „Nincs igaza véleményem szerint (t. i. Tisza Kálmánnak), ha azt mondja, hogy azért, mert e reményeinket a leérkezett kir. leirat nem teljesítette, már most a jogfolytonosság elvének megsértése nélkül a munkálkodásban tovább nem haladhatunk: mert, ha a t. ház Deák Ferenez indítványát elfogadván, eddigi határozatát föntartaná, és a 6 7-es bizottsá got további működésre utasítaná, csak megújítaná e határozat által mindazon föltételeket, mind azon kikötéseket, melyek mellett e bizottságot kínevezte, mi által a jogfolytonosság sérthetlenségét inkább újból kimondaná." Hol vannak ezen feltételek és kikötések? Én úgy tudom, hogy azon bizottságnak semmi egyéb nem lett mondva, midőn Deák Ferencz képviselő úr azon indítványát megtette, mint az, hogy az indítványozott bizottság a közös ügyek iránti véleményadásra kiküldetik; de a kiküldetés nincs semmi föltételhez, semmi utasításhoz kötve. Ha azonban nem adtunk is semmi utasítást, mindenesetre azon átalános utasítás a kiküldetésnek alatta értetett, hogy a hazai törvények, vagyis a pragmatica sanctio értelmében és ne azok ellenére munkálkodjék s készítse véleményét. Miután pedig a pragmatica sanctioban és az 1848-iki törvényekben legkisebb nyoma sincs annak, hogy Magyarországnak a personalis unión kivül egyéb közös ügye vagy érdeke legyen az osztrák tartományokkal : nem foghatom föl, mi okkal tett azon tisztelt bizottság oly indítványt, mely a pragmatica sanctiot és alkotmányunk lényegét meg akarja változtatni az által, hogy a personal-unioból a reáluniora vezetne és hazánkat független országból tartománynyá tenné ? (Bal felöl: Úgy van!) És ez az, mi a mi nézetünket megczáfolhatlanul indokolja, t. i. hogy ha a t. ház tovább kivan foglalkozni az ily értelemben vett közös ügyekkel, ez annyit tesz, hogy ezen elveket, melyeket a 15-ös bizottság a közös ügyekre nézve megállapított, magáévá teszi, azaz, ha nem is az egész ház, de mindenesetre azok. kik e ház tevékenységének e részbeli folytatását kivarrják. (Bal felöl helyeslés.) Képviselő Eötvös József b. ur, a Deák Ferenczféle indítvány támogatásául különféle elveket állapított meg, melyek között én némi ellentétet látok. Annálfogva meg fogja ő nekem bocsátani — habár nem vagyok oly előnyös helyzetben, mint 6', ki tudományos műveltségénél fogva nálam magasabban áll, és,különösen külföldön tartózkodása által, nálam bővebb tapasztalatokat, emelkedettebb politikai fölfogást szerzett magának — ha mégis némely ellentéteket keresek elveiben. Beszédében azt monda a t. képviselő ur, hogy a közvélemény szükséges, és ez az egyik; a másik elv az volt, hogy a ház többsége csalhatatlan. Hogy lehet e kettőt összeegyeztetni ? (És ez Besze János képviselő ur beszédére nézve is feleletül szolgálhat.) Ha a többség csalhatatlan, mi szükség van a közvéleményre, mely azt irányozza? Ha pedig nem csalhatatlan, mint én hiszem, akkor annak figyelembe kell ugyan venni a közvéleményt, de mindenkor az előlegeset, s nem oly utólagosát, minőt a képviselő ur e ház kérdésben forgó közös ügyi határozatával akar előidézni. Méltóztattak a 15-ös bizottság munkálata ffdött a hírlapokban közzétett jeles czikkeket olvasni: lehet-e ott csak egyetlen egyet is találni, mely azt akarta volna, hogy csak haladjunk ez utón, s csináljunk egy másik pragmatica sanctiot ? melyben nem lesz semmi sanctio : mert annak a nemzetnek, a melynek hadügye, pénzügye, idegen kezekbe került, kérdem, mi lesz sanctioja? Semmi. Ha például a kormány oly háborút akar folytatni, mely a nemzet érdekével nem egyezik meg, vagy épen ellentétben áll, nem ad katonát, nem ad pénzt, mert hisz ebben áll az alkotmányosság sanctioja; és ha az osztrák provincziák, még az európai nagyhatalmi állásra hivatkozva, azt kívánják tőlünk, hogy alkotmányos létünk sanctioját adjuk föl csak azért, hogy az alkotmányos garantiák föladása által a nagyhatalmi ábránd még tovább is fenmaradjon : kövesse meg magát azon európai közvélemény, mely nemzetünk alkotmányát megsemmisítené: én nem hódolok neki. A mi a közvéleménynek, értem a hazai közvéleménynek szükségességét illeti, azt én elismerem; hanem azt kérdem a t. képviselő úrtól, ki a közvélemény szükségességét elvül első állította e házban föl, mi hasznunk lesz egy utólagos közvéleményből, melyet most csinálunk? En legalább részemről rajta vagyok, hogy most is csináljuk azt. Tegyük azonban fel, hogy az csakugyan elkészült, és mint egyik elismert nagyhatalom a 15-ös bizottságnak a közös ügyekre vonatkozó nézeteit már elitélvén, kárhoztatná a ház többségének, ennek értelmében hozott határozatát is. Kérdem a t. képviselő urat : a ház meghajolnék-é a haza közvéleménye előtt s